A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

NAPFÉNY ÉS HÚS Arthur Rimbaud minden verse, prózája és levele ÉGTÁJAK Legkedvesebb könyveim egyike egy cseh nyelvű Rimbaud-kötet; számos oka van annak, hogy fölöttébb ked­velem, de most csak egyet említenék: a mottót. Vitathatlanul szellemes és mulatságos: "Könyveket vásárolni... főleg olyanokat, mint ez, a legna­gyobb ostobaság... A könyvek legfel­jebb arra jók, hogy a polcokra állítva eltakarják az öreg, penészes falakat!"- Arthur Rimbaud szavait idéztem: a visszaemlékezők tanúsága szerint 1878 táján hangzottak el, tehát né­hány évvel azután, hogy a költő le­tette — jobban mondva: elhajította — tollát, s a versesköteteket és a regé­nyeket szótárakkal cserélte fel. A vi­lágutazónak nyelvtudásra van szük­sége, s fölösleges szonetteket írnia. Ha rábízzák művei sorsát, az olvasók sohasem ismerkednek meg nevével. Mit is lehetett volna elvárni egy olyan poétától, aki, megtudván a régen írt és rég elfelejtett (?) versek közzété­telének és zajos sikerének hírét, ennyit mondott csupán: "Képtelen­ség! Nevetséges! Undorító!" Szeren­csénkre Rimbaud írásait barátok, tisz­telők majd tudós kutatók vették gond­jaikba: az ő érdemük, hogy megis­merhettük az emberi szellem törté­netének egyik legnagyobb kalandját. A magyar olvasó abban a szeren­csés helyzetben van, hogy immár fél­tucatnyi kiadásban olvashatta Rimba­ud válogatott, illetve összegyűjtött műveit, nem is szólva a különböző antológiákról. A NAPFÉNY ÉS HÚS mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel: ez az eddigi legteljesebb magyar kiadás, melyben először jele­nik meg a költő valamennyi fennma­radt verse és prózai alkotása, a rög­tönzéseket, "hülyüléseket" is beleért­ve. S rögtön tegyük hozzá: jónéhány mű — köztük természetesen a MA­GÁNHANGZÓK SZONETTJE s a RÉ­SZEG HAJÓ — több fordításban is ol­vasható - mégpedig olyan mesterek fordításában, mint Tóth Árpád, Kosz­tolányi Dezső, Kardos László, Rónay György, Tímár György... A kötet az irodalomtörténeti és a filológiai kuta­tások legújabb eredményeinek fel­­használásával készült, egy új krono­lógia s az újonnan feltárt tények alap­ján, bizonyítva azt, hogy Rimbaud műve és élete még ma sem tekinthető "feltérképezett területnek': több elve­szett — s alighanem örökre elveszett- írásáról tudunk, s leveleinek tekin-16 A HÉT télyes része is elkallódott, megsem­misült: a címzetteknek - Verlaine-t kivéve - sejtelmük sem lehetett arról, hogy levelezőtársukat a világirodalom legnagyobb hatású és legrejtélye­sebb alkotói között fogják emlegetni. (Ezt egyébként ő sem sejtette.) A könyv nagy érdeme, hogy a kamasz­kori s többé-kevésbé irodalmi vonat­kozású leveleken kívül a világvándor­rá majd abesszíniái kereskedővé lett Rimbaud levelét is közli, azét a Rim­­baud-ét, aki "ostoba mesterségeket űzve" és "vadak meg hülyék" között küszködve próbálja megvalósítani a gazdagság és a szabadság dédelge­tett álmait. Igencsak figyelemre méltó a kötetet lezáró, hangsúlyozottan vázlatos, ám "vázlatos" mivoltában is meglepően részletes és példamutatóan alapos életrajz; kár hogy néhány fontos dá­tum érthetetlen módon kimaradt. Nem tudjuk, melyik könyv megvá­sárlását minősítette Rimbaud a "leg­nagyobb ostobaságnak" — minden bizonnyal egy szépirodalmi műről volt szó. Tudjuk azonban, miként véleked­tek az olvasók a NAPFÉNY ÉS HÚS- ról: a kötet elképesztően rövid idő alatt eltűnt a boltokból. Szerencsés, aki valahol még rátalál. G. Kovács László

Next

/
Oldalképek
Tartalom