A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV ÉLETFORMÁJA A VERSMONDÁS Fegyverektől, embervándorlásoktól, nemzetek dulakodásától hangos a világ. Árháborús, megélhetési gondoktól teli napjainkban, panaszok sokaságában gyakran hallani ma a kérdést: mi lesz velünk? Persze értem én a részben jogos aggodalmat, de vajon szellemi táplálkozásunk miért nem fontos legalább fele annyira, mint biológiai táplálkozásunk? A szellemi érték devalválódásával kapcsolatban vajon miért nem gondolunk arra, hogy mi lesz velünk? Aggodalmamat, szorongásaimat az a kevés ellenpélda vigasztalja, akik mernek és próbálnak másképp élni. Mármár kitéve önmagukat a gyanús megkülönböztetésnek, amikor e megzajdult világban, a politikai viharok szélcsendjéban a művészeteknek szentelik szabad napjaikat, óráikat, perceiket. A zene, a vers, az alkotás formálja őket mássá embertársaik között - s talán velük és általuk elviselhetőbb a világ. Talán minden ember génjeiben hordja az alkotás gyökereit, csak kevésnek adatik meg felszínre hoznia tehetségét. Ehhez külső hatás - bátorítás s az önbizalom erősítése is szükséges. Ha az alkotni vágyó ember bármilyen formában kap valamit környezetétől, többszörösen visszaadja azt. Sokszor és sok helyütt olvastam, hogy belső lelkivilágunk cselekedeteinkben tükröződik vissza. Az egyik önkifejezési forma az előadás - versmondás. Versmondóvá az válik, akinek gondolatvilága azonosulni tud a költővel, és született tehetsége alapján ki is fejezi azt. Az élet egyik szép ajándéka, ha a körülöttünk lévő világot a művészek nyelvén továbbíthatjuk. Juhász Gyula életformájának vallja a versmondást. Számára mindent jelent: öröme, bánata, vágya van benne egy-egy vers előadásában. S mindezt amatőrként éli több mint 30 éve. A vers szeretetét édesanyjától kapta, aki maga is sokat szerepelt. Juhász Gyula a kéméndi alapiskola valamennyi rendezvényének állandó szereplője volt. Gimnáziumi éveit egy olyan közösségben töltötte, amely egy életre meghatározta emberi magatartá-30 éve (amatőr) színpadon sát. Vass Ottó magyar szakos tanára jó példakép volt ehhez. Emlékezetes szereplések, sikerek sorozatát élte meg a József Attila Irodalmi Színpadnál Ipolyságon. Emlékezetes szerepléseik voltak Magyarországon, de 1973-ban Pozsonyban is felléptek a Szlovák Filharmónia épületében, ahol "Petőfi nem alkuszik" c. műsorukat mutatták be. Ezzel az összeállítással szerepeltek Kiskőrösön, a költő szülőfalujában is. Érettségi után a katonaság következett. A kétéves távollétet is versekkel, szereplésekkel enyhítette. Nánán 1977-ben egykét versszerető ember szorgalmából irodalmi színpad alakult. Tagjai lányok voltak, s hiányzott egy jó férfi versmondó. Én, az irodalmi színpad vezetője a járási szavalóversenyeken hallottam hírét Gyulának. 1979 tavaszán édesapjától üzentem a katonasághoz, hogy a leszerelése után várjuk őt az irodalmi színpadunkba, mely akkor már felvette a JELENLÉT nevet. Két éven keresztül a szomszédos Kőhídgyarmatról járt Gyula hetente 2- 3 alkalommal Nánára, a jéghideg kultúrházba, ahol éjszakába nyúló próbákon vitáztunk, beszélgettünk irodalomról, művészetekről, politikáról. Gyula a versmondás mellett kisszínpadi szerepléssel is próbálkozott: 1980-81-ben a Jókai Napokon a csoport egyfelvonásosaiban is bemutatkozott. Egyéni versmondásban évente ott volt a kerületi és országos döntőben. Megmérettetésnek vett minden versenyen való részvételt, s ennek köszönheti, hogy kiforrott egyéniség lett a versmondásban. Sorsunkat, gondjainkat a legjobb hazai költők tollából tolmácsolta, de József Attila, Ady Endre, Faludy György, Nagy László verseit is gyakran közvetítette. Számára a jelenlét a fontos, ezért vett részt szlovák versenyeken is. A "Plávkov Liptov" fesztiválon a legmeggyőzőbb művészi előadásért elnyerte a Szlovák Dramaturgiai Művészek Díját. Az eddigi legnagyobb sikert az 1990-es év hozta. Újsághirdetésben olvasta, hogy a Bihari Irodalmi Társaság meghirdette a XV. Nemzetközi vers- és prózamondó versenyt "In memoriam Nagy László" címen. Gyula jelentkezett. Kövesdi Károly, Kulcsár Ferenc, Gyurcsó István, Faludy György és Nagy László verse szerepelt műsorán. Az elődöntő Losoncon volt. Innen legjobbként került a kecskeméti középdöntőbe. Az igazi megmérettetés az országos döntőn, Berettyóújfalun volt, ahol már kárpátalji, erdélyi, vajdasági társai is voltak. A sok-sok társrendező (védnök) által megrendezett igen magas színvonalú verseny felejthetetlen ünnep volt Gyula életében. Itt tapasztaltam, hogy szomszédainknál mennyivel nagyobb figyelmet szentelnek a műfajnak, s művelőinek. Gyuszi egyedül készül fellépéseire. Persze meghallgatásra neki is szüksége van, ebben versbarátai segítik, de legőszintébb bírálója felesége, Éva, aki csaknem mindenhová elkíséri. Sokszáz fellépésről adhatna számot Gyula, hisz több mint 30 éve, hogy megismerte a színpad varázsát. Fellépés előtt most is tele van izgalommal, s ez általában pozitívan befolyásolja szereplését. "A versmondónak nincs kora, vagy felső korhatára" - állítjuk mindketten. A gyakorlat és az évek itt is bizonyos érettséget jelentenek. Gyula most új tervekkel, lendülettel, izgalommal készül egy önálló estre. Gondolom, akik ismerik őt, érdeklődéssel várják műsorát. Dániel Erzsébet A HÉT 19
