A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
GYERMEKEKNEK Nagy tél volt, nagy hó volt, az égből sok hó hullott, és a hóban vidám gyerekcsapat hancúrozott. Hóembert építettek, szánkáztak és hógolyóztak. Hogyan, hogyan nem, egy macska is kikeveredett a hóba, s mert igencsak megtetszett neki a hógolyó, játszani akart vele. Elkapott hát egyet, és a mancsaival — akár egy pamutgombolyagot — ide-oda görgette, gurigálta. A hógolyó pedig egyre jobban hízott, dagadt, kövéredett, nagyobbodott gurigázás közben. Persze, hiszen egyre több és több hó tapadt reá. Ám egyszer csak lefelé kezdett gurulni a lejtőn. Megijedt a macska, utána ugrott, és meg is kaparintotta. De mert nem tudta megtartani, s elengedni a világ minden kincséért sem akarta — tehetett-e mást! —, továbbgurult vele a lejtőn. Gurult a hólabda s vele együtt a macska. Gurultak a lejtő aljáig, az ott álló hóember lábáig. Ejnye, hová lett a macska? Bizony, csak a feje kandikált ki a hatalmasra hízott, dagadt, kövéredett, vastagodott hógolyóból, hólabdából, amely a legdundibb krumpliszsáknál is dundibb volt! A vaskalapos hóember nagyra meresztette szénszemét, talán még kacsintott is egyet. — Nézzétek, hómacskája is van már a hóembernek! — kacagtak a gyerekek. Csak a szegény macska nem nevetett. Nevetés helyett nagyot tüsszentett. A tüsszentésre a gyerekek észbe kaptak, gyorsan kiszedték a hóból, és beszaladtak vele a házba. Ha még egyet tüsszent, beszállítjuk a macskakórházba. URSULA WÖLFEL MELEGEDŐ Rakjátok helyes sorrendbe a fenti képeket elképzelésiek szerint. A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. Fessétek ki! 1: sárga, 2 : fehér, 3 : sötétkék, 4 : sötétzöld, 5 : világoszöld, 6 : gesztenyebarna, 7 : világoskék, 8 : piros.
