A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK S. O. S. jeligével olvasónk azt írja, hogy 1989 szeptemberében a férje 79 éves, egyedül élő nagyapja azt ajánlotta nekik, hogy költözzenek be a háromszobás üres lakásába, mert már 11 éve özvegy, és öt gyermeke közül egyik sem törődik vele. Oda is költöztek, és megállapodtak abban, hogy ha egy évig rendesen ellátják őt koszttal, mosással, takarítással, akkor rájuk íratja a házát. A gyermekei továbbra sem jártak hozzá, csak egy év múlva, 1990 október végén kezdték őt látogatni, és olvasónkat — amikor egyedül volt otthon a négyéves gyermekével — háborgatták a lakásban és tettleg is bántalmazták, amiért fel is jelentette őket a rendőrségen. Legutóbb az öregurat a gyermekei elvitték hazulról és beadták egy nyugdijasotthonba. Most pedig felszólították olvasónkat, aki most várja második gyermekét, hogy férjével és kislányával együtt költözzenek ki a lakásból, mert a házat el akarják adni. Olvasónk azt kérdezi, hogy nem nekik van-e elsőbbségük a ház megvételére? És nem kellene-e számukra megfelelő pótlakást nyújtani ahhoz, hogy kiköltözzenek? Mitévők legyenek? Ha a nagyapa olvasónkat a családjával behívta és befogadta a családi házába, akkor erre joga volt, és olvasónknak családjával együtt lakáshasználati joga keletkezett. A lakásból nem lehet őket kiutasítani, vagy kiköltöztetni. Ezt csak a nagyapa kérhetné bírósági eljárásban, s olvasónkat csak bírósági ítélettel lehetne arra kötelezni, hogy kiköltözzenek, s ebben az esetben is csak akkor, ha megfelelő pótlakást kapnak. A nagyapa gyermekeinek vagy rokonainak ilyen joguk nincs. Ami a nagyapával kötött szóbeli megállapodásukat illeti, hogy az eltartása fejében rájuk íratja a házát, ez sajnos nem kényszeríthető ki. Mert az olyan eltartási szerződést, amelyben az eltartott a házát az eltartás fejében az eltartóknak adja, írásban kell megkötni, és — minthogy ingatlanról van szó — ennek érvényességéhez az is szükséges, hogy a szerződést a közjegyző regisztrálja. Olvasónknak így a házhoz, illetve ennek tulajdonához semmi joga nincs, természetesen nincs elsőbbségi (elővételi) joga sem, ha a ház eladásra kerül. A házat a nagyapa bárkinek eladhatja, vagy el is ajándékozhatja, de az ilyen szerződést is írásban kell megkötni és a közjegyzőnek kell regisztrálnia. Elhalálozása esetén pedig vagyona (így a háza is) a törvényes örököseire, tehát a leszármazottaira (gyermekeire, s ha ezek közül valamelyik már előbb meghalt, ennek gyermekeire, tehát a nagyapa unokáira) száll. A ház eladása esetén az új tulajdonos is csakis a törvényes úton adott felmondás alapján kérhetné, hogy olvasónkat és családját kötelezzék a kiköltözésre, de ekkor is megfelelő pótlakást kell előbb kapniok. Dr. B. G. AZ ORVOS VÁLASZOL Cukorbajjal négy keréken "A. Hétben s régebben az Új Szóban is olvashattunk arról, hogy ha a cukorbajos gépkocsivezetőt orvosa rendszeresen ellenőrzi és úgy látja, kordában tudja tartani betegségét, hozzájárulhat ahhoz, hogy meghagyják a jogosít\’ányát," írja P. K. r.-i olvasónk. "Mi történik azonban, ha romlik az egészsége, és esetleg vezetés közben kómába esik?" Nem csak a cukorbetegeknek, hanem környezetének is tudnia kell, hogyan háríthatók el az anyagcserében bekövetkezett hirtelen zavarok miatt fenyegető veszélyek. Azt az állapotot, ha túl sok vércukorcsökkentő inzulin vagy túl kevés szénhidrát (cukor) jut a szervezetbe, esetleg ha túlságosan nehéz munkát végez a beteg, s ennek következtében a vér cukorszintje a szokványos érték alá süllyed, hipoglikémiának nevezzük. Ezt gyengeség, éhségérzet, végtagremegés, hideg veríték, szapora szívverés, főfájás, idegesség és látásromlás jellemzi, ami az országúton már önmagában is komoly veszélyt jelent. Ily állapotban a beteg ingerlékenyebb, veszekedős, durva a környezetével szemben, néha csak nehezen vagy egyáltalán nem válaszol a feltett kérdésekre. Súlyosabb esetben izomrángások, görcsök állhatnak be, amit tudatvesztés válthat fel. A hiperglikémia a szokványosnál magasabb vércukor szintet jelent. Ilyenkor is eszméletlenségig fokozódhat a rosszullét, ha a beteg nem kap inzulint. E hormonra a cukorbetegnek folyamatosan szüksége van, mert a szervezet cukorgazdálkodásának felügyelője. A cukorbeteg maga is eldöntheti, vezethet-e. Nyugodtan ülhet volánhoz az a cukorbajos vezető, akinek állapota oly kielégítő, hogy csak diétás étrendjét kell betartania, gyógyszerre vagy inzulinra nem szorul. Aki azonban tablettát szed, számolnia kell azzal, hogy hoszszabb, kimerítőbb utazás során süllyed a vér cukorszintje. Ily esetben a gyengeség, verítékezés és látászavar lassan következik be, a vezető idejében leállíthatja kocsiját, hogy megpihenjen és rendbehozza állapotát. Ha nem túl gyors a vércukorszint-süllyedés, a beteg a rosszullét kezdetén egy karéj kenyérrel, folyadékban feloldott cukorral segíthet magán. Igen gyors vércukorszint-süllyedés állhat be, ha az inzulinnal kezelt beteg munka vagy vezetés közben nem tartja be az étkezések órarendjét. A hipoglikémiás eszméletlenség villámszerűén lepheti meg a gépkocsivezetőt, aki így önmagán kívül másokat is veszélybe sodor. A cukorbajos gépkocsivezető tartson készenlétben szénlüráttartalmú ételt és italt (pl. kenyeret, teát), s ennek elhelyezéséről útitársát is tájékoztassa. Utazás előtt ne egyen kevesebbet mint máskor és ne adagoljon magának több inzulint, mint amennyit a szakorvos rendelt. Óránként egyék valami csekélységet és kétóránként szénhidráttartalmú ételt. Éjszakai vagy akár hosszabb nappali túrákon, ha lehet, más személlyel felváltva vezessen. A gyógyszeradagolás időpontját is szigorúan be kell tartani. A gépkocsi sebessége sohase haladja meg azt a biztonságos határt, amelynél rosszullét esetén a legrövidebb időn belül le lehet állni. Jól tenné minden cukorbeteg, ha személyi igazolványában külön lapot tartana, amely eszméletlenség alkalmával betegségéről és annak ellátási módjáról tudatná útitársait vagy másokat, akik segítségére sietnek. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY (Fotó: Krascsenits Géza) A HÉT 23
