A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-22 / 12. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV ISTÁPOL, ÉTEK, KÓRISTA Nemegyszer megkérdezték már tő­lem, hogy ez vagy az a szó helyes-e. Az attól függ - szoktam válaszolni - , hiszen egy-egy szó, kifejezés "he­lyességét" önmagában, megfelelő szövegkörnyezet hiányában megítélni nem lehet. Egy és ugyanaz a szó az egyik mondatban éppen odaillő, kife­jező lehet, egy más kontextusban pe­dig helytelennek, zavarónak érezzük használatát. Itt van például istápol szavunk. Ez a felnémet Stap szóból származik, melynek jelentése ez: bot, vessző, jo­gar, püspöki pálca. A magyarban az ebből keletkezett istáp főnév és igei származéka, az istápol átvitt értelem­ben használatosak: az istáp jelentése "segítség, oltalom", az istápoló 'gyá­­molít, segít, anyagilag vagy erkölcsi­leg támogat valakit, gondoskodik ró­la’. Mindkét szavunk nagy múltra te­kint vissza, napjainkra azonban már kiszorultak a köznyelvből, a minden­napi nyelvhasználatból. Az istáp szót az 1942-ben kiadott Balassa-féle ér­telmező szótár is elavultként jegyzi; az istápol mellett pedig újabb értel­mező szótárainkban ezt a stílusminő­sítést olvashatjuk: népies, régies, ill. választékos. Ezek után nézzük, indokolt volt-e is­­tápolás szavunkat választaniuk követ­kező példáink szerzőinek. Az első idézet egyik lapunk tavalyi számából való, s ezért tartalmilag kissé már el­avult: "A SZISZ SZKB istápolásában ez a találkozó az idén is sok érdeke­set kínál a popzene kedvelőinek." Második példamondatunk szintén új­ságszövegből, egy kommentárból származik: "Valószínű, hogy Houston­ban a »hetek klubjának« tagjai első­sorban e tény figyelembevételével vi­tatták meg a gorbacsovi irányvonal anyagi istápolásának lehetőségeit." Mivel istápol szavunk jelentése ez: támogat, gyámolít, segít valakit, ért­hetően elsősorban (és szinte kizáró­lag) emberekre vonatkoztatható; másrészt meg a második példabeli anyagi istápolás szókapacsolat ple­­onazmus, azaz felesleges szóhalmo­zás, hiszen — mint már volt róla szó - az istápolás egyik jelentése éppen ez: anyagilag támogat valakit. A kér­dést azonban megvizsgálhatjuk sti­lisztikai szempontból is. Mindkét eset­ben újságszövegről volt szó, s mind­két szerző egy akkor éppen időszerű eseményről számolt be: egyikük egy popfesztiválról, a másik politikusok csúcstalálkozójáról. E témák kapcsán s az idézett szövegkörnyezetben a ré­gies, népies hangulatú istápolás szó alkalmazása nem a legszerencsé­sebb. Ha az újságírók mindennapos­nak, nem elég kifejezőnek találták a segít, támogat igéket, választhattak volna a témával inkább öszhangban levő, a szövegkörnyezetbe jobban "belesimuló" szavakat. Ugyanez a megállapítás érvényes MAJD A MINISZTER ELINTÉZI Emil Boleslav Lukáčcsal gyakran ta­lálkozhatott az ember Pozsonyban. Szinte minden nap megfordult a könyvesboltokban, antikváriumok­ban, borozókban, kávéházakban. Törzshelye azonban a štefánka kávé­ház volt. Még ma is látom, ahogy ballag az utcán, cipeli a degeszre tömött akta­táskát, amely az egyik vállát ugyan­csak lehúzza s féloldalassá formázza tartását. Hogy mik voltak a táskájá­ban? Leginkább könyvek, kéziratok, de élelmiszer is akadt benne. Ha összeakadtunk az antikvárium­ban vagy az utcán, mindig eltrécsel­­tünk egy kicsit. Kissé kajla, sötétbar­na velúr kalapja alól vidáman pislo­gott rám. Bár az is megesett, hogy haragosan villámlott a szeme, mert mérgelődött valamiért. Jól emlékszem arra a tavaszelői napra, amikor a Szárazvámon botlot­tunk egymásba.- Nem jönnél be egy pofa borra?- kérdeztem tőle köszönés helyett.- Mennék, de sietek - felelte — hivatalos ügyet kell intéznem. Telefo­non már megbeszéltük. Várnak.- Sajnálom, Emil bátyám.- Adóügy - tette hozzá, majd ma­gyarázkodni kezdett. - Nemrég jött ki a Kvapky z perlete, a Gyöngyház­­csöppek. Hiszen tudod, te is kaptál egy példányt.- Tudom. A francia költőket tolmá­csoltad benne...- Negyvenezret fogtak le a hono­ráriumomból. Hát ez skandallum!- Jó summácska - tettem hozzá. — Ennyiért autót is vehetnél... Tulaj­donképpen mennyit kaptál a köny­vért? - kérdeztem szemérmetlenül. Hunyorogva tolta följebb a kalapját. Azt hiszem, azon töprengett, meg­mondja-e? Végül kibökte.- Háromszazhatvanezret.- Hűha! Az anyját! - szaladt ki a számon.- Ha azt vesszük, mennyit vesztei­két másik szavunkra is. Az élelmiszer­­ellátással kapcsolatos gondokat elemző újságcikkben olvashattuk a következő félmondatot: "hogy holnap is el tudják látni étekkel és itallal a népet..." Az ’étel, táplálék’ jelentésű étek sza­vunk irodalmi, régies csengésével erősen elüt a mondat többi részétől. Egy szépirodaimi műben, esszében vagy más megfelelő szövegkörnye­zetben hatásos stíluselem lehet, itt azonban inkább zavaró a jelenléte. A 19. századi regények stílusát, hangulatát idézi a ’kardalos’ jelentésű kórista szavunk, melynek bizalmas, kissé talán lekezelő jelentésárnyalata is van. Ezért nem nagyon hiszem, hogy akármelyik énekkarunk tagja szívesen venné, ha kóristá-nak nevez­nék, amint azt — nyilvánvalóan nem lekicsinylő szándékkal - egyik újsá­gírónk tette, amikor ezt a mondatot leírta: "A másik oldal a naposabbik: a fönt említett fűtetlen kultúrházakban össze-összesereglő színjátszók, kó­risták, néptáncosok lelkesedése." A szavak stílusértékéről szóló rövid eszmefuttatásunkat mivel is fejezhet­nénk be jobban, mint a magyar nyelv nagy művészének, Kosztolányi De­zsőnek egyik idevágó idézetével:" ...a szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó értéke minde­nekelőtt a helyzetétől függ, s annál nagyobb művész valaki, minél inkább újat tud varázsolni a régiből." SZABÓMIHÁLY GIZELLA tem, amíg feketelistán voltam, nem is olyan sok... Jóvá akarták tenni, amit elmulasztottak velem szemben... Az adóból viszont le szeretnék faragtatni.- Most az adóhivatalba mész?- Dehogy. A barátomhoz megyek, ő majd elintézi.- Melyik barátodhoz?- A miniszterhez. Válekhez... De már megyek is, nem akarok elkésni. Szervusz, Gyurkám! Intett és továbbindult.- Sok szerencsét! — kiáltottam utána, de ő már nem figyelt rám... Két hét múlva a magyar könyves­boltban találkoztunk.- Elintézte Válek? — kérdeztem kíváncsian. — Csökkentették az adó­dat? Bosszúsan legyintett.- Dehogy intézte. Azt állította, nem lehet. Minek az ilyen miniszter, ha ezt a csekélységet sem tudja elintézni.- Tudod - vigasztaltam moso­lyogva - az adóhivatallal még a mi­niszter sem mer ujjat húzni. DÉNES GYÖRGY 1 O A JUÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom