A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

A HÉT RIPORTJA ménnyel zártuk, az egyik leg­jobbal a járásban; ami kétmillió négyszázezer korona tiszta jö­vedelmet jelent. A szövetkezet folyószámláján ez idő tájt mint­egy hatmillió korona van, tehát fizetőképesek vagyunk és azok is maradunk. Éppen a jó anyagi helyzet miatt merem állítani, hogy a szövetkezet nem fog szétesni. Ohár György méltán bizakodó, amíg a tagság is a szövetkezet megmaradását akarja. Egyelőre mindössze hat rebellis akadt, akik a többséggel ellentétben a saját földjeiken akarnak dolgozni. Az egyik közülük Máté Lajos, aki már tavaly belevágott a magán­­gazdálkodásba, és az ősszel négy hektárt vetett be búzával meg lucernával.- Kálosán csak én mertem belevágni a gazdálkodásba. Négy hektárt kaptam vissza, egyelőre csak használatba, és azt sem ott, ahol az én földem van. De én gondoltam a jövőre, beállítottam az állatállományt, van traktorom, ekém, szeke­rem, meg ami kell. Én nem félek a jövőtől, ha visszakapom a még fennmaradó négy hektárt is, még bérbe is veszek hozzá. A fiammal együtt játszva meg­műveljük. Tavaly még kinevet­tek, amikor azt mondtam, hogy én az ősszel vetek. Ha rájuk hallgattam volna, most semmim se lenne - néz körül diadalma­san a kocsmában ülőkön.' Az 58 éves, ereje teljében lévő férfi je­lenleg az erdészetnél dolgozik, de élete során volt szövetkezeti elnök és 19 évig agronómus — éppen abban a szövetkezetben, amelytől most ő követeli a leg­hangosabban a betagosított föl­dek visszaszolgáltatását.- 1957. szeptember 1-én tör­tént, jól emlékszem. Mindent el­vettek tőlünk, hiába hadakoz­tunk. Hát most mindent vissza akarok kapni. Én azt mondom: ne közösködjünk, dolgozzon mindenki a sajátján! Tavaly még egyedül voltam, az idén már mások is elgondolkoztak a dol­gon. De sokan bajban vannak, mert a konfiskált földeket nem adják vissza. Máté Lajos komolyan gondol­ja, hogy végre a gazdája akar lenni a földnek — a saját földjé­nek. De a szövetkezeti tagság nagy részének más a véleménye.- Nem olyan egyszerű ez — mondja Forgon Aladár. - Nemcsak úgy van az, hogy vi­szem a földem, aztán majdcsak elboldogulok valahogy. A földet meg is kell művelni, termelőesz­közök, szerszámok kellenek és emberek, akik szeretnek és tud­nak a földön dolgozni. De kinek van a mai világban annyi pén­ze? És hányán vannak, akik va­lóban értenek a földműveléshez és vállalkozni is mernek? A mi vidékünkön nem sok ilyen bátor ember akad, ezért nem is igény­lik a földek visszaadását. Nemi­gen tudják elképzelni, hogy a saját erejükből boldoguljanak. Társulhatnának éppen, de ak­kor meg az a veszély fenyeget­ne, hogy a több földdel, terme­lőeszközzel rendelkező gazda kihasználná a kisgazdákat. És ma már senki sem akar a más zsellérje lenni. Persze a szövetkezet vezető­sége is megtesz mindent, hogy a tagok a földek bennhagyása mellett döntsenek. A múlt év a változások jegyében telt el. Csökkentették az adminisztráci­ót, javult a munkafegyelem, nőtt a munka hatékonysága s ezzel párhuzamosan nőttek a munka­bérek is. Újra napirendre került a dolgozók szociális helyzetének javítása is. A szövetkezet beszállt az új üzletközpont, a nagyon hi­ányzó egészségügyi központ építésébe, Kálosán ä kezdték egy új, kétosztályos óvoda építését és segítenek az ivóvízgond meg­oldásában is. Tudniillik a völgyön a fokozott műtrágyahasználat kö­vetkezményeként nagyon magas a víz nitráttartalma, és Vályban egyáltalán nem lehet(ne) k/ásra használni a vizet. A múltban el­hanyagolt problémák megoldá­sára tett kísértetekkel a szövetke­zet alkalmazkodni próbál az új helyzethez.- A szövetkezeti tulajdonnak a jövőben valóban közös tulaj­donná kell válnia - mondja Az igát ígyis- Ohár György. - A szövetkezet úgyis mi húz­­egész vagyonát, csakúgy mint zu^ a földet, fel kell osztani a tagság között. Annak alapján, ki mennyivel részesedik a közös vagyonból, annyival részesedne a jövedelemből is. Termé­szetesen a szövetkezetben dol­gozók ezenkívül bért is kapná­nak. A földnélküli dolgozóknak az elvégzett munkájukért járó bért és prémiumot tudunk aján­lani. Úgy gondolom, hogy az új feltételek mellett megváltozik majd az emberek hozzáállása is a munkához, mert érdekelt lesz benne. És én ebben látom a szövetkezet jövőjét. Ki tudná megjósolni, kinek lesz igaza: Máté Lajosnak és társainak, a bátor vállalkozók­nak vagy az óvatos, mérlegelő többségnek? Használna-e és ki­nek a szövetkezet szétesése? Ráadásul ott, ahol a magángaz­dálkodás iránt olyan csekély az érdeklődés, mint Vály völgyén. A kialakult gazdasági helyzet már amúgy is lépésváltásra kényszerítette a szövetkezetét, a tulajdonviszonyok igazságos rendezése pedig remélhetően pozitívan fog hatni a mezőgaz­dasági termelés egészére. Mindössze azon múlik az egész, hogy a megszülető föld­törvény milyen mértékben szol­gálja majd a földön dolgozók és a földből élők érdekeit. A ma­gángazdák, a földtulajdonosok, a földnélküli mezőgazdasági dolgozók érdekeit. Mindannyi­unk érdekeit. Mert nem mind­egy... S. Forgon Szilvia Gyökeres György felvételei A HÉT -í

Next

/
Oldalképek
Tartalom