A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Bíróságon kívüli rehabilitáció — pénzbeli kártalanítás." Az előző tanácsainkban az április 1-én hatályba lépő törvénynek a vagyontárgyak visszaadására vonatkozó rendelkezéseit ismertettük. Most a pénzbeli kártalanítás eseteiről szólunk. Ha az ingatlant a törvény értelmében nem lehet visszaadni, azért mert az alapvető átépítés következtében elvesztette eredeti építészeti-műszaki jellegét, vagy azért, mert a telken az állami átvétel után épületet emeltek, vagy azért, mert a telekhez a Polgári Törvénykönyv szerint személyi használati jogot létesítettek, akkor pénzbeli kártalanítás jár. A jogosult személy az ingatlan természetben való visszaadása helyett pénzbeli kártalanítást kérhet a következő esetekben: a) ha az ingatlan az eredeti állapotához viszonyítva annyira elértéktelenedett, hogy azonnali építészeti beavatkozás nélkül már nem lehet lakás, termelés, üzleti vagy más szolgáltatások céljára felhasználni, b) ha az ingatlan oly mértékben nyert az értékében, hogy értéke a visszaadására adott felszólítás napján lényegesen meghaladja az eredeti értékét, c) vagy ha a visszaadandó vagyontárgy más vagyontárgy elkülönfthetetlen részévé vált. A pénzbeli kártalanítást a kérvény beadásától számított hat hónap alatt fizetik ki. A pénzbeli kártalanítás iránti írásbeli kérvényt a köztársaság illetékes központi államigazgatási szervénél kell beadni, mégpedig a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül (tehát 1992. április 1-ig), vagy pedig attól a naptól számított egy éven belül, amikor a vagyontárgy visszaadására beadott indítványt elutasító bírósági ítélet jogerőre emelkedett. A pénzbeli kártalanítást részben készpénzben, legfeljebb 30 000 koronáig terjedő összegben, az ezt meghaladó részében pedig értékpapírokban adják. A kártalanítás összegét a törvény hatályba lépésének napján az ingatlanok értékelésére érvényes szabályok alapján állapítják még. Ha az ingatlan visszaadására, illetve a pénzbeli kártalanításra jogosult személy nem az eredeti tulajdonos, akitől a vagyontárgyat elvették, hanem a további jogosult személyek valamelyike, akkor ezek a kártalanítást csak értékpapírokban kapják (tehát nem készpénzben). Abban az esetben, ha a jogosult személy egész vagyonát vette el az állam a bírósági (büntető) rehabilitációról szóló 1990. évi 119. számú törvény szerint megsemmisített határozat alapján, s e vagyonba nem tartozott ingatlan, akkor a jogosult személynek csak 60 000 korona pénzbeli kártalanítás jár, mégpedig 30 000 korona összegig készpénzben, azon felül pedig értékpapírokban. A közigazgatási aktusokkal okozott sérelmek orvoslása A rehabilitációs törvény szerint érvényüket vesztik az 1950. évi 88. számú közigazgatási büntetőtörvény alapján kimondott vagyonelkobzás! határozatok, valamint azok a közigazgatási határozatok is, amelyekkel valakit az 1948. évi 247. számú törvény alapján kényszermunkatáborba (TNP), valamint az SZNT 1948. évi 7. számú rendeleté alapján munkaosztagokba (pracovné útvary) osztottak be. Mindezekben az esetekben a jogosult személyeknek az ingatlan visszaadására (esetleg pénzbeli kártalanításra), valamint a táborban, vagy munkaosztagokban eltöltött időre pénzbeli kártalanításra van igényük. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL Milyen cipőt a gyereknek ? "Gyermekeink kétségbeejtő tempóval teszik tőnkre cipőiket, melyeket nem is érdemes megjavíttatni, hiszen nyomban kinövik... Manapság azonban a legnagyobb problémák közé tartozik az új lábbeli beszerzése, mert nincs nagy választék, és ami van, az egyre drágább." írja P. Istvánná t.-i olvasónk. "Tudom, hogy az orvos nem adhat tanácsot, honnan és hogyan kerítsem elő a vásárláshoz szükséges pénzt, de ha már jól meg kell fontolnom, tudni szeretném, milyen szempontokat kell figyelembe venni, hogy a gyermekcipő az orvosi követelményeknek is megfeleljen." E rovat orvosa hasznosnak tartja a kérdés felvetését. Annál is inkább, mert a cipőgondok megfelelő megoldása számos családban már eddig is elég fejtörést okozott. De gondoljunk vissza arra az időre, midőn a cipő a mainál sokkal olcsóbb volt, olyan olcsó, hogy a szomszédos országokból hozzánk jártak a szülők cipőt venni gyermekeiknek, gyermekgyógyászaink, körzeti orvosaink viszont fejcsóválva vették tudomásul, hogy a mi lakosságunk - tisztelet a kivételnek - a megfelelő lábbelire, amelyből a gyermeknek több párra van szüksége, sajnálja a pénzt. Igaz, a cipőgyártás és a lábbelibehozatal felelősei sem igen vették figyelembe ortopéd szakorvosaink tanácsait és tapasztalatait. Sokszor figyelhető meg óvodásoknál, iskolásoknál, hogy ha az épületbe lépve levetik cipőjüket, az otthonról hozott legrosszabb, félretaposott sarkú cipőben, házi vagy tomapapucsban járnak naphosszat. Az ilyen lábbeli gyengíti a lábizomzatot, és kedvezőtlenül befolyásolja a lábboltozat kialakulását. Más egészségtelen megoldás, ha a növekvő gyermek idősebb testvérétől, szülőjétől vagy rokonától "örökölt" lábbelit, mert a higéniai szempont mellett azt is meg kell fontolni, hogy az eredeti tulajdonos a maga lábának formájával, testsúlyával, járásmódjával úgy alakította a könnyen idomuló anyagot, hogy az más egyén sajátosságainak nem felelhet meg. A lábbeli nagy szerepet tölt be az ember életében. Nem csak divatosnak, hanem célszerűnek és kényelmesnek kell lennie. Mind felnőtt, mind gyermekkorban úgy kell kialakítani az egyéni cipőkészletet, hogy a tevékenység és megterhelés fajtája (foglalkozás, tánc, sport, kirándulás, időjárás stb.) szerint választhassuk ki a megfelelő párt. Az utcai cipő rendeltetése, hogy a lábat a hidegtől, fagytól, nedvességtől és sérüléstől védje. A lakást vagy az óvoda, Iskola belterét a külső környezet sarának, porának és egyéb szennyének behordásától váltócipővel, papuccsal igyekszenek megóvni. Azonban ennek is, annak is fő feladata, hogy a sarokcsontot merőleges tengelyében tartva biztos támasza legyen a lábnak s a lábizomzat mozgásának elegendő teret nyújtson. A talpban rugalmas, sarokrészben erős lábbelit részesítsük előnyben. Fontos, hogy elöl is formatartó és elég bő legyen, ne szorítsa a lábujjakat, tegye lehetővé némi mozgatásukat is és feleljen meg a láb alakjának és hoszszának. Óvodai vagy iskolai belső foglalkozáshoz könnyű, de erős tartású lábbelit keressünk. Ugyanez vonatkozik a házicipőre is, amely lehet vékonyabb vagy vastagabb, ám otthon sem ajánlatos állandóan kényelmes, de minden tartást' nélkülöző posztópapucsot viselni. Torna- vagy sportcipőt kizárólag a rendeltetésnek megfelelően viseljen a gyermek, járásra, gyalogtúrára nem való, aminthogy labdarúgásra sem, amihez erősebb felépítésű cipőre van szükség, amely a láb csontozatát, ízületeit az ütődés, rúgás, 'esés okozta sérüléstől óvja. A jól választott lábbeli segíti a láb helyes fejlődését, hibátlan működését, de különféle bántál mák, betegségek megelőzését is szolgálja. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A HÉT 23
