A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
ÉLŐ MÓLT Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy... (Csallóköznyék, 1708, 1725) 5. Az alább sorjázó tanúvallomások már kivétel nélkül a népmesék, a látomások, a népi szürrealizmus félálom-világába emelik át az olvasókat, s ebben a régióban érintkezik némileg a magyar boszorkányhit a nyugat-európai boszorkányhiedelmek lényeges motívumaival. Nem firtatjuk, milyen arányban és mekkora súllyal. A pinkekarcsai Vincze György adta elő, mit hallott vagy öt esztendeje gazdájától, a várkonyi Nagy Pál uramtól: "»Hallottad-e, lilék kurafi nagy álmú fia, majd megölt volna Nagy Kata!« Azonban ragadván a kötő fejszét Nagy Pál, az ablakon át kirőpőltek, úgy ment az ajtóra utóra utánnyok ki, de már senkit nem látott." Magával Vincze Györggyel esett meg viszont a korábbi télen, 1707- 1708 telén, hogy egy szekér szénát fuvarozott Csépi Andrásnak, s útba esvén Nagy Kata szénája, kísértésbe esett, s "egy hónallkával kihúzván belőle fölvetette a szekeríre. Hoza (!) menvin, elvitte azon szinát magával, istállójában lívín egy tehene, tette azon szinát eleibe, azon iccaka megbetegedvín a fatensnek tehene, másnapra meg is döglött, holott azelőtt semmi nyavalája nem volt." A várkonyi, 45 esztendős Nagy Pál felesége öt esztendővel korábban KONCSOL LÁSZLÓ (1705 körül) gyermeket szült, s éjjel a vánkossal betömött ablakon át, a párnát beütve hárman behatoltak a gyermekágyas asszonyhoz, egyikük már meg is közelítette, ám 'fölugordván a fatens az ágy szegélyirűl, kapván egy kótó fejszét, szidalmazván Oköt, egymás után az ablakon kibúttanak, kik közül az egyik szintín ollyan ábrázaton volt, mint Nagy Kata. Kimenvén az utcára a fatens, de már senkit sem láta." Eleven képsort festett a megboldogult várkonyi Böki (Bőgi?) István 60 esztendős özvegye, Szakács Borbála asszony, aki mintegy hét éve a nyéki Mészáros Gáspár uramnál lakott, s látta, hogy éjnek évadján "nígyen kinyitották az ajtót, s begyöttek a szobába, s hárma táncolt, Nagy Kata pedig öszvetette a kézit, csak nfzte, hogy amazok táncolnak, és a pitarban is sokan voltak, de azokat nem ősmerhette, kik voltának, hanem akik a szobába voltak, azok közül egyike le akarta húznyi az ágyrul, de Nagy Kata nem engedte, és eleiben állott." A jelenet vége: "Azonban csak elmentek, és betettík az ajtót utánnok." A Nyéken élt, 25 éves Csépi Istvány is tudott egy érdekes történetet, saját tapasztalásból, mert amikor még Míhes Gáspár uramat szolgálta, Nagy Kata megkérte a gazdáját, segítené ki egy szekér széna behozásával. Míhes uram beleegyezett, de szolgái nem akarták vállalni a fuvart, mire Kata asszony így fenyegetőzött: "No, vigyázz, hogy holnap délre gyüttök meg a színával!" így is történt, hangzik a tanúvallomás, "mert kétszer az igyenes úton a színaszekerrel fölforgottak". Ám egyéb titokzatos és rémisztő dolgok is következtek, mert "vallja azt is, minekelőtt még meg nem rakodván, az baglya teteire ledűltek, úgy meggyomrozta egy nagy asszony, ugyan nyöközött (!), kit látván az fatens, hogy mi lölte volna a társát, annakutána, hogy elmentek haza, Nagy Kata ily szóval mondja a fatensnek: »Na megmondám, tegnap, hogy dílbe gyüttök meg.«" Itt a meglovaglás, valamint a meg-A Derghi és Karcsai Somogyi György által a 16. sz. végén emelt vár képe azon az olajfestményen, mely a csallóközi végvár építtetöjéről és tulajdonosáról még életében készült. A kép a mosonmagyaróvári Somogyi-ág, a törökverő György vitézről faragott kő dombormű a Csallóközi Múzeum birtokában. A várkastélyt a múlt század 50-es éveiben eladták, majd lebontották. A siposkarcsai erősség fontos szerepet játszott a környék, Pozsony vármegye alsócsallóközi járásának közéletében, s tornyai hegyén táncoltak volna a nyéki boszorkányok. A festményről készült színes fotóért s a történelmi adatokért újságíró barátomnak, dr. Somogyi Mátyásnak tartozunk köszönettel. A vár és a család múltjához még bő alkalmunk lesz visszatérni. (SiposkarcsSt a múltban Somogy- és Kastélykarcsa néven is emlegették.) A vár képét Gyökeres György nagyította ki.
