A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL "Gondolom, már a legeldugottabb moziba is eljutottak a hírhedt Emanuelle-filmek, magam is végignéztem a legutolsót, amely a »Good-bye, Emmanuelle« címmel futott és sokat gondolkoztam az irigylésre méltó termetű és járású filmbeli hősnő kalandjain - írja P. Istvánná g.-i olvasónk. — Nem vagyok prűd, meggyőződésem, nem árt, ha nők és férfiak tudatosítják, hogy ez is van. Ennek ellenére nem tartom rendjénvalónak, hogy e filmsorozat a nézők tömegeit ösztönzi felelőtlen, erkölcsi határokat nem respektáló nemi életre. Nagyon érdekelne valamelyik orvos-munkatársuk véleménye (a pornó-könyvekről is)." Mindenekelőtt tisztázzuk, mikor pornográfia a fényképeken, rajzokon, festményeken, filmekben, színdarabokban, irodalmi művekben és fércmunkákban megjelenített meztelenség vagy nemiség. Szerintem a szexuális szabadosság korszakában, amelyben élünk, már túlhaladott nézet, hogy ami szeméremsértő, az pornográfia. Mert van, akiben ugyanannak a tájnak, tárgynak, testnek vagy cselekménynek az ábrázolása vagy leírása művészi élményt, kellemes érzést, esetleg izgalmat ébreszt, de van, aki közömbös marad, másban pedig ellenérzést, visszatetszést vált ki. Feltehetően igen sok mozilátogató nézte tágra nyílt szemmel az általa elsőízben látott maszturbálást, a hagyományostól eltérő közösülési módokat, a csoport szexet. A szép természeti környezetbe ágyazott, erotikától átfűtött film-sztorik alaphangja a szexuális nyíltság, amelyhez saját szavunk és fülünk még nem szokott hozzá. Minderről valóban tudni kell, de úgy, hogy a tudás, az ismeret ne öncélú, hanem minden részletre kiterjedő, teljes legyen. Az Emmanuelle-filmeket, melyeket nem ismeretterjesztési vagy nevelési célzattal gyártottak, magam is végignéztem. S csak azt sajnálom, hogy a sorozat egyetlen métere sem tartalmaz utalást a szexuális úton terjedő fertőzések veszélyére, elhárításuk lehetőségére, az óvszer használatára. Még a sokkal színvonalasabb filmalkotásokban vagy színielőadásokban is megoldható a társadalmilag, egyénileg fontos közlendők beiktatása a cselekménybe. De hát a nagy nyilvánosság elé vitt pornófilmek alkotóitól ez el nem várható, hiszen "... az egyedüli cél a közönség szexuális bizsergetése, netán megbotránkoztatása, legtöbbször anyagi haszonszerzés érdekében" (Lexikon a szerelemről, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987). Az Emmanuelle-filmek régi házasoknak és fiatal pároknak egyaránt sok újat mutatnak, amivel színesebbé, érdekesebbé, emlékezetes élményekben gazdaggá tehetik szerelmi kapcsolatukat. Ugyanez az újabban úton-útfélen árusított, közösülési helyzeteket ábrázoló kiadványokra is vonatkozik, amelyeket többnyire orvos vagy pszichológus lát el magyarázattal, miáltal már nem mondhatók öncélúaknak, mert a szexuális műveltség színvonalának emelését szolgálják. Ismerek olyan műveket, amelyek mélyrehatóan foglalkoznak az emberi szexualitással, a nő és férfi szerelmi vágyával, nemi életével, a kölcsönös örömszerzés módszertanával, és valóban távol állnak a pornográfiától. A legkomolyabbak egyike M. Yaffé és E. Fenwick londoni szerzőpár 1986- ban megjelent könyve, amelyet magyarul »A nemi öröm - Gyakorlati útmutató« címmel 1989-ben jelentettek meg. A modern szexoiógia a nemi élet zavarainak gyógyítása során terápiás eszközként erotikus töltésű, sőt pornográf jellegű olvasmányt, képet, filmet is alkalmazhat, ha a helyzet úgy kívánja. Vannak esetek, ahol a férfi vagy a nő, esetleg a szerelmesvagy házaspár hiányos ismeretei, tapasztalatlansága egyiküknek vagy másikuknak sok szenvedést okoz, esetleg a szerelmi együttélés felbomlását is előidézi. Ezért hasznosnak tartok minden olyan eszközt, amely gyarapítja a tudást, legyőzi a nemi életben, az örömszerzésben az önzést, hogy helyette a kölcsönösség érvényesüljön. Más lapra tartozik, hogy sokan nem azért szerzik be az ilyen tárgyú videokazettákat, könyveket vagy folyóiratokat, hogy ismereteiket bővítve párkapcsolatuk hasznára fordítsák, hanem hogy megint csak saját nemi izgalmukat fokozzák, elégítsék ki. Az erotikus vagy pornográf jellegű filmek, különböző szex-kiadványok áradatát tudomásul kell vennünk, helyenként befolyást gyakorolhatunk a reklámozásukra, kínálatukra, hogy ne legyen tolakodó, túlságosan szembetűnő, legyen tekintettel mindazokra, akik ízléstelenségnek tartják az ember legintimebb megnyilvánulásainak naturalisztikus részletezését, különösképpen a gyermekekre és fiatalokra, akiket a szexuális életre, annak rejtelmeire, örömeire és veszélyeire fokozatosan, a szülő, tanító, orvos vagy pszichológus tapintatos hozzáállásával kell felkészítenünk. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY TANÁCSADÓ Szunyókálás az íróasztalnál Napóleon az ember alvásigényével kapcsolatban a legkomolyabban a következőket mondta: "négy óra kell a férfinak, öt az asszonynak és hat az idiótáknak". Mindenesetre - legalábbis a legenda szerint — ő maga valóban beérte négy óra éjszakai alvással. Ezt a mennyiséget azonban normává emelni túlzásnak tűnik — akkor is, ha abban az időben nem létezett a tudományos alváskutatás. Ma már viszont szerte a világon egyre több orvos, pszichológus, biokémikus és még számos más tudományág szakembere kutatja azt az állapotot, amelyben mi, emberek, életünk egyharmadát eltöltjük. Nagy érzékenységű mérőszondák adnak felvilágosítást az. alvó ember agyának aktivitásáról, szívműködéséről, szemmozgásairól, izmai feszültségi állapotáról. Ezekkel a vizsgálatokkal sikerült már sok alvászavar okát is megállapítani. A kutatók hosszú ideig kizárólag csak az éjszakai alvással foglalkoztak, és alábecsülték a nappalok pihenőfázisainak, a rövid szunyókálásoknak a jelentőségét. Az emberi alvás-ébrenlét ritmus — az éjszakai alváson kívül — négyórás periódusokon alapszik. Ezt dr. Jurgen Zulley állapította meg, amikor — széles körű kísérletei során — önként jelentkező személyeket egy föld alatti bunkerben, minden időbeli információtól elzárva, napokon és éjszakákon át óra, újság, rádió és televízió nélkül magukra hagyva vizsgált. A mért eredmény — hosszú éjszakai alvás és három rövid nappali alvási szakasz — pontosan megfelel a három hónapos csecsemő alvási ritmusának. Zulley az alvásritmus ilyetén bizonyításáért az alváskutatás európai társaságának díját nyerte el. Kérdés, hogy a munkaadók, a menedzserek, a vállalkozók és a személyzeti főnökök csatlakoznak-e az elismeréshez? Hiszen ha a felfedezés széles körben ismertté válik, a közmondásszerű irodai alvás hirtelen más megvilágítást kap: nem a lusták névjegye lesz többé. És ha még az is kiderülne, hogy a déli alvás a teljesítőképesség növelésére szolgál — márpedig erre vonatkozólag vannak már tudományosan igazolható utalások! —, akkor már egy főnök sem meri majd hivatalnokát felébreszteni déli álmából anélkül, hogy tettének fatális következményeivel ne számolna: az alvó azt állíthatja, hogy megakadályozták a bruttó nemzeti jövedelem individuális növelésében... A HÉT 23
