A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
Karolinka megbetegedett. Gyuszi látogatóba ment hozzá. Belépett a szobába. Karolinka ott feküdt az ágyban. Gyuszi zavarba jött. Minden olyan más volt. Mintha az a Karolinka az ágyban nem is az igazi lenne. — Beteg vagy? — kezdte félénken. — Igen. Lázam is van. A hangja... hát a hangja az egészen az igazi. Csak talán nyafogósabb, mint szokott, de nem sokkal. Gyuszi felháborodott. — Nincs ragadós betegségem — mondta Karolinka. — Idejöhetsz az ágyamhoz. — Kár, hogy beteg vagy — mondta Gyuszi. — így nem lehet semmi rendeset játszani. — Nem is akarok. Fáj a hasam. — A hasad beteg? — Nem. De az fáj. Gyuszi a játékokhoz ment. Talált két bábot. — Te, nézd, ezek találkozni fognak az utcán. Szerbusz, szerbusz! — A két báb feje összekoccant, ijedten kétfelé szaladtak. Gyuszi mókásan, magas hangon sivalkodott: — Jaj, jaj! De megütöttem a fejemet. Karolinka nevetett. A bábok ezután kezet fogtak Karolinkával, ugráltak az ágyán, aztán Karolinka lett a másik báb, és mindig összekoccantották a fejüket, és mindig nevettek rajta. — Ha majd te leszel beteg — ígérte Karolinka —, én is meglátogatlak. — Jó! — mondta Gyuszi, keze megállt, s tetőtől talpig tele lett örvendező, feszült várakozással. De nem, nem fájt semmije. Egy parányit sem. Egy icipicit sem. Egyáltalán. Semmije. Egészségesnek érezte magát, mint a makk. Csalódottan táncoltatta tovább a bábot. Hát akkor mikor jön hozzá Karolinka beteglátogatóba? Ráadásul éhesnek kezdte magát érezni... Olyan egészséges volt, hogy rémes! SEBOK ÉVA (Népköltés) Szarka, szarka, merre jártál? Erre-arra! Nagy tüzet raktam, kását kavartam. Ajtóba kiálltam, vendégeket vártam. Szálltak, gyűltek, tornácomra ültek. BT 1 « et a *60 fif *<• m Kössétek össze sorrendben a számokat és az így kapott ábrát fessétek ki. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki.
