A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
SzámHivetettek Karel Kaplan: Az igazság Csehszlovákiáról A magyar kisebbség ÉLŐ MÚLT 1948 júniusában a CSKP vezetősége a Tájékoztató Iroda Jugoszláviát elmarasztaló ítéletét vitatta meg, amikor Fierlinger és Clementis megjegyezte: "hasonlóképp javítanunk kell a Magyarországhoz fűződő viszonyunkon", és rendezni kell az ellentéteinket. Elsősorban a nemzetközi körülmények késztették a csehszlovák kommunistákat arra, hogy korábbi koncepciójukat megváltoztassák, vagyis nem belső meggyőződésből, önszántukból tettek így. Később e változással kapcsolatban a kommunista párt vezető személyiségei egyértelműen a nemzetközi körülményeket helyezték az első helyre. Ezt követően a külügyminisztérium a kommunista vezetés megbízásából javaslatot dolgozott ki a "Csehszlovákiai magyarok kérdésének" megoldására. Ilyen cím alatt tárgyalta 1948. július 8-án a CSKP KB elnöksége Clementis javaslatát, és jóváhagyta a magyar kisebbségre vonatkozó rendeleteket: minden polgárjogot meg kell adni, de nem engedni a kisebbségi statútum b 'ezetését, politikai pártok és szervező 3k megalakítását. A magýar gyerekek részére minden iskolatípuson párhuzamos osztályt kell nyitni, miközben az ún. "reszlovakizáltak" gyerekei ezekbe az osztályokba nem vehetők fel, amelyről külön, valószínűleg párton belüli érdekek miatt döntöttek így. Egyúttal a kommunista párt vezetése megbízta Širokýt, hogy sürgősen dolgozzon ki egy politikai, szervezési és legiszlatív lépésekre vonatkozó javaslatot. A kommunisták sietségét a magyar kommunisták sürgetése váltotta ki, akik a magyar kisebbség problémájának megtárgyalása céljából Csehszlovákiába kívántak utazni. Ezeken a tárgyalásokon a prágai vezetés már konkrét javaslatokkal akart előjönni. Široký tervjavaslata többek között tartalmazta a magyarok elkobzott birtokainak visszaadását, a cseh határövezetből való visszatelepülésüket, magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák szervezését, a csehszlovák állampolgársággal rendelkező magyarok számára a tömegszervezetekbe való belépés jogát, külön kultúr- és testnevelési egyesületek szervezésére vonatkozó engedélyt. Sokkal összetettebb volt az elnöki dekrétum által földjeiktől megfosztott magyar parasztok problémája. Ezekbe a gazdaságokba szlovák földművesek telepedtek, "így lehetetlen volt azokat eredeti tulajdonosaiknak visszaadni" — vélte široký, és megoldásként javasolta: "bízzuk meg őket a kulákok földjének ellenőrzésével, így nem térhetnek vissza oda, ahol a saját földjeik voltak, és egyúttal a decentralizálásukat is megoldjuk." A kommunista párt vezetősége azzal a feladattal bízta meg a mezőgazdasági minisztériumot, hogy fékezze a cseh határövezetbe áttelepített magyar parasztok hazatelepülését. A csehszlovák és a magyar kommunisták vezetői 1948 július 25-én találkoztak Pozsonyban. A megbeszélésekről másnap Clementis és Široký tájékoztatta a CSKP vezetőségét. A magyar kommunisták egyetértettek a csehszlovák javaslatokkal, de még többet követeltek. A küldöttek végül is megegyeztek a csehszlovák javaslatokban, melyeket kibővítettek azzal, hogy a csehszlovákiai magyarok a szlovákokkal egyforma polgárjogokat fognak kapni, a fasiszták kivételével mindannyian megkapják a csehszlovák állampolgárságot, a kivételt képezők száma azonban nem haladhatja meg a kétezret, a prágai kormány kötelezi magát a magyarokra vonatkozó konfiskációs rendeletek visszavonására, amennyiben azok immár csehszlovák állampolgársággal rendelkeznek. Révay, a magyar küldöttség vezetője megértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy "a csehszlovák félnek még a februári győzelem után is nehézséget jelent a szlovákiai magyarokkal szembeni politika megváltoztatása". Viszont hangsúlyozta, hogy erre a változásra okvetlenül szükség van. A prágai kommunista vezetés jóváhagyta a "tárgyalások eredményeit, és úgy döntött, hogy a megbeszélésekről nem ad ki kommünikét. A kommunista pártok küldöttei közti (lényegében titkos) megállapodás tulajdonképpen az első politikai megállapodás volt a magyar kisebbség társadalmi helyzetéről. Ezzel a csehszlovák kommunisták, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de végleg feladták korábbi koncepciójukat. Az egyezményben foglaltak megvalósításának módja és tempója egyértelműen jelezte a "nemzetközi körülmények kényszerítő hatását. Az elmúlt évek kiélezett magyarellenes nacionalizmusa csakúgy, mint a magyarok csehszlovákellenes nacionalizmusa meghozta - főleg Szlovákiában - a maga gyümölcsét. A kommunista párt, a tömegszervezetek és az állami szervek vezetői még sokáig bizalmatlanok maradtak a magyar nemzetiségű állampolgárokkal szemben. Ebből a bizalmatlanságból fakadt azon igyekezetük is, hogy megbontsák a magyar kisebbség által lakott terület egységét, megakadályozzák, hogy egyes járásokban a magyar lakosság legyen többségben, és ezért igyekeztek a magyar parasztokat a cseh ha-10 A HÉT
