A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
MINERVA Újdonságok égen, Földön Munkában a Magellán A NASA 1990 tavaszán indított Magellán űrszondája még a múlt év végén megkezdte a Vénusz feltérképezését. Mivel bolygószomszédunk felhőrétege optikailag átlátszatlan, ezért egy speciális radarkészülék tapogatja le felszínét. Minden 37 perces keringése során, mikor a szonda a legközelebb kerül a Vénuszhoz, rövid rádióimpulzusokat bocsát ki, melyek áthatolnak a vastag felhőburkon és visszaverődnek a felszínről. A visszavert jeleket a radar felfogja, a fedélzeten tárolja, majd a Földre sugározza azokat. Egy keringés alkalmával 20-25 km széles és 15 000 km hosszú felszínszeletet tud a Magellán letapogatni. Az eddigi radarképekből jól kivehető, hogy a bolygó kérgét meredek lejtők, éles törésvonalak és árkok változatos rendszere hálózza be. Sok kutatót meglepett a felszín "darabos", töredezett jellege. Korábban ugyanis azt gondolták, hogy a pokoli forróság (400 °C) okozta hőtágulás miatt az alakzatok lekerekítettek, ezzel szemben a felvételek éles felszíni formákat mutatnak; az eddigi eredmények szerint az erózió nem játszik túl nagy szerepet a Vénuszon. A Tejútrendszer legújabb társa Brit csillagászok új társgalaxisát fedezték fel Tejútrendszerünknek, mely mindössze 280 000 fényévre van tőlünk. A Tejútrendszert számos ilyen "társgalaxis" veszi körül, amelyek közül a legismertebb a déli féltekéről látható Nagy és Kis Magellán felhő. A többi törpe, szférikus galaxis, ún. Sculptor típusú (az 1938-ban felfedezett képviselőjük után). A mostani immáron a nyolcadik. Néhány csillagász úgy véli, hogy ezek az apró "szilánkgalaxisok" a Magellán Felhőkről a Tejútrendszer halóján történő áthaladáskor leszakadt "roncsok". A Szaturnusz Nagy Fehér Foltja Az elmúlt 30 évben először tűnt fel a Szaturnuszon egy nagy, nagyon fényes folt, amely gyökeresen megváltoztatta a bolygó képét. A folt még kis amatőr távcsövekkel is megfigyelhető. A folt az egyenlítői övezet sávjának északi felében található, mérete pedig eléri a bolygókorong negyedét és olyan fényes, mint a Mars hósapkái. A fehér folt megjelenését előre várták a csillagászok. Négy megelőző folt hozzávetőleg 30 évenként tűnt fel, a legutóbbi 1960-ban. A foltok akkoriban sok héten át megfigyelhetők voltak és keleti irányban mozogtak a bolygó légkörében, majd fokozatosan eľhalványodva eltűntek. Még megfigyelhető a Szaturnusz Nagy Fehér Foltja, előreláthatóan a nyár közepén tűnik majd el. Az 1991-es év első negyedévének meteorológiája Közép-Európa idei telére, kora tavaszára nem voltak jellemzők az extrém időjárási körülmények. Hőmérséklet tekintetében átlagosnak értékelhető az említett időszak, sajnos a tavalyi év végi remények az aszály megszűnését illetően lassan kezdenek szertefoszlani. Csallóközt közel 10 éve sújtja az aszály, csaknem 1000 mm-re tehető már a csapadékdeficit. Az idei év sem indult a legjobban, csak remélni lehet, hogy a tavaszi hónapok kárpótolnak bennünket az égi áldásból. A havi átlaghőmérséklet és az összcsapadékmennyiség a következőképpen alakult: Jan. Feb. Márc. Átlaghőmérséklet (°C) 2,1 (-1,8) -0,3 (-0,1) 8,3 (4,9) Csapadékösszeg (mm) 4,0 (35,6) 17,0 (33,7) 22,6 (39,6) A zárójelben feltüntetett értékek a sokéves átlagnak felelnek meg. Látható, hogy az első három hónapban a csapadékhiány 65 mm. A március kitűnik szokatlanul magas havi átlaghőmérsékletével. Ebben a hónapban több ízben is elérte a napi átlaghőmérséklet az április végi, május eleji időszakra jellemző értéket. Március 24-én kezdett virágozni a mandula, 26-án a sárgabarack, 28-án pedig megjelentek az első gólyák és fekete gólyák. Bödők Zsigmond A HÉT 21
