A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-08 / 10. szám

GYERMEKEKNEK

Három gyerek azon tanakodott, hogy mivel lepje meg édesanyját a neve napján.

— Virágot kellene hozni — mondta a egyik.

— De honnan? — kérdezte a másik.

Józsika mindjárt készen volt a felelettel:

— Felülök a lovamra, elvágtatok a tündérek kertjébe, és szedek ott anyámnak szép bokrétát.

— Csakhogy a tündérek kertjébe nem juthatsz be! — állította Sárika nénje.

— Miért nem?

— Mert kapujában ül a hétfejű sárkány.

Józsika nagyon csodálkozott, hogy Sári ezt akadálynak tartja.

— Sebaj! — kiáltotta. — Hát levágom a kardommal mind a hét fejét, s azzal megvan!

— Hja, ha te olyan nagy vitéz vagy, hát csak ülj a lovadra, s vágtass a tündérek kertjébe. Hát te, Aranka mit művelsz?

A kislány azt felelte:

— A kocsiba ülök, és elhajtatok a király kertjébe.

— Minek?

— Ott szedek bokrétát anyámnak.

— Jaj, de egy hegyes bajszú, haragos bácsi áll a király kertje kapujában! Aki be akar menni, azt keresztüldöfi a bajuszával.

— Majd szépen megkérem a katona bácsit, hogy bocsásson be. De olyan szépen kérem, mint apát, amikor cukorra fáj a fogam.

Sárika nevetett:

— Ha te úgy le tudod venni a lábáról a katona bácsit is, mint apát, hát csak hajtass a király kertiébe!

— Hát te honnan fogsz virágot hozni? — kérdezte Józsika és Aranka Sáritól.

— Énnekem nincs paripám, hogy elvigyen a tündérek kertjébe, nincs kocsim, hogy elhajtassak a király kertjébe, hát csak a magam lábán elballagok a kertészhez, s onnan hozok virágot.

— Onnan is lehet hozni — mondta Józsika —, ha nem is olyan szépet, mint a tündérek kertjéből.

— Vagy a király kertjéből — tette hozzá Aranka.

Felpattant hát Józsika a lovára, megsarkantyúzta és ezt kiáltotta:

— Nyargaljunk, lovacskám, egyenesen a tündérek kertjébe!

Nyargalt a paripa. Fölágaskodott a két első lábával, kirúgott a két hátsó lábával, de ami a haladást illeti, hát negyedóra múlva is csak azon a helyen volt, amelyen akkor állt, mikor Józsi a hátára ült.

Aranka is beült a kocsiba, mely elé egy nagy fülű csacsi volt fogva.

— Vágtassunk, csacsi, a Király kertjébe!

De bizony csak nem mozdult el helyéből, pedig Aranka az ostorral is megcsipdeste.

— így sohase jutunk a tündérek kertjébe — aggódott Józsi.

"A király kertjének még a tájékát se látjuk" — gondolta leverten Aranka.

Bezzeg eljutott Sárika a kertészhez, pedig csak gyalogszerrel ment. Vett is egy szép cserepes virágot, sőt köttetett egy-egy bokrétát testvéreinek is.

Mikor hazatért, Józsit és Arankát nagyon elkeseredetten találta.

— Lusta a lovam, nem akar a tündérek kertjébe nyargalni, — panaszkodott Józsi.

— Csökönyös a csacsi, nem akar a helyéből kimozdulni — újságolta búsan Aranka.

— No, majd mindjárt megindítom én őt! — mondotta Sári. Ezzel elkiáltotta magát: — Hipp-hopp! Nyargalj Józsika lova! Vágtass, Aranka csacsija! Hipphopp! Már meg is érkeztek. Itt a bokréta a tündérek kertjéből, itt a másik a király kertjéből!

Ezzel átadta meglepett testvéreinek a bokrétákat.

Bezzeg vígan sarkantyúzta most már a hintalovat Józsika. Aranka pedig cukorral kínálta a csacsit.

De hát már be kell menni anyához. A gyermekek boldogan, szívdobogva közeledtek ahhoz a szobához, melyben anya tartózkodott.

Ki mondja el először a köszöntőt?

Javában tanakodtak ezen, mikor Józsika egyszerre berohant a szobába, felugrott a zsámolyra, és forrón megcsókolta anyát.

Ez volt a legszebb köszöntő, még a tündérek bokrétájánál is szebb volt.

De azért verset is mondott mind a három, mikor átadta a virágot.

MÓRICZ ZSIGMOND meséje

Fessétek ki az ábrát és küldjétek be. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A számok a következő színeket jelentik: 0 — fehér; 1 — zöld; 2 — rózsaszín; 3 — lila; 4 — kék; 5 — piros; 6 - barna.

A HÉT 27