A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
Csanádi Imre halálára Hetvenegy évesen érte a halál, de érezhető volt évek óta, hogy valami baj van a költővel. Új verseivel alig találkoztunk, hallgatásba burkólódzott. Most megrendültén emlékezünk rá, akinek költészete együtt nőtt, lombosodon a faluról sarjadt nemzedékek sorával, mert hiszen ő is a falu költője volt ízeiben, színeiben, legparányibb mozdulatában. Pestre költözése után sem szakadt el falujától, a pórusaiba ivódott természettől: "Hajnalonta, párban önfeledten, / gilice szól ablakunk alatt. / Félálomban azt hiszem: ligetben, / kertben ébreszt, falun kelt a nap... / Búgja-zúgja, bérháznyi magasban, / most-eszmélő uccasor felett, / hogy megvirradt, május van, / egy-tündöklés ablak, emelet..." Költői indulása rendhagyó, megkésett. Reményeire a háború vetett árnyékot. Amíg társai a világégés után szárnyaikat bontogatták, ő fogolytáborban sínylődött közel négy éven át. Nehezen találta meg a kellő hangot: "Mire haza vetődhettem, mély hallgatásban torkom elrekedt. Márpedig itthon harsány szót vártak akkor. Próbáltam, de nem sok sikerrel. Valaki rám is pirított: Amit csinálsz, se nem igazán igaz, se nem igazán hazug. Ez, sajnos, elevenembe talált. Hittem ugyanis, hinni akartam az ügyben, ezt oltották belém olvasmányaim és a Győrffy-kollégiunnban eltöltött idők, ebbe az irányba noszogattak'pl ebejusi lázongásaim..." Még sem lett harsány szavú költő, viszszafogta önkontrollja, ragaszkodása a valósághoz, paraszti származásának szemérmessége. Verseiben mélyen lenyúlt a falusi emberek sorsába, megfestette a természet színváltozásait. Realista módon, olykor azonban valami bájos szürrealizmussal láttatta a fákat, madarakat, virágokat. Míves költő volt, aki kerülte a paraszti romantikát, az idill állóképeit, amelyeket a városlakó képzelt és táplált. "A távol és közel nézőpontjából vizsgálja egyszerre a világot, azonosulva és távolságot tartva, meghatottan és ironikusan; ez a káprázatos életteljességét biztosító életszemlélet érvényesül nyelvében is: a magyar nyelv múltjának olyan mély rétegeit ássa fel, eleveníti meg, mint kevesen előtte" - írták róla összegyűjtött verseinek kapcsán 1975-ben. Annak, aki csak felületesen olvassa verseit, talán egyhangúnak, monotonnak érződik Csanádi Imre. De ha figyelő szemmel és beleérző szívvel mélyülünk el munkásságában, észrevesszük rejtett szépségeit, nyelvezetének meghökkentő vereteit, lényegre törő szemléletét, modern is volt, hagyománytisztelő is. Vallotta: "Nem hiszem, hogy valamirevaló költő, író eleve elzárkózna a korszerűség elől és erőnek erejével avas óhajtana lenni. Vallom, hogy a múlt példáiból van és lesz mit tanulnunk, de nem mindegy, mikor mit és hogyan mit..." Bár első verseskönyve csak 1953- ban, 33 éves korában jelenhetett meg, a késést behozta. Életművét befejezettnek tekinthetjük. Dénes György Csanádi Imre: Március Tél és tavasz között a rést, szeretem ezt a készülést, ezt a gyönyörű hallgatást, rejtőzést és halogatást, mikor — mintha sosem akarna fakadni — aß puszta barna, halott még, vagy látszik csak annak, görcsében mozdíthatatlannak, hanem a felhők mint a gyolcs, kék az ég mint a nefelejcs, fűzvessző sárgul tündökölve, zöldül a nyárfák gyönge bőre, párja mögött topog vakon gerle a rügyes gallyakon, kisétál délcegen, avas nád közül, a fácánkakas, jércéje meg szerelmesen, követi engedelmesen, a Duna is feszül, megárad szilaj mint fiatal vadállat, diktálja szörnyű-szép parancsát vizek mélyén a parttalanság zátony, sziget már mind elült, tar fák köré tükör terült, lesi magát bokor, fa körben e dagadó, rángó tükörben, és pirkad a szántás röge, gépek ősállat-serege a kopasz majorok körül pirosan-kéken kivirul. Nem tél ez, még nem is tavasz, szeles, borongó, sugaras — tétova hát? zuhantja-rántja máris a földet egy irányba. i ÖSIS m A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság FELHÍVÁSA A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakulásától kezdve a szlovákiai (csehszlovákiai) magyarok népi kultúrája tudományos igényű feltárása, dokumentálása feltétel-rendszerének a kialakításán fáradozik. Tudatában vagyunk annak, hogy a Társaság nem helyettesítheti- hiszen alapvetően más a szerepe- az egyéb tudományos intézményeket (pl. múzeum, kutatóintézet stb.), ám amíg ezek létrejönnek, az alapozó munkákból tevékeny részt kell vállalnia! E megfontolásokból kiindulva határoztuk el a központi néprajzi adattár és könyvtár létrehozását. Az itt - remélhetőleg! - rövidesen felhalmozódó anyag a majdani tudományos kutatóhely alapját is képezheti. Most azzal a kéréssel fordulunk mindenkihez, hogy akinek birtokában számára nélkülözhető néprajzi, honismereti kiadványok (könyvek, folyóiratok, egyéb periodikák) vanp| . HŰBB nak, az alábbi címre szíveskedjen elküldeni: Liszka József 943 42 Gbelce 820. Ugyanide kéziratos gyűjtéseket, régi fényképeket (vagy azok másolatait), paraszti levelezéseket, gazdasági feljegyzéseket stb. is várunk. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság nevében a támogatásokat előre is köszöni Liszka József, elnök A HÉT 19
