A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
A dalos füzetek Ezek a füzetecskék az egész magyar nyelvterületen (de más népeknél is) már egy évszázaddal ezelőtt ismertek voltak. Néhányuk megmaradt az utókor számára, amelyekben régi, ma már nem is ismert gyönyörű népdalokat, nagyon értékes népbailadákat, katonanótákat, szerelmes és vidám versikéket találunk. Néhány esetben a szerző szabadon megfogalmazott saját visszaemlékezéseit is tartalmazzák. Nálunk, a palóc nyelvjárás szerint két l-iel ejtették az egyes szavakat, mint pl. a dali, szőtlő stb. így e füzetecskék címlapjára is így van felírva: "Dallos füzet". Egyes daloknak nincs is címük, csak ennyi, hogy "Dali". Tudjuk, hogy a katonák közül többen, főleg tényleges katonaidejük alatt, ugyancsak vezettek ilyen "dallos füzeteket". Ezek a katonafüzetek. Ezekben főleg a katonaéletben szerzett élményeket, bánatukat, örömüket, honvágyukat vetették papírra. Sokszor csak úgy, időtöltésből. Ezekbe a füzetekbe írták le gondolataikat, melyek szívük mélyéről előbuggyantak, akár a kristálytiszta hegyi forrás vizének gyöngyszemei. Máskor a már ismert, a hazai életből hozott dalokat, versikéket jegyezték le. A füzetekben található népdalok, népballadák, katonadalok ismertek, és [ lejegyzőjük emlékezetből veti azoj kát sokszor újra papírra. így ala- I kulnak ki bizonyos változatok: lelj írójuk egy-egy sorra nem emléke{ zett, hozzájuk költötte a hiányzó részeket. ; Máskor a körülmények idézték ’ elő, hogy egy szót, elnevezést le- i jegyzőjük megváltoztasson. Például: I Az első világháború előtt ismert ka- I tonadal volt a "Messze van a nyír- 1 egyházi kaszárnya..." A háború után I a csehszlovák hadseregben szolgá- I ló fiúk ezt már így énekelték: j "Messze van a terezíni kaszárnya", i Persze sokszor találunk olyan ; bejegyzéseket, melyekről feltételi lezzük - olykor biztosan tudjuk í -, hogy a füzet írójának "saját szerzeményei", vagy egy kisebb kollektíva alkotta meg őket. S még egy érdekesség: a barátok egymás füzetébe is beleírták a j versikéket, dalokat, megjegyezve, j hogy barátod írta emlékül neked j e sorokat... így a Csehországban íródott katonafüzetekben találunk cseh nyelvű szövegeket is. Gyűjteményünket három katonafüzetből válogattuk ki. Szerzőink Ipolyság környéki "honti palócok". A füzetekbe bejegyzett adataik alapján nevük is ismert, akiknek emlékét a füzetekkel együtt néhány fénykép, esetleg tárgy is őrzi. A következő szerzőkről van szó: Medgyesi Pál, 1886-ban született Paláston. Tízen voltak testvérek. ő az ácsmesterséget tanulta ki. Felesége, Kiss Margit Gyérén született 1893-ban. Medgyesi Pál az 1907-1909-es években volt katona, tüzér volt a "kôzôsôknéľ' Somorján és Pozsonyban. Tizedesi rangban szerelt le. Ebből az időből való katonafüzete, amelyet halála után találtunk meg. A világháborúban szakaszvezető volt. Olaszországban esett hadifogságba, ahonnan 1919-ben tért haza. Meghalt Gyerken, 1971-ben. A további katonafüzetek írói már a csehszlovák hadseregben teljesítettek tényleges katonai szolgálatot. Homok Pál, Horvátiban született 1907-ben. Hatan voltak testvérek. A cipészmesterséget tanulta ki. Felesége, Zólyomi Irén is Horvátiban született, ugyancsak 1907- ben. Tényleges katonaidejét Csehországban, Terezlnben szolgálta az 1927-29-es években. Itt írta tele katonafüzetét. Szülőfalujában halt meg 1988-ban. Csala Ferenc Horvátiban született 1912-ben, földműves családban. Két osztályt végzett a gimnáziumban, majd cipésznek kezdett tanulni. A fa megmunkálását Pólyák Istvántól, egy idősebb falubéli földművestől tanulta, aki tehetséges szobrász volt, ám mégsem lett az, mert a szülei hazaparancsolták Pestről, a művészeti iskolából. Csala Ferenc az ő segítségével esztergapadot készített magának, amelyen rokkákat és egyebeket készített. Felesége, Simon Mária Ipolyvisken született. Horvátiban &nek mindketten. Csala Ferenc 1990-ben töltötte be 78. életévét. Katonaidejét 1932-34-ben Prágában, majd Utoméricében szolgálta. Itt írt tele két katonafüzetet katonaemlékeiről, viszontagságairól. Ebből közlünk egy verset. Tipary László ÉLŐ MÚLT Katona emlékvers A tüzérnek jól megy dolga, Vacsorára nincsen gondja. Sétálni megy, mert teheti, Mert a gyomra üres neki. Ha megunja már a sétát. Hazafelé viszi űtját, És a polchoz fohászkodik, Nagyot mordul, káromkodik, Mert a szegény azt gondolta, Hogy van még egy kis komisza. Benéz tehát az erszénybe, Hogy van-e még egy kis pénze? Széjjel nyitja, beletekint, De a pár garas már eltűnt, De van még egy cigaretta, Rágyújtana, de nincs gyufa. Tehát most már mit csináljon? Szegény tüzér mihez lásson? Lefeküdjön, vagy sétáljon? Hogy a hasa ne korogjon. Kipucolja csizmáját, Összehajtja a ruháját, Lefekszik és gondolkodik. Álmodik jó vacsoráról: Csirkehúsról, paprikásról. Úgy jól lakik, alig mozog, Szegény tüzér jaj, de boldog. Álmodik a babájáról. Ölelkeznek, csókolóznak, A legjobban szórakoznak, De egyszer csak arra ébred, Hogy fújják a bugyícseket. Csala Ferenc 1990-ben az általa készített rokkával A HÉT 13
