A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy... ÉLŐMÚLT (8.) Libárdyné született Nagy Éva aszszony 1725 júliusában már a somorjai tömlőé rémült lakója, s mielőtt tovább követnénk őt a vizsgálat emberpróbáló útjain, mutassunk be egy rendkívül érdekes jegyzőkönyvet, mely a mondott év július 9. napján Nyéken, két nemes birtokos úr, a lidértejedi Nagy István, tiszte szerint Pozsony megyei alszolgabíró és a 28 esztendős, nyéki Takács György vallomása szerint került papírra. A vizsgálat ebben a szakaszában Éva asszony lidértejedi vagyonát kívánta fölmérni, mert ott született és örökölt a szüleitől némi ingatlant, s úgy vélem, mindenképpen érdekes olvasmányt kínál az utókornak: "Tudják nyilván és bizonyossan, hogy Nagy Évának, Libárdy Istvány házastársának vagyon Lidértejedben egy puszta kúriácskája és ahhoz tartozandó hat darab szántóföldé ollyan, azkiknek szabad uraságában vagyon, azmely földekben circiter 13, azaz tizenhárom pozsonyi mérő gabonát bé lehetne vetnyi. (Tehát egy hat és fél magyar holdas gabonatermő birtokról van szó! K. L megj.). Vagyon ezenkívül urának s magának ingó jószága egy pár ökörbűl, két tulokból (ti. fiatal ökörből) és két tehénybüi álló, azmely tehenyek közül egyik alatt szopós borjú vagyon. Maga pediglen Libárdi (!) Istvány jövevény, és másonnénd szármozott ember lévén, Nyékben zsöllérképpen lakik feleségével együtt nemzetes Végh Istvány uram jószágain, s pásztorságával keresi kenyérit, s táplálja mind magának, mind apró gyermekeinek életét..." A jegyzőkönyv alatt ismét Somogyi Mátyás és Pyber István kézvonását és viaszpecsétjét láthatjuk. Minekutána ezt a vagyoni bizonylattal és erkölcsbizonyftvánnyal is fölérő protokollumot az olvasók szabad rendelkezésére bocsátottuk, figyelmünket teljes lélekkel Libárdyné Nagy Éva ügyének szenteljük. Vele még az 1725. május 16-iki, Dunaszerdahelyen lebonyolított vizsgálat kezdett foglalkozni. A nyomozást akkor Ns Nagy István kérelmezte, s Pyber István helyettes szolgabíró 14 A HÉT (Csallóköznyék, 1708, 1725) ("pro nunc substitutus judlium") és Kondé Lázár vármegyei esküdt hajtotta végre tizenkét tanú meghallgatásával. A helyenként rendkívül nehezen olvasható inkvizicionális jegyzőkönyv három kérdésre kérte a válaszokat: "1. Tudja-é, látta-é vagy hallotta-é az tanú, hogy Nyékben lakozó Fúrókacsa(!), Libárdiné és Dani (?) ennekelőtte való esztendőkben, úgy most nem régenten minémü Isten ellen való ördöngős vagy borszonkánság (!) [...] követtek el, és kiknek nevezett szerint testekben ártottak, egyszóval ki mit látott és tud reájok, vallja meg hite után. 2. Tudja-é avagy hallotta-é a szájábul emlétett Libárdy Istvánnénak, hogy midőn az elmúlt hetekben az röpülés esett, az tejedi szántóföldek között ugyanazon órában Étébe érkezKONCSOL LÁSZLÓ vén most nevezett Libárdiné, présházban mit modott, és mikíppen panaszolkodott azon röpülís iránt, és kire vallotta. 3. Vallja meg azt is a bizonság, ebben az follyó esztendőben, nagyszombaton estve, amidőn tudniaillik föltámodásra szoktak harangozni, sokszor emlétett Libárdiné nemhogy az templomban ment volna imádkozni, sőt inkább a sütőkemencében bújván, ottan instans Nagy István uramot káromkodó és fenyegető szókkal illette." A nyéki kondás, az 50 esztendős névrokon, Libárdi János arról számolt be, amit az öreg Végh Andrásnétól hallott: "Az elmúlt tavali esztendőben, Sz. Borbála asszony napján (ti. 1724. dec. 4-én) Libárdi Istvánná elgyövén az őkegyelme házához, és jólehet [...] Libárdinénak két fejőstehenye volt,
