A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
Kő Hövön... SOMOSKŐ VÁRA A volt Nógrád vármegyében, Fülektől 15 km-re délre, közvetlen a csehszlovák-magyar határon a Somoskő hegyen terül el a hasonló nevű várrom. A várdomb déli fele Magyarországé, de az északi része, ahol a várrom van és a jellegzetes megkövesedett bazaltorgonák találhatók, Csehszlovákiáé. A várat Károly Róbert idejében említik először az oklevelek. Kachich (Kacsics) Péter építtette az ott található vulkáni eredetű bazaltkövekből. Később a Zechen (Szécsényi) nemzetség, majd Lossonczy és a Guthi-Ország család tulajdona volt. Három erős tornyos körbástyája ma is látható. A palotatorony, mint őrhely vigyázta a bejáratot. A felső vár építésekor kinyúló teraszt képeztek ki az ágyúk részére. Hiába volt azonban jól védve, gyengéje: az ivóvíz hiánya sok gondot okozott a vár védőinek. Az 1560-as évek közepén itt lakott Lossonczy István özvegye két kislányával, Fruzsinával és Annával. A Kékkőn tartózkodó Balassi Bálint költő gyakran átrándult ide látogatóba, itt ismerkedett meg Annával, a gyermekkori szerelemnek azonban nemsokára vége szakadt, mert a gazdag, szép Anna az egri várparancsnok Ungnád Kristóf felesége lett. Az egri várban is találkoztak és nagyon szép szerelmes verseket írt a kacér aszszonyhoz: "Nézze az én véghetetlen szerelmemet, Kit mint pokol tüze, örökké csak éget." Somoskőt 1576-ban Ali füleki bég vette ostrom alá és csakhamar elfoglalta, mert a várkapitánya Modoróczky Miklós gyáván megszökött az őrséggel együtt. Közel húsz évig a szomszédi végvárakkal (Kékkő, Salgó, Divény) török kézen maradt. Az 1600-as évek közepén többször megerősítették, hogy a bányavárosoknak védelmet nyújtson. 1703-ban a kurucok elfoglalták, majd a császári csapatok szállták meg és fokozatosan romos állapotba került. A XVIII. század elején a Forgács, a Ráday grófok, később a báró Péterfy család birtokában volt, ezeknek kihaltával gróf Starhemberg család kezére került a vár alatti birtok. 1845-ben Petőfi is járt Somoskőn. Az Úti jegyzetekben így emlékezik meg róla: "Vecseklőn megháltunk és másnap korán reggel indultunk Somoskőre... Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik..., de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hétszögű kövekből van. Amint lejöttünk a várról egy parasztasszony házához hitt bennünket, s ott jóltartott édes- és aludttejjel. Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték a faluban, hogy mikor Saigon a török volt, innen a somoskői várból •odalőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki a kezéből... Mire a pogányok nyakra-főre elinaltak. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép?" - írja Petőfi. A vár körül ma is ásatásokat végeznek, hiszen ezen a tájon már az ősember is kedvező helyet talált a letelepedésre. Érdemes e szép vidékre kirándulást tervezni, mint valamikor Petőfi Sándor tette. (ozsvald)
