A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
KÉPRIPORT tek, és isten áldását kérve a szlovák népre... Volt aztán ingyen-gulyás — 10 koronáért. És jöttek az árusok, a nemzetébresztők: szlovák címeres kitűzők, nacionalista újságok. Ingyenes szórólapok az önálló szlovák államért... Megtudhattuk, hogy Szlovákia legjobb munkása az a Bystrický nevezetű úriember, aki a nyelvtörvény óta egyfolytában koplal vagy böjtöl, olyannyira, hogy még a munkaviszonyát is felbontotta, s ezért egyesegyedül ő a hivatott arra, hogy Szlovákia köztársasági elnöke legyen... Hogy vesszen az SZNT, Mikloško és Čarnogurský... (És hogy szégyellje magát az a szakszervezet, amelynek egyetlen vezetője sem volt képes eljönni a munkásgyűlésre.) A tanulság? Zavarban vagyunk, nem tudjuk, mit ünnepeljünk május elsején. Csak a vurstli nincs zavarban és a kirakodóvásár. Az a régi. Dugig tele közlekedik egész nap a dunai komphajó, klasszikus május elsejei a tömeg a ligeti vidámparkban, búcsúi bóvli lépten-nyomon. No meg majális, zene, vidámság, gyerekek... Hisz május van. S ha a sörtől elfárad az ember, a szocdemeknél, a Grassalkovich palota kertjében egy pádon akár még virágosat is álmodhat. Arról, hogy május elseje van. Hogy munkájáért annyi bért kap, amennyiből nyugodtan meg tud élni. Hogy a politikai párbaj-korszak elmúlt. Hogy a Munkásfórum szónokainak talpánál - a pozsonyi Sznf-emlékmű talapzatán - nem gyűjt támogatókat egy leendő újabb párt (a Mečiar-féle), amely hatalomra tör, de hogy támogatóinak milyen sorsot szán, azt egyelőre nem tudja. A bizonytalan ember biztonságot remél — az ilyen zavart-kusza május elsején is.- ts -FOTÓ: GYÖKERES GY. ÉS PRIKLER L. A I lf*T
