A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-10 / 19. szám

HÍRMONDÓ Novák Ferenc Novák Ferenc élete olyan rendetlenül zajlik, mint a történelem. Táncritmus­ban. De ami ma káosznak tűnik, az az elemzés visszapillantó tükrében a valószínűségszámftás nagy összefüg­gésrendszerében művészi érvényűvé áll össze. Neve szlávosan hangzik. A család Csehországból, a fehérhegyi csata után menekült el, és Erdélyben talált otthonra, mert meg akarta őrizni pro­testáns mivoltát. Anyai ágon viszont szamosújvári örmények leszármazott­ja. A genetikusok tanúsíthatják, az ősök "sokszínűsége" a szellemi tulaj­donságokra előnyösen hat. 1931. március 27-én született Nagy­­enyeden. A párkák azzal ajándékozták meg, hogy Besztercén nőhetett fel. Né­metül, románii, jiddisül, magyarul ját­szottak és táncoltak az utcán vagy az iskolában a gyerekek. Észrevétlenül, de közelről megismerték egymás életét, ün­nepeit, tudomásii vették a másságot, s "ráadásul" ezt természetesnek is tekin­tették. A gyermekkor és eszmélés évei egész életünket meghatározzák. Mintha a valóság elemi erővel bele­robbanna a tudatba; s olyan erősen ivódik belénk, hogy egész életünkben építkezhetünk belőle. Novák Ferenc gyermekkorának él­ményeiből építhette fel tudatosan éle­tét. Előhívja az akkor játszva megta­nult játékokat, időtöltésként megta­nult dallamokat, a hülyülésnek mon­dott táncokat és az akkori magatar­tásformákat. Ez a letűnőfélben lévő sokszínűség az, ami sarkall felmutat­ni, mit ér az ember. Ma jónéhány cseh történész ítéli el a háború utáni kitelepítéseket. Ez az embertelen akció a cseheket termé­vékenységében oroszlánrészt vállalt a MATESZ Thália Színpadától négy évi színészkedés után 1980-ban Fü­lekre került Mázik István, aki helyi hivatásos népművelőként, aktív szí­nészként és rendezőként vette ki ré­szét a csoport munkájából. A füleki származású lelkes kultúrmunkás ré­gi álma volt a füleki "nagy" hivatásos színház létrehozása. Ennek a célnak az elérésén munkálkodott, társaival együtt. Több mint kétszáz embert (színészeket, technikai személyze­tet) mozgatott meg az eltelt tíz év alatt. Nála játszotta annak idején a Gül Baba női főszerepét a füleki származású népművész Svorák Kati és innen került ki több ismert hh/a­köszöntése szetes vetélytársaiktól fosztotta meg, akik az egészséges versenyszellem fenntartását tették megszokottá a századok folyamán. Ez jótékonyan hatott a cseh kultúrára és hasznos energiákat szabadított fel. A kollektív bűnösség barbár elve ezt megszün­tette. A csehek a "szocialista konzum­­társadalom" szürke tehetségtelensé­­gében kötöttek ki. S nemcsak ők. Az élethez kell egy kevés szikrázta­­tó kihívás, mert csak ez az eitunyulás ellenszere. Ezt kapta meg Novák Ferenc az er­délyi börtönöktől is. Apja ugyanis börtönigazgató volt, s mivel embersé­gesen bánt a rábízott rabokkal, azok megbecsülték őt, s ennek a Novák fi­úk is hasznát látták. Máriáról mondják, hogy számára a fiatalkori kassai évek voltak a megha­tározóak, a további életpálya már csak adalék. Novák Ferenc számára Erdély jelentette ugyanezt. Amikor a 60-as években az egyik magyarországi német néptánccso­portot szélnek akarták ereszteni, föl­kereste a helyi párttitkárt és megkér­dezte tőle, mi a véleménye az inter­nacionalizmusról. A csoport nem szűnt meg. Akkor vitt színpadra román tánco­kat, amikor a pillanat - úgymond - ennek nem kedvezett. Azonban várnia kellett, mielőtt szór­ni kezdhette volna táncból szőtt ado­mányait. Jött a háború, a létbizony­talanság, menekülés, a szülők válása, egy zsenge és gyönge demokrácia, azután kiépülő totalitás, s az ezzel já­ró eszmei zűrzavar. Mindez nem könnyítette meg számára, hogy he­lyét meglelje, de végülis a biztos pont a néptánc lett. tásos színész és színésznő is, mint pl. Mikula Róbert, (a Miskolci Nem­zeti Színház művésze), Varsányi Marika, Mák Ildikó, Danyi Irén, Far­kas Barna... Az együttes jelenlegi legsikere­sebb tagjai közé tartoznak Nagy András, Mede Gabriella és Mázik István. A füleki Zsákszínház fennállása óta a tehetségek iskolája volt. Kitar­tó, áldozatkész, kulturális értékein­ket hűen ápoló tevékenységével, az anyagi nehézségek ellenére, a szlo­vákiai magyar amatőr színjátszó­mozgalom egyik élenjáró együtte­sévé nőtte ki magát. Előadásai kö­zött szerepeltek Pilinszky, Brandon, A tánc az ő keze alatt beszéddé for­málódik, szuggesztív történelemlírá­vá, vagy lélektani drámává. A Honvéd együttes stockholmi előadása után az egyik svéd kritikus úgy érezte, Novák Ferenc varázslata megtanította ma­gyarul. Szívet melengető tapasztalat, így kellene egymástól tanulnunk! S míg táncait formálja, azt látod, hogy pörlekedik, saját főztjével kínál, mérgelődik, elugrik Amszterdamba ottani együtteséhez. Palermóban, Szöulban vagy Tel-Avivban rendez, meghallgatja telefonüzeneteit, fogad­ja barátait, beleolvas a lapokba, csa­ládi kupaktanácsot tart, kiviszi Szent­endrére svéd kollégáját és füstölög a belpolitikai helyzeten. S emellett, úgy "mellékesen" segíti a környező orszá­gok magyar és nemmagyar együtte­seit, táncosait, énekeseit. Most azonban megtréfálta az élet. Megszokott Brown-féle mozgását ab­ba kellett hagynia. Legalábbis arra az időre, amíg megünnepli az évfordulót. Van mit. Amit erdélyi gyermekkorá­ban magába szívott, a Csíksomlyói passióban, István a királyban, Magyar Elektrában, Antigonéban, Kocsonya Mihály házasságában adja most to­vább mindannyiunknak. Önző szeretnék lenni, mivel azt kí­vánom Novák Ferencnek, hogy időt­len időkig táncolja belénk gondolata­it. Hogy szeretete a tánc inkarnáció­­jában ne csak szépségével üzenjen, hanem kultúrák értékét csillogtassa, embereket, népeket békftsen, az ököl rázásokat kézszorítássá szelídít­se a művészi esztétikum örök igazsá­gainak hegycsúcsai alatt. A Kárpátok alatt is. Balassa Zoltán Radnóti, Solovič és Váci Mihály mű­vei eredeti formában vagy feldolgo­zásban - az 1990-es év kivételével — évente a Jókai Napok színpadán is. Ez év január elsejével a jubiláló együttes az újonnan létrehozott Fü­leki Polgármesteri Hivatal városi művelődési központjához került, amely vállalta a további anyagi, mű­vészeti támogatását. Reálisnak tűnik az együttesnek az az elképzelése, hogy a jövőben le­hetőleg minél előbb professzionális, vagy legalábbis félprofesszionális színházzá váljon. Balga László A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom