A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
ÉGTÁJAK Az ágy (regényrészlet) Székelyt hamar letorkolják az asszonyok. Hosszasan sóhajtozik, nekikeseredik. Végül egy 'tegyük el magunkat holnapra" - kíséretében asztalt bont. Ante elsőnek kíván jóéjszakát. Gazdája az orra alatt mormol valami köszönésfélét. Felesége a tányérok összeszedésével van elfoglalva. Különben nem szokott annyi fáradtságot venni magának, hogy az inasnak gute nachtozzon. Amalie hangosan felel. Érdeke, hogy hangosan kívánjon jó éjszakát. Hogy jó éjszakát kívánjon. Hiszen ezzel önmagának is kívánja. Ante egy pillanatra megáll. A kilincsnél visszafordul és jelentőségteljesen visszanéz. Az egész nem tart sokáig. Mégis, mikor kattan mögötte a zár, már biztos a dolgában... Amalie az éjszaka nyitva hagyja szobája ajtaját. Várni fog rá. Még éjfél előtt bemegy Amaliehez. A szövetségesévé teszi. És a magáévá! Örökre vége lesz az uralomnak! Egy autó... Hogy mondta Amalie? Újítani kell! Ha sikerül, új élet kezdődik. És Székelyéknek nem lesz roszszabb. SZENTPÉTERY ÁDÁM GRAFIKÁJA Ante szobája a földszinten, közel a konyhához, a kamra mellett van. A földszint nagyrészét a bolt és a raktárhelyiségek foglalják el. Keskeny falépcső vezet fel az emeleti szobákhoz. Az ám a lépcső! Száraz, elnyűtt fája recsegni, nyikorogni fog! A szú ette volna meg! Ante a fekhelyén hever. Mezítelen felsőtesttel, szűk, fekete nadrágban, cipőstül. Az autóra gondol. És a lépcsőre, mely nyikorogni fog, ha ráteszi a lábát. Még felébreszti az egész házat. Egy lépcső nem jelenthet akadályt. Nem állhat a versenyző ajtajába! Nem tartóztathatja fel a start előtt, sem közvetlenül a start után, sem a cél felé vezető versenypályán. Az akadály sajnos túl magas, átugorni nem lehet. Megkerülni sem. Csak megmászni! Előbb a lépcsőt kell megmászni. Amaliet csak azután. A versenypályán nem csak a sárga irigységtől síró falépcső jelent akadályt, de tulajdonképpen Amalie is. A lépcső és Amalie akadályok, melyeket a versenyzőnek meg kell másznia. Mindkét akadály leküzdéséhez szerencse kell. Az akadályoknak csendben kell maradniuk. Ha felsírnak, felkiáltanak alatta (miért kiáltana, pillantásai félreérthetetlenek voltak?!), akkor az akadályok már nem lesznek akadályok többé, hanem azon nyomban erődökké válnak, s a versenyző ezen a versenyen nem indulhat, mert útját állják, elbástyázzák győzelmét. Ezt a versenyt férfifurfanggal kell megnyerni. Már az első akadály megmászása (ha sikerül, és miért ne sikerülne?), legyőzése nagy örömet fog okozni. A lépcsőn mezítláb, macskaléptekkel kell haladni! Mindenütt a fal mellett! Ott van a deszka legkevésbé meghajolva! Ott a legcsendesebb! A legjóindulatúbb! A legszótfogadóbb! A másik akadály legyőzése izgalmasabb lesz! Igazi férfimunka! Érdekében be kell vetni a fegyvertár összes, rendelkezésre álló darabját... Gyengédséget ébresztő fiatalságot! Szenvedélyt lobbantó, mindent elsöprő férfiasságot! Csókokat, öleléseket, suttogásokat! A szerelem terén eddig nyert tapasztalatokat. S mindebből szobrászkézzel természetes tapasztalatlanságot kell gyúrni, varázsolni - Amalie részére. Hát, valahogy így kell megmászni az Amalie féle akadályokat. A többit... A többit majd megmássza az autó! A legalkalmasabb időpont az akadályok megmászására éjfél előtt van. Úgy tizenegy óra körül. Olyankor az akadály már maga is akarja, hogy megmásszák. Olyankor az akadály már nem ellenkezik. Ugyanazt érzi, amit a versenyző, és magától ledől előtte. A versenyzőnek tizenegykor, a behódolás után nyert ügye van. De vigyázz, versenyző! A versenyt nem lehet a végtelenségig halasztgatni, mert az akadályok könnyen megsértődnek, megmerevednek. S akkor oda a győzelem! Lerúgja a cipőjét. Úgy érzi, ezzel a mozdulattal a starthoz való utolsó előkészületet is megtette. A startot jelző lövés elhangzik. A padló szálkái mezítelen talpába fúródnak. A mezítelen talp néha többet ér, mint egy pár szöges bakancs. Lefekszenek előtte a hegyek is, egyenes salakpályává terülnek szét, kinyújtóznak. Kihúzza a szálkát, nehogy a későbbiek folyamán gerenda nőjön belőle és akadállyá lépjen elő. Gyönyörű, piros vércsepp buggyan ki a nyomán. Piros gyémánt. Még sohasem látott piros gyémántot. Sajnos... Nem ér rá gyönyörködni benne. Sürgeti az idő. A piros gyémánt valódiságával meg egyáltalán nem ér rá törődni. Nesztelenül előre lép. Keze ráfonódik a kilincsre. Zajtalanul lenyomja. Nyílik az ajtó, mintha magától nyílna! Nagy, nemzetközi versenyeken sohasem felejtik el felállítani az akadályokat. A szabály az szabály! De ez verseny... Túlbecsülte?! Ezen a versenyen nincs akadály. Ez nem nemzetközi verseny. Sok függ tőle, de nem nemzetközi. Hol az akadály? Az akadály itt áll az ajtóban. És reszket. Eljött, hogy önként megadja magát. Nem nehezíti a versenyző harcát. Kapitulál. Fehér hálóinge zászló. Lejött a lépcsőn. A lépcső nem nyikorgott, meg sem mukkant. Amalie - a második akadály legyőzte a versenyző számára az első akadályt is. A versenyző ujjong... Ezt a versenyt megnyerte! Azt mondják, a könnyű győzelem nem okoz örömet. Okoz, nem okoz... Ki tudja azt megmondani, hogy okoz-e, vagy nem? Hiszen csak az akadályok hárultak el, a végső győzelemért még meg kell dolgozni. A végső győzelem még hátra van. A végső győzelem úgyis az ágyban dől el. ARDAMICA FERENC 16 A HÉT
