A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

HÍRMONDÓ A Kárpát-medence magyarsága a XX. század végén Ünnepi ülés és tudományos konferencia Ungvárott Március első hétvégéjén történelmi je­lentőségű eseményre — kisebbfajta Magyarok Világtalálkozójára gyűltek össze a világ magyarságának képviselői Ungvárott. A nagyszabású találkozó fő­szervezője a megalakulásának második évfordulóját ünneplő Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) volt, de fontos szerepet vállalt a rendez­vény megszervezésében és lebonyolítá­sában a budapesti Magyarságkutató In­tézet, a Kárpátaljai Kör és a Magyarok Világszövetsége, valamint további in­tézmények. A találkozó első programpontját az az ünnepi ülés képezte, amelyre márci­us 1-én az ungvári Ukrán Zenés Drá­mai Színházban került sor. Fodó Sán­dor, a KMKSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket, akik között megjelentek a Csehszlovákiában, Romániában, Jugo­szláviában, Szovjetunióban, Magyaror­szágon és az egyes nyugati országokban működő kulturális és ifjúsági szövetsé­gek, egyházi felekezetek és politikai mozgalmak, pártok képviselői, továbbá a kárpátaljai román, ruszin és német nemzetiségi szervezetek, valamint az ukrán mozgalmak küldöttei is. Az ün­nepi ülés díszvendége Tőkés László, nagyváradi református püspök volt. Komlós Attilának, az MVSZ főtitká­rának a rendezvény jelentőségét mélta­tó szavai^ után Fodó Sándor felolvasta Göncz Árpád üdvözlő levelét, majd részletesen ismertette a KMKSZ-nek az eltelt két év alatt végzett tevékeny­ségét és az idei tervezett programokat. Kijelentette, hogy a KMKSZ tagja lehet mindenki, aki vállalja a kárpátaljai ma­gyarság érdekeinek a szolgálatát — pártállástól függetlenül. Jelenleg kb. 160 alapszervezetünk működik, közel harmincezer taggal, mivel minden ma­gyarlakta településen alakult működő­képes alapszervezetünk. Kárpátalján a legszervezettebb politikai erővé váltak, és fő elvük: a magyarság egységének, lé­tének megőrzése. Vallják, hogy manap­ság, amikor a hatalom sem gáncsolja működésüket, a kisebbség érdeke is, hogy a többségi nemzetnél rend és de­mokrácia uralkodjon. Céljuk a kulturá­lis autonómia megteremtése után Kár­pátaljának autonóm körzetté való nyil­vánítása, Beregszász központtal. E kon­ferencián kívül a másik legjelentősebb esemény lesz az a kezdeményezésük, aminek eredményeképpen egy hónapon belül aláírja az ukrán és a magyar kül­ügyminiszter a nemzetiségekre vonat­kozó chartát, elsőként Európában. Ezután a kül- és belföldi küldöttsé­f'ek vezetői is felszólaltak, és hangsú­­yozták, hogy jelenleg Kárpátalja aleg­­megfelelőb hely a kisebbségek által la­kott területek közül egy ilyen jellegű összejövetel megrendezésére, továbbá köszönetüket fejezték ki a meghívásért. Másnap a résztvevők több szekció­ban folytatták munkájukat a Politikai Oktatás Székházában megtartott tudo­mányos konferencián. Az egyetemes magyarság érdekeit érintő vallás- és ok­tatásügyi, politikai-társadalmi és gazda­sági kérdésekről hangzottak el előadá­sok és hozzászólások. A rendezvény záróakkordjaként va­sárnap ökumenikus istentiszteletet tar­tottak a városi sportstadionban, ahol a hívőket Tőkés László köszöntötte: "...Kárpátaljai felsereglésünk jó alkalom arra, hogy számbavegyük a különböző helyeken élő nemzet-testeket... Nemlé­tezőnek tekintették szinte a kárpátaljai magyarokat, sőt a ruszinokat is, másutt, Felvidéken, százezreket tagadtak le egykor egy népszámláláskor, hogy aztán kiderüljön, hogy kétszer annyian van­nak, Délvidéken is titkos tömegsírok bukkantak elő... Még a műit rablelkü­­lete kísért, a térség országaiban még el­eluralkodik rajtunk a jobbágymentali­tás, bennünk a múlt és a jövő tusakodik egymással, még csak az elején állunk az útnak. Vállaljuk bőrünket, nyelvünket, sorsunkat, hitünket, feladatainkat teljes felelőséggel!..." Az istentisztelet után Tóth Mihályt, a KMKSZ országos alelnökét kértem meg, hogy válaszoljon kérdéseimre: — Kitől származik a konferencia öt­lete, és rendeztek-e már a múltban ha­sonló jellegű, találkozót? — Még tavaly decemberben a Ma­gyarságkutató Intézet és a Regio című kisebbségtudományi szemle közösen megrendezte "A kisebbségek jogi kép­viselete és önkormányzata" című szim­póziumot, amelyen jelen voltak a Ma­gyarország határain túli magyar szerve­zetek képviselői is, így a KMKSZ-t is népes küldöttség képviselte. A sok ta­nulsággal járó eszmecsere után jelen­tette be Fodó Sándor, hogy 1991 elején megrendezi ezt a találkozót, ahová meghívja a világ magyarságának képvi­selőit. Ehhez fogható rendezvénye még nem volt a KMKSZ-nek. Ellenben vol­tak olyan rendezvényeink, például az ungvári Petőfi-szobor avatása, amelyek­re biztosítottuk más országbeli kisebb­ségi magyarok részvételét. — Ki fedezte e rendezvény költségeit, és hogyan viszonyult az ötlethez az ukrán vezetés? — A költségek teljes mértékben a KMKSZ-t terhelik. Ami pedig a hatal­mi szerveket illeti, pozitív volt a hozzá­állásuk. Szervezetünk helýzete már olyan, hogy nem kérünk engedélyezte­tést, mert nem is várják azt el tőlünk. Egyszerűen csak bejelentettük a talál­kozó tervét, és megkaptuk a kért támo­gatást. — Hogyan értékelné az összejövetel je­lentőségét, elhangzottak-e a konferencián konkrét javaslatok? — Fő célunk, hogy egyáltalán létre­jöjjön egy ilyen találkozó, megvalósult. Rengetegen nyilvánították ki a vélemé­nyüket a különböző problémákkal kap­csolatban. A konkrét javaslatokat a KMKSZ egyes munkacsoportjai és a Magyarságkutató Intézet dolgozói fog­ják értékelni és feldolgozni. A konfe­rencia anyagát pedig a Regia c. kisebb­ségtudományi szemle szeretné megje­lentetni. — Tervezik-e a jövőben egy hasonló találkozó megrendezését? — A KMKSZ ezévi tervei között nem szerepel hasonló rendezvény. El­lenben más szervezetektől is jöhet ha­sonló kezdeményezés. Nagyon hasznos­nak tartanám az ilyen konferenciákat bizonyos időközökben, más-más vidé­ken megtartani. Miskó Ildikó Dúdor István rqjza A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom