A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
ÉLŐ MÚLT Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy... (Csallóköznyék, 1708, 1725) (9.) Ismét meg kell törjük az időrendet, hogy visszatérjünk a július 23-i nyéki vizsgálatra, mert így követeli tőlünk az ügy belső logikája. Az akkor lebonyolított inkvizíció függeléke gyanánt került a jegyzőkönyv végére a szolgabíró és a vármegyei esküdt új aláírásával szentesítve az a történet, amelyet Ns Csöllei Istvány hitvese, Nagy Éva (egy másik Nagy Éva!) asszony mesélt el vizsgálóinak, s amely ugyancsak megérdemli, hogy teljes egészében idézzük: "Az proximo (ti. utóbb) elmúlt ősszel gyermekágyábúl fölkelvén és alkalmatossággal az ura mint gazdaember maga dolgában házától útra menvén s e fatenst magát hagyván az háznál, hogy azírt íccakának idején- asszonyember lévén - bátrabban nyughassík, míg nevezett Libárdi Istvánnénak circiter tizenegy-tizenkét isztendős leányát vette és szállította magához hálótársul. Azminthogy együtt lenyugodván, a leány elaludt, avagy magát aludttá tette, azalatt mintegy éjfél tájban nagy és halhatatlan (!) zörgés és csattogás esett az szobában, kin e fatens - ébren lévén — igen megröttent, úgyannyira, hogy azon ijedtsíg és fílelem nagy betegsíget is csinált vala nékie. Megverradván pediglen, kérdést tett az emlétett leánytól (!), hogy ha tudniaiIlik hallotta-e ő is azon éjjeli nagy zörgést vagy sem? Kire az leány felelvén mondotta (de mosolygással), hogy nem. Mondja továbbá e fatens a leánynak: »Ugyan mondd meg, ha tudod, ki s mi lehetett az, aki azt az nagy zörgést tette s annyira megrémített, hogy csaknem kítsígben estem, úgyannyira, hogy most is röszketnek az inaim, s az lábaimon is alig állok az nagy ijedtsígnek miatta?« Ki12 A HÉT re az leány viszont mosolygással felelvén mondotta: »Ne féljen« úgymond »kegyelmed semmit is, mert az bizony, aki az éjjel itt benn zörgetett, anyámasszony vált.« Ezen szók után megbátorodott ugyan valamentére e fatens, mindazonáltal azon ijedsíg által csináltatott nyavalyát el nem kerülhette." A nyéki Nagy Dániel 70 esztendős felesége, Marczel Erzsébet azt adta elő kihallgatóinak, hogy "nagyszombaton estve a sütőkemencében lévén (...) Libárdi Istvánnéval inter reliqua (ti. egyebek közt) ollyan fenyegető szót ejtett (...) füle hallatára mondván: »Nagy István reám kente az röpülíst az ura ő [...] előtt, de csak az l(ste)n kisegéljen belőle, megtaníttatom őtet«, azminthogy nem sok üdő múlván azon fenyegetís meg is történt az őkegyelme feleségén, azki most is ágyban feküvő és testiben igen megromlott asszony". Ns Végh Andrásnak, Nyék 45 éves bírájának vallomását a jegyzőkönyv így rögzítette: "Confirmat fassionem in ordine 5Xl Testis. Fatetur semet audivisse a Daniele Nagy haec formalia (ti. Megerősíti az ötödik tanú vallomását. Vallja, hogy maga hallotta Nagy Dániel eme kijelentését): »Ki ördög vesztette volna meg más, ha nem Libárdi Istvánná Nagy Istvánnít«. (Az ötödik tanú, Ns Szabó András, aki akkor 35 évesnek mondta magát, így beszélt: "Vallja, szájábul hallotta Nagy Dánielnek mondván: »Ha minjárt tüzes fogókkal is fogdoznák testemet, csak azt vallanám, hogy Libárdi Istvánná vesztette meg az Nagy Istvánnét.«" Ugyanígy, de még részletezőbben és színesebben idézi Nagy Dánielt a nyéki Takács József 30 esztendős hitvese, Tóth Katalin asszony: "Engemet (...) akár süssenek, főzze-KONCSOL LÁSZLÓ nek, akár kínozzanak, de csak megvallom igazán, hogy tejedi Nagy Istvánnét nem más, hanem Libárdi Istvánná vesztette és rontotta meg." Bizonyítékát természetesen egyikük sem adta, nem is adhatta, s ilyenekre a tanúk vallatói sem kérdeztek rá.) Sajnos, csak töredékesen idézhetjük Nagy, azaz Fúró Kata tanúvallomását, mert a vizsgálatnak ebben a szakaszában régi ismerősünk, az egykori gyanúsított ártatlanságát, mint tudjuk, páran már eskü alatt bizonyították. Nos, a mintegy 55 éves Nagy Kata ebben a helyenként olvashatatlanná romlott bizonyságtételben előadta, hogy "az [...] röpűlésnek utánna Libárdinéhoz menvén aznap, e tanú tudakozta, süt-é; hallotta-é, úgymond, minémü [...] mocskos hír [...] tárnod ott. »Veszett volna kendermagod földibe, hogy Tejed(be) ne vihette(d) volna. Hallottad-é, mik(et) kiátottak (!) utánnod Nagy Gergel bíró?« Kire Libárdi né felelvén: »Hallottam« — úgymond — »ördög bújjon a torkokban [...] nem úgy, mint te, Kata néne, (aki) mindenekben megállsz.«" Az utolsó, hosszú hézag, amelyet szögletes zárójelbe kerített három pont jelöl, nyilvánvalóan arra céloz, hogy Libárdiné védtelennek érzi magát a vádakkal szemben, s hogy tudja, Fúró Kacsa megmenekült a máglyahaláltól, míg az ő nyaka körül szorul a hurok. Végül a 38 éves, lidértejedi Ns Oros János is Libárdiné helyzetét súlyosbította, amikor úgy vallott, hogy "azmely óráb(an) a tejedi szántóföldek között az kérdésb(en) levő röpülís történt, ugyanazon óráb(an) e tanú Libárdi Istvánnét és nem Fúró Kacsát látta az tejedi kertek alatt asszonyábrázatb(an) és ruháb(an), buttyárt (!) vevén (!) az hátán." (Befejezése következik)
