A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-17 / 20. szám

ÉLŐ MÚLT A tudós politihus A zobori emlékmű építésének kö­rülményeit vizsgálván, felbukkant Thaly Kálmán neve, aki fontos szere­pet vállalt a millenniumi emlékművek építésének ügyében. Arról a tudósról, kutatóról, történészről és politikusról van szó, akiről sajnos egy rossz pe­dagógiai fogás nyomán csak azt igyekeznek a tanuló ifjúság fejébe sulykolni, hogy a kuruc dalok meg­­hamisftója volt. Pedig Thaly Kálmán sok érdekes és jelentős dolgot is cse­lekedett, amelyek a magyarság, de más nemzetek szempontjából is mél­tán nagyobb figyelmet érdemelnének. Thaly Kálmán a történelemtudós politikus, 1839. január 3-án született Csépen (Komárom m.), Pozsonyban és Pápán járt gimnáziumba, majd 1856-tól Budapesten a református teológiai intézetben tanult, de hallga­tott jogi, valamint bölcsészeti előadá­sokat is. Tanulmányai befejeztével négy esztendőn át (1860-1864) volt a Pesti Napló munkatársa, de a szer­kesztői munkát felváltotta a katedrá­val. 1864-től a főgimnázium magyar irodalmi tanszékének tanára lett. Ta­lán 1869-től számítható politikai pá­lyájának beindulása, amikor a had­ügyminisztériumban kapott tanácsosi állást, de különösen a katonai "mű­nyelv'1, vagy szaknyelv egyengetésé­­ben munkálkodott. Néhány esztendő múltán, 1875 végén visszavonult és Pozsonyba költözött, ahol csak törté­nelmi tanulmányainak élt. Alig három esztendő múltán elhagyta Pozsonyt, mivel 1878-ban országgyűlési képvi­selővé választották. Mint képviselő a hadügyi, de főként az oktatásügyi és közművelődésügyi kérdéseket szor­galmazta. Országgyűlési beszédeit Budapesten 1881-ben adták ki. Abban az időben már javában ké­szülődtek az ezredéves évforduló, a honalapítás millenniumának ünnepsé­geire. Thaly Kálmán képviselő javas­latára a hét emlékoszlop felállítását (a dévényi, brassói, vereckei, munkácsi, simonyi, nyitrai és pannonhalmi) elfo­gadták. Sőt, mint királybiztos felada­tul kapta az emlékoszlopok helyeinek kijelölését. Ebből az alkalomból járt a bizottság vezetőjeként Nyitrán. Emlékezéseiből tudjuk, hogy Nyit­rán a hazafias Bende püspök szere­tettel, előzékenyen fogadta a bizott­ságot. Az ősrégi várba püspöki hintón szállították fel őket. A pontosság ked­véért idézzük Thaly Kálmán sorait: "Kikocsiztunk; a regényes fekvésű ré­gi camaldul zárda romjai közt várt bennünket pihenés, majd ebéd; és onnan indultunk gyalog föl a Zobor­hegy magaslataira, valami három órá­ig másztunk, míg a legmagasabb oromhoz értünk. Örömmel tapasz­taltuk, hogy a Zobor-tető mily remek kilátási pont." Majd emigyen folytatja: "így az egész Zobrot uralandja (az emlékmű - megj. tőlem), s már a ga­­lánthai, tornóczi, tót-magyari, érsekúj­vári vasútállomásokról szabad szem­mel is kivehető leszen, s mire különös súlyt fektettem." Ámde nem mentek a dolgok oly olajozottan, mint ahogy azt Thaly Kál­mán eredetileg elképzelte. Az emlék­oszlop magasságát 36 méterről, 22-re kurtították. Nézzük azonban Thaly Kálmán sorait: "Nyitráról teljesen megnyugodva távoztam, de utóbb mégis ezen oszlop ügyében ért némi bosszúság - az egyetlen - mond­hatom. T.i. mikor már javában épülő­ben volt a Zobori obeliszk, Nyitráról illetékes kezekből figyelmeztető leve­let vettem: tudom-e, hogy az emlék jóval kisebbre van tervezve a megál­lapított 36 méternél? Én erről mit sem tuidva, s igen kellemetlenül meglepet­ve, mindjárt a miniszterelnökhöz for­dultam felvilágosításért." A kényelmetlen ügy végül úgy vég­ződött, hogy Bérezik Gyula műszaki tanácsos, az emlékoszlop tervezője Thaly Kálmánt meggyőzte arról, hogy a 36 méterről költségcsökkentés cél­jából szállították le 22 méterre, de az obeliszk arányos és nagyon szép lesz úgy is. Mire a panaszos megnyugo­dott és a dolgot nem bolygatta to­vább. Az obeliszket, amely hivatalosan a "Milléniumi Emlékoszlop" nevet kapta, 1896. augusztus 30-án, látványos ün­nepségek keretében felavatták. Thaly Kálmán az emlékoszlopot soha nem látta, de haláláig élt benne az a tudat, hogy formára nagyon szép, de a Zo­­borhoz képest eltörpül. A félreértések és viták elkerülése végett el kell mondanunk, hogy a ta­lapzaton, nem egy turul madár állt, - ugyanis sokan úgy hiszik -, hanem négy leeresztett szárnyú turul madár állt (az égtájak irányába néztek), és ők tartották a magasba szökkenő, fe­hér gránitoszlopot. Az emlékoszlop nem egész hu­szonöt esztendeig állt és őrködött a zobori erdők, s a táj felett, mígnem jött egy újabb kor, melynek ideológi­ájába nem fért bele a régi korokra emlékeztető obeliszk. így hát tántorft­­hatatlanul cselekedtek, és 1921. feb­ruár 8-án felrobbantották... Ám kanyarodjunk vissza ismét Thaly Kálmánhoz, akiről tudjuk, hogy a szabadság eszméit mindvégig val­lotta és hirdette. Mint politikus bizo­nyos ideig a Függetlenségi és Negy­vennyolcas Pártnak volt a másodel­nöke. Irodalmi műveit és munkássá­gát hosszú lenne felsorolni. Tagadha­tatlan vonzalom fűzte a kuruc korhoz. II. Rákóczi Ferenc korának legalapo­sabb tudósa volt. Nevéhez fűződik, hogy 1889-ben Konstantinápoly Sa­­int-Benoit templomában megtalálta Rákóczi hamvait. Tagja volt külföldi akadémiáknak1 is. Thaly Kálmán éveinek utolsó sza­kaszáról már kevesebbet tudunk. Meglepő számunkra az is, hogy 1909. szeptember 29-én Zablaton hunyt el, amely falucska a Vág folyó jobb part­ján fekszik és közigazgatásilag Tren­­csénhez tartozik. Bízom abban, hogy az utókor, a történelmi, iroda­lomkutatás méltóan és igazságosan értékeli majd Thaly Kálmán munkás­ságát. Motesíky Árpád A HÉT 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom