A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
SZABADIDŐ George Wyble MINT AZ ÁRNYÉK Sam Cohen rendőrfelügyelő dohogva állapította meg magában, hogy az az átkozott hűtőberendezés már megint nem működik, de azért a csoportvezető, Mortimer Ward ma is megtartotta szokásos előadását. Az ügyfelekből élünk, uraim — mondta —, öltöny, nyakkendő, megnyerő mosoly, ha tetszik, ha nem. Az ördögbe! Cohen mérge azonban alábbhagyott, amikor rápillantott a hölgyre, aki nem titkolta dúlt lelkiállapotát. — Neve? — Clarissa-Louise Vanemaker. — Még lány? — Igen. Én azért... — Hol lakik? — Monteverdi Avenue 234, 5/c bejárat. Szeretném, ha... — Mi a panasza? — Valaki nem akar lekopni rólam. Mint az árnyék, követ mindenhova. A rendőrfelügyelő alaposan szemügyre vette beszélgetőtársát. A hölgy fiatal volt és rendkívül csinos. Nem látszott olyan ügyfélnek, akinek hobbija a rendőrfelügyelők molesztálása. — Kérem, adjon róla személyleírást. — ó, igen. Látom magam előtt akkor is, ha behunyom a szemem. — A nevét is tudja? — Tim Block... Blocknak hívják. — Személyleírása? — Valamivel magasabb, testesebb önnél. A haja sötétebb, a szeme szürke. Az arca rokonszenves, de Tim Block egy visszataszító alak - mondta Clarissa és megrázkódott. Cohen leírta: "Magasság 183 centi, súlya 95 kg, haja gesztenyebarna, szeme szürke." — Van-e valahol sebhely rajta? Amivel megkülönböztethető a többiektől? Clarissa nem válaszolt, Cohen látta az arcán, hogy Tim Block az az ember, akire a milliós tömegben is ujjal mutathatna. — Mióta nyaggatja? — Már egy esztendeje. — Miért csak most jött hozzánk? — Először egy évvel ezelőtt tettem feljelentést ellene. A rendőrfelügyelő megkönnyebbülten sóhajtott. Most már tudta, mit tegyen. Ha az ügyben egy évig sem tettek semmit, akkor az eset Davidson 30 A HÉT rendőrfelügyelőre tartozik, vagyis a dosszié a szemétkosárban végzi. Értünk mi mindent. A szerelmesek összevesztek, de majd elsimítják a dolgot. Cohen mégis eldöntötte magában, hogy végighallgatja az ügyfelét. Csinos nő ritkán sétál be a rendőrállomásra.- Mikor kezdődött?- Egy társasesten. Block megszólított, és én rokonszenvesnek találtam. Néhányszor találkoztunk, moziba is mentünk, színházba, de az úr hamarosan megmutatta az igazi arcát... rossz természetét sem titkolta. Egy alkalommal leütötte azt a pincért, aki ügyetlenül az ölébe löttyintette a narancsszörpöt. Máskor szó nélkül leterített egy embert, aki — szerinte — nem vette le róla a tekintetét. Ezek után úgy döntöttem, hogy szakítok... de a dolog nem ment. Block nem tágított mellőlem.- Mit mondott neki végül?- Nagyjából azt, hogy nincs szándékomban szorosabb kapcsolatot fenntartani senkivel, ő rögeszmésen azt hangoztatta, hogy én őhozzá tartozom, nem enged át másnak. Mindenkit, aki megkörnyékezett, megfenyített, elzavart. Ekkor a rendőrségre rohantam, Traviswoodban, ahol laktam. Tudja-e mit válaszoltak? Block nem követett el semmi olyat, amiért megvádolható. Azt tanácsolták, hogy próbáljak beszélni az állami közvádlóval. Megtettem. A közvádló nem mondott semmi újat. Az olyan drasztikus módszerektől, mint az előállítás, ártatlan ember esetében, a hatóság eltekint. Elegem volt mindenből, összecsomagoltam és senkit sem értesítve, az első autóbusszal elhagytam a várost. San Franciscóban azt hittem, hogy végre megszabadultam tőle, de tévedtem. Néhány boldog hónap múlva rám tört, megtalált. Van állásom, dolgozom és megismerkedtem valakivel, aki megtetszett nekem. Bruce gyengéd és ragaszkodó. Mindén gesztusa arról árulkodik, hogy szeret. Elmentünk egy vendéglőbe és ekkor...- Maga most attól tart, hogy Block előbb vagy utóbb megtámadja a maga udvarlóját, Bruce-t?- Megtámadja? Megöli!- Nézze, miss Vanemaker, mindez csak feltevés. Mindaddig, amíg Block nem követ el olyasmit, amiért a rács mögé dugható, vagyis letartóztatható, nem tehetünk semmit.- Gyönyörű, gyönyörű! Megvárja, amíg Block meggyilkolja Bruce-t, vagy engem, és riadóztatja a rendőröket? Mit akarok én, uram? Normálisan élni. Vagy talán ehhez nincs jogom?- Miért nem beszél azzal a fickóval?- Ez a maga rendőrlogikája, ugye? Mindig az a nyavalyás áldozat a bűnös, mert mozdulataival, beszédével, minden porcikájával szinte provokálja a gyilkosát, mi? Én nem bátorítottam Blockot, távol tartottam magamat tőle, mindhiába. Értésemre adta: "Függetlenül attól, hogy szeretsz-e vagy sem, énhozzám tartozol, és senki máshoz!" Ha nem leszek az övé, nem leszek másé sem, mondta. Miért nem beszél maga Block úrral? Ah... már látom, hogy maga is olyan, mint a többiek. Beszélhetek én magának, ameddig akarok. Maga azt hiszi, hogy Block ártatlan, nincs miért előállítani...- Miss... megmutatom önnek a rendőrségi dossziékat. Újabb és újabb bűnügyek. Erőszak, rablás, gyilkosság. Nincsenek embereink. Nem adhatunk maga mellé testőrt sem, hogy megvédje attól a Blocktól. Nálunk 24 órát senki sem dolgozik.- Megvárják szépen, amíg Block
