A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
A HÉT RIPORTJA Mibők lesz szakmunkásképzés?- ez az idei év és a közeljövő egyik nagy kérdése. Pénz ebben az országban alig van, és változás is alig-alig a tanügyben. ígéretek voltak és vannak, hogy aki magániskolát nyit, de az állami tanterv követelményeinek megfelelően tanít, az kap állami hozzájárulást. Mondjuk: megkapja a pedagógusok bérét. De nem a pedagógusok fizetése teszi az iskolát. A hidaskürti albérletet kinőtte a-Cservenka-féle magániskola.- Új iskola kell őszre. Addigra fel kell építeni. Az egyik szülő adományozott e célra ötvenezer koronát. A többiek is hozzájárulnak munkaerővel, munkával. Járom a környéket, az építővállalatokat, minden építőanyagot elfogadok. Meglesz az iskola, mert meg kell lennie. Hiába vesz körül önzés, bizalmatlanság. Mindenki azt kérdezi: meg lehet ezt csinálni? A kételkedés helyett a módot kellene keresni, hogy hogyan lehet megcsinálni. Nem magamért, magunkért, akik itt tanítunk, a gyermekekért. Azért vágtunk bele abba is, hogy egy iskolahálózatot teremtsünk meg. Hidaskürt falu, de itt volt lehetőségünk megnyitni iskolánkat. Ősztől lesz magán szakmunkásképzés Komáromban, Gútán, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, sőt még talán Somorján is, ahol állítólag most bezártak egy állami iskolát. Ha azt meg tudnánk szerezni, lehetne diákotthonunk is. Ősztől képezünk a varrónők, fodrászok, autószerelők, asztalosok, villanyszerelők mellett pincéreket, szakácsokat, cukrászokat, kereskedőket is. A polgármesterek a legtöbb helyen megértették, miről van szó, és segítenek bennünket, megértik, hogy helyiségre van szükségünk. Az iskolahálózatunk megteremtése nem pénz kérdése, hanem elhivatottságé, megszálottságé, akaraté. Szándékunkkal a Csemadok is támogatja, segített bennünket az lllyés-alapítvány is kétszázezer forinttal, s magam is létrehoztam egy alapítványt a magán szakmunkásképző hálózat kiépítésére. Reménykedem, hogy összejön a szükséges pénz, mert én örömmel veszem tudomásul, hogy a magyarság megmozdult, összeszedte magát, de ezt nem úgy tette, ahogy az a pozsonyi tereken divatos, tehát nem tüntetéseket szervez, hanem azt keresi, hogyan teheti biztossá saját további létét. Nyílt titok, hogy a vállalatok nemcsak szakmunkástanulókat nem akarnak szerződtetni, hanem eddigi iskolaépületeik fenntartásától, bérbeadásától is idegenkednek, mert számukra az ráfizetéses. Más megoldást kell hát találni. Cservenka János elindult egy úton, mely célravezető lehet, ha segítséget is kap hozzá. Ez a segítség más egyebek mellett tőlünk, szlovákiai magyaroktól érkezhet elsősorban, mert a mi legfőbb érdekünk, hogy szellemiekbenanyagiakban erősödjünk, gyarapodjunk — ezáltal fennmaradjunk. A jelen társadalmi körülmények közt az ad biztonságot, ha magunkra támaszkodunk. Ahogy Cservenka úr fogalmaz: segíts magadon, s az Isten is megsegít. Ha a magyar magán szakmunkásképző hálózat segítségével sikerül elérnünk, hogy magyar fiatalok jó szakmát tanuljanak ki és jól prosperáló vállalkozók legyenek, annak gyümölcsei visszahullhatnak mindannyiunkra. Évtizedeken át okozott sok gondot, hogy a keresett és legjobb szakmában alig-alig végeztek magyar gyerekek. Nem mintha butábbak lettek volna a többieknél, de e téren is működött egy fajta kontraszelekció. Hogy ez megszűnjön - a nemzetiségileg egyáltalán nem kedvezőbb légkörben -, a magunk erejéből kell megpróbálnunk talpraálini. Cservenka János jóvoltából egy év előnyt már szereztünk a többiekkel szemben országon belül is. S hogy ez az előny ne vesszen el, a magán szakmunkásképző hálózatot szerte az országben létre kellene hozni. Nemcsak Nyugat-Szlovákiában, Közép- és Kelet-Szlovákiában is. Tapasztalataival a hidaskürti iskola szívesen segít mindenkinek. Ha teheti, segítsen Ön is, tisztelt olvasónk, támogassa ezt az alapítványt! A címe: Cservenka-alapítvány, Mostová, okr. Galanta, bankszámlasžám: ŠBČS-GA 807 4548-139. N. Gyurkovits Róza Fotó: Prikler László A HÉT 3
