A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
GYERMEKEKNEK A Szükség mindenre megtanít Élt egyszer egy favágó. Volt neki két fia. A favágó minden nap kijárt az erdőbe fát vágni, s minden alkalommal magával vitte valamelyiket a két fia közül. Ő kivágta a fát, s a fia segített neki. Amikor a fiai felnőttek, azt mondta a favágó: — Most már, fiaim, ti menjetek magatok az erdőbe, én már itthon maradok. A fiai így feleltek: — Apánk, és ha a szekerünk elromlik, ki fogja megjavítani? — Ha eltörik a szekér, vagy más baj történne, ne féljetek, édes fiaim. A Szükség majd mindenre megtanít benneteket. Elment a két fiú az erdőbe. Erősek voltak, ügyesek. Nagyon sok fát vágtak, még többet is, mint kellett volna. De azért mindet felrakták a szekérre. Elindultak hazafelé, ám a szekér nem bírta a nagy megterhelést, útközben eltörött. A fiúk leszálltak a szekérről, és kiabálni kezdtek: — Szükség, gyere, javítsd meg a szekerünket! Kiáltoztak, kiáltoztak, már alkonyodni kezdett, de a Szükség csak nem jött. Azt mondja a fiatalabb fiú: — Nem jön ez az átkozott Szükség! Ne javítsuk meg a szekeret mi magunk? A bátyja ezt felelte: — Lenet, hogy a Szükség elment valahova messzire. Kiáltsunk együtt, minden erőnkből, hátha mégis meghallja. Annyit kiáltoztak, hogy végül is berekedtek, de csak nem jött senki. Akkor a fiatalabb fiú azt mondja a bátyjának: — Látod, már sötétedik. Lehet, hogy hiába kiáltozunk. Hiszen azt sem tudjuk, meg tudja-e az a Szükség javítani a szekerünket. A fivérek munkához láttak, az egyik fejszét, a másik vésőt vett a kezébe. Egy-kettőre meg is javították a szekeret. Amikor hazaérkeztek, az apjuk megkérdezte: — Jól ment minden? A fiúk panaszkodni kezdtek: — Dehogy is, apánk! Hazafelé tartva útközben eltörött a szekerünk. Hívtuk, hívogattuk mi azt az átkozott Szükséget, míg csak be nem rekedtünk. Mégse jött. Akkor aztán fogtuk a fejszét meg a vésőt, s megjavítottuk a szekeret mi magunk. — Ejnye, fiaim! — mondta az apjuk. — De hiszen akkor mégis ott volt a Szükség! Ti csak egyre hivogattátok őt, pedig már ott volt mellettetek. Senki nem volt, aki segített volna nektek, hát megjavítottátok a szekeret ti magatok. Ezért mondják, hogy "A Szükség mindenre megtanít". Sági Tóth Tibor fordítása (bolgár népmese) Szabó Lőrinc Arany nap — Arany Nap, mit mesterkedel? — Készítem a nyarat. — Hát még mit? — Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. — Nekem mit? — Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. — Borzasztó! Azt nem szeretem! — Nem baj! Ha megeszed, jutalmul télre fényt dugok a föld alá: szenet! Hány különbség van a kép és az árnyéka között? Mi történik az oroszlánnal, ha összekötöd sorrendben a számokat? A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. ÜT ff T? 1910 ** *** **** A HÉT 27
