A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

NAPFÉNY ÉS HÚS

Arthur Rimbaud minden verse, prózája és levele

ÉGTÁJAK

Legkedvesebb könyveim egyike egy cseh nyelvű Rimbaud-kötet; számos oka van annak, hogy fölöttébb kedvelem, de most csak egyet említenék: a mottót. Vitathatlanul szellemes és mulatságos: "Könyveket vásárolni... főleg olyanokat, mint ez, a legnagyobb ostobaság... A könyvek legfeljebb arra jók, hogy a polcokra állítva eltakarják az öreg, penészes falakat!"- Arthur Rimbaud szavait idéztem: a visszaemlékezők tanúsága szerint 1878 táján hangzottak el, tehát néhány évvel azután, hogy a költő letette — jobban mondva: elhajította — tollát, s a versesköteteket és a regényeket szótárakkal cserélte fel. A világutazónak nyelvtudásra van szüksége, s fölösleges szonetteket írnia. Ha rábízzák művei sorsát, az olvasók sohasem ismerkednek meg nevével. Mit is lehetett volna elvárni egy olyan poétától, aki, megtudván a régen írt és rég elfelejtett (?) versek közzétételének és zajos sikerének hírét, ennyit mondott csupán: "Képtelenség! Nevetséges! Undorító!" Szerencsénkre Rimbaud írásait barátok, tisztelők majd tudós kutatók vették gondjaikba: az ő érdemük, hogy megismerhettük az emberi szellem történetének egyik legnagyobb kalandját.

A magyar olvasó abban a szerencsés helyzetben van, hogy immár féltucatnyi kiadásban olvashatta Rimbaud válogatott, illetve összegyűjtött műveit, nem is szólva a különböző antológiákról. A NAPFÉNY ÉS HÚS mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel: ez az eddigi legteljesebb magyar kiadás, melyben először jelenik meg a költő valamennyi fennmaradt verse és prózai alkotása, a rögtönzéseket, "hülyüléseket" is beleértve. S rögtön tegyük hozzá: jónéhány mű — köztük természetesen a MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE s a RÉSZEG HAJÓ — több fordításban is olvasható - mégpedig olyan mesterek fordításában, mint Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Kardos László, Rónay György, Tímár György... A kötet az irodalomtörténeti és a filológiai kutatások legújabb eredményeinek felhasználásával készült, egy új kronológia s az újonnan feltárt tények alapján, bizonyítva azt, hogy Rimbaud műve és élete még ma sem tekinthető "feltérképezett területnek': több elveszett — s alighanem örökre elveszett- írásáról tudunk, s leveleinek tekin-16 A HÉT

télyes része is elkallódott, megsemmisült: a címzetteknek - Verlaine-t kivéve - sejtelmük sem lehetett arról, hogy levelezőtársukat a világirodalom legnagyobb hatású és legrejtélyesebb alkotói között fogják emlegetni.

(Ezt egyébként ő sem sejtette.) A könyv nagy érdeme, hogy a kamaszkori s többé-kevésbé irodalmi vonatkozású leveleken kívül a világvándorrá majd abesszíniái kereskedővé lett Rimbaud levelét is közli, azét a Rimbaud-ét, aki "ostoba mesterségeket űzve" és "vadak meg hülyék" között küszködve próbálja megvalósítani a gazdagság és a szabadság dédelgetett álmait.

Igencsak figyelemre méltó a kötetet lezáró, hangsúlyozottan vázlatos, ám "vázlatos" mivoltában is meglepően részletes és példamutatóan alapos életrajz; kár hogy néhány fontos dátum érthetetlen módon kimaradt.

Nem tudjuk, melyik könyv megvásárlását minősítette Rimbaud a "legnagyobb ostobaságnak" — minden bizonnyal egy szépirodalmi műről volt szó. Tudjuk azonban, miként vélekedtek az olvasók a NAPFÉNY ÉS HÚS- ról: a kötet elképesztően rövid idő alatt eltűnt a boltokból. Szerencsés, aki valahol még rátalál.

G. Kovács László