A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
KINCSŐNK AZ ANYANYELV MAYER JUDIT: Anyanyelvi hibanapló Új nyelvművelő kiadvány jelent meg január első napjaiban a könyvesboltok polcain. A szerző nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen Mayer Judit cikkei rendszeresen megjelennek ebben a lapban is; az írások egyike-másika is ismerősnek tűnhet, nem véletlenül, Mayer Judit ugyanis a Madách Kiadónál most megjelent Anyanyelvi hibanapló című kötetébe azokat az írásait sorolta, melyek a Szlovák Rádió magyar adásában hangzottak el. Anyanyelvi hibanapló - nem szokványos cím. A címválasztás érthető és logikus azonban, ha tudjuk, hogy a szerző a mezőgazdasági, majd a Madách Kiadó szerkesztőjeként kéziratok garmadáját olvasta, ellenőrizte és javította, s így a szövegekben felbukkanó hibákat folyamatosan jegyezhette. A napló egyfajta dokumentum: a szerző feljegyzéseit tartalmazza az őt körülvevő világról. A valóságról rajzolt kép lehet szubjektív, objektív vagy ilyen is, olyan is. Milyen kép rajzolódik ki tehát Mayer Judit "hibanaplója" alapján a mai nyelvhasználatról, pontosabban rólunk, a nyelvhasználókról? Újraolvasva a kötet írásait, elsősorban az tűnt fel, mennyire felületesek vagyunk, mennyire nem ügyelünk a pontos, szabatos fogalmazásra, a szavak jelentésére. Talán arra gondolunk, beszélgetőtársunk vagy olvasónk előbb-utóbb úgyis rájön, mit akarunk vele közölni. Valóban, olykor kicsiségnek, a megértést csak kissé zavarónak tűnnek a Mayer Judit által elemzett hibák. Ennek a szerző is tudatában van, hiszen az első rész bevezetőjében ezt írja: "Bizonyára akadnak majd olvasóim, akik az itt következő fejezetben felrótt hibák egy részét csekélységnek, talán lényegtelennek tartják, vagy éppen szőrszálhasogatásnak minősítik a velük való foglalkozást. Pedig a nyelv tisztaságát sokszor a látszólagos csekélységek sokkal jobban veszélyeztetik, mint a kirívóbb, feltűnőbb hibák." Ezzel a megállapítással maradéktalanul egyetérthetünk. Hiszen például arra általában felszisszenünk, ha valaki magyar beszédébe szlovák szavakat, kifejezéseket kever. Nyugodtan mondjuk azonban: hívok neked, ebédre mentem, az éjszakai készültségen a szolgálatos orvos ismerős volt - s észre sem vesszük, hogy tükörfordításokat használtunk. A magyarban ugyanis valakit hívunk, ebédelni megyünk, azonkívül éjszakai ügyelet és ügyeletes orvos van. A könyv első részében tárgyalt, szlovák mintára keletkezett alakok, kifejezések javarésze sajnos általánosan elterjedt, újra és újra felbukkan. A Mayer Judit által ebben a kötetben is kifogásolt törökgazdálkodás-ról nemrégiben olvastam, egyik újságírónk írta le. Bizonyára fel sem tűnt neki, hogy ez a turecké hospodárstvo szó szerinti fordítása; a magyarban nem létezik, csak hanyag, felelőtlen gazdálkodás-t, rablógazdálkodás-1 ismerünk. Az újságíró mentségére szolgál, hogy a turecké hospodárstvo kifejezést hiába keresnénk szlovák-magyar szótárainkban. Mayer Judit cikkei csak megerősítették bennem azt a meggyőződést, hogy a szlovák mintára létrejött sajátos "csehszlovákiai magyar" szavak nagy része meg sem született volna, ha létezne megfelelő magyar - szlovák és szlovák - magyar szótár, mely a leggyakrabban előforduló újabb állandósult kifejezéseket és szószerkezeteket, valamint a tipikus szókapcsolatokat is feltüntetné. Ha volna ilyen szótárunk, utánanézhetnénk benne, hogyan fordítsuk a prírodná rezervácia vagy a prechodiť chorobu kifejezéseket; esetleg azt is megtudhatnánk, hogy az expozícia magyar megfelelője nemcsak a kiállítás, hanem olykor a gyűjtemény vagy az anyag, hogy a prežitý helyett mikor használjuk a idejétmúlt, elavult, régimódi szavakat. Kár, hogy a könyvben nincs szójegyzék, ez ugyanis mindenképpen növelte volna a kötet használhatóságát, megkönnyítette volna a szlovák szavak és kifejezések magyar megfelelőinek kikeresését. A második részben a szerző a szóhasználati hibákkal foglalkozik. Az itt tárgyalt példákban a helytelen szókapcsolás és a hasonló alakú és jelentésű szavak összekeverése a leggyakoribb hiba. Hasznos volna, ha - más nyelvekhez hasonlóan - a magyarban is létezne olyan szótár, mely az egyes szavak kapcsolási lehetőségeit tüntetné fel. A Mayer Judit által elemzett kifejezések, szókapcsolatok egyike-másika megtalálható ugyan értelmező szótáraink valamelyikében. Ám például csak az Értelmező kéziszótárra hagyatkozva (általában ezt forgatjuk) nem nagyon tudjuk eldönteni, milyen szavak jelzőjeként használhatjuk a halotti, halottas, halálos mellékneveket. A kötetben azonban sok olyan állandósult szerkezet, összekevert szólás és közmondás is található, mely mind megelőzhető lett volna, ha leírójuk előzőleg kezébe veszi valamelyik értelmező szótárt, az idegen szavak szótárát vagy bármely szólás- és közmondásgyűjteményünket. A kötet utolsó fejezete a mondatszerkesztési hibákat tárgyalja. Az ide sorolt példáknak csak egy része tekinthető a szó szoros értelemben vett mondatszerkesztési vétségnek, sokuk az előző fejezetekbe is besorolható lett volna, hiszen egyesek gyaníthatóan szlovák mintára keletkeztek, több esetben pedig egy-egy szó helytelen használata volt a kiváltó ok. Milyen tehát a rólunk rajzolt kép? Nyilvánvalóan szubjektív is, meg objektív is, hiszen hogy milyen jelenségről születik nyelvművelő cikk, nagyon sok külső és belső tényezőtől függ. Más szerző talán más dolgokat tartott volna fontosnak. Mayer Judit könyvének érdeme az, hogy a feltűnő hibák helyett az olyanokra irányítja a figyelmet, melyek fölött nemegyszer elsiklunk, sőt talán egyáltalán nem vagyunk tudatában helytelen voltuknak. Elgondolkodtató, igényességre, pontosságra, a nyelvünkért érzett közös felelősségre oktató könyv az Anyanyelvi hibanapló. SZABÓMIHÁLY GIZELLA Fotó: Méry Gábor 18 A HÉT
