A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
GYERMEKEKNEK Amíg az iskolában ültem, hegymagasságúra nőtt a szakadó hó. A faluban még csak volt valahogy. Ám amikor kitértem a faluból, bizony már egész hófalak voltak az út mentén. Senki nem várt engem. így teljesen egyedül gázoltam bele a hóba. Megyek, mendegélek, s egyre több a hó, keskenyebb az út és hidegebb a szél. A szél üvöltött, belém kapaszkodott, jó, hogy fel nem döntött. "Hogyan birkózom meg ilyen hosszú úttal?" — gondoltam magamban. Fájni kezdtek a lábaim. Temérdek hó tapadt a cipőimre, alig-alig vergődtem át a fél úton. Fáradtan, agyoncibáltan, összefagyva leültem az iskolástáskámra. "Csak egy egészen kis ideig. Amíg fáradt lábaim megpihennek". Amikor leguggoltam, nagyon melegem lett. A szél így már nem cibált engem. A hóban egészen jó volt, mintha szobában lettem volna. Hamarosan befútta a szél a lábnyomaimat. Felettem bezárult a hó, mint a víz. Mintha a hó zizegett és dalolt volna. Zúg a víz, a fűszálak suttognak, s a fűben apró szöcskék muzsikálnak körös-körül. "Alszom, vagy ébren vagyok?" Bódultán gondolok arra, hogy az iskolából hazafelé tartva a hóban ülök, és haza kellene mennem. De a tücskök oly hangosan muzsikálnak, hogy nem bírom kinyitni a szemeimet, mozdulni sem bírok. Aztán kutyaugatást hallok: — Hav, hav! A tücskök elmenekültek. Úgy tűnt nekem, hogy magam is tücsök vagyok, és lapulok a fűben. Elrejtőztem a kutya elől. És el sem tudtam képzelni, miért rejtőzöm el a kutya elől. Hiszen a kutya nem bántja a tücsköt! Valami az orromra lélegzik, kihúz a vállamnál fogva. De akkor már nem voltam tücsök. Akkor már meg voltam fagyva. — Kelj fel! — ébreszt az apukám! — Miért ülsz itt? Meg is fagyhattál volna — mondja gondterhelten. Dörzsöli az arcomat, a kezeimet, a lábaimat. Egészen meg vagyok merevedve. — Hát nem mondtam, hogy a hóban nem szabad leülni, mert megfagyhatsz! Ha a kutyus meg nem talált volna téged, észre sem vettelek volna. Letértél az útról. A lábnyomodat betemette a hó. Biztosan megfagytál volna - mondja szemrehányóan. Bodri kutyánk körültáncolja átfázott lábamat. Hozzám dörgölődik, örül. Apukám felemelte a táskámat, kesztyűt húzott a kezemre. Szörnyen rázott a hideg. Apu csak nagy nehezen tudott hazavinni. MÁRIA HAŠTOVÁ Sági Tóth Tibor fordítása ... ................. František H rubín » £1 Pihe hull p tornyok tetejére, súlyos harang leng a nyakán, eredj, Gyuri füstként, a fején meg mindennap hozd a tornyom tüstént! növekszik a hókalap. HHlÉÉj Fordította: 7.S. NAGY LAJOS Fessétek ki az itt látható ábrát: 0 = fehér, 1 = sötétzöld, 2 = világosfeöld, 3 = piros, 4 = kék, 5 = lila, 6 = gesztenyebarna, 7 = sárga, 8 = narancs, 9 = rózsaszín. EGY KIS VIDÁMSÁG Hány különbséget fedezel fel az ember és az árnyéka között? A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
