A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

Két horszah párhuzamai

LÁTOGATÓBAN

Bevallom, az utóbbi hónapokban megint gyakran forgattam volt egyetemi tanárom, TURCZEL LAJOS könyvét, a "Két kor mezsgyéjén"-t, keresve a választ, milyen is lehetett pluralista politikai rend- Kisebbségi létünk mindennapi gondjai közt az egyik legégetőbb: a megmaradásunk. A rendszerváltás következtében összeomlóban van a felépítményi szféra, az állam mint mecénás kivonulóban van a kultúrából, bizonytalan, hogy lesz-e kisebbségi magyar sajtó, könyvkiadás, bizonytalan színházaink gazdasági támogatása, nem tudjuk, mire ad és mire lesz elég, amit ad az állam. Minden intézmény a megmaradásáért küzd. Adományokra, alapítványokra lenne szükség, tőkeerős mecénásokra, ára ilyenek — úgy tűnik — nincsenek Az On könyvében taglalt korszak és a jelenlegi fejlődés közt számtalan párhuzamot véltem felfedezni, ezért arra kérem, foglalja össze nekünk most itt az első köztársaság kisebbségi magyar létének tanulságait.

— Igencsak összetett kérdést fogalmaztál meg számomra. A válaszomat azzal kezdem, hogy az első köztársaság rendszere és a most folyó demokratikus átalakulás közt valóban sok a párhuzam. A masaryki Csehszlovákia pluralista rendszerű demokratikus állam volt, az angolszász demokráciák (Nagy-Britannia, USA) és a francia köztársasági rendszer kombinált változata. Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött új államalakulatok közül ezt lehetett csak demokratikus jogállamnak nevezni. A törpécske köztársasággá zsugorodott Ausztria szintén demokratikus úton indult el, de ilyen fejlődését diktatórikus törekvések (Fey, Dollfuss) gátolták.

Ami a kisebbségi jogrendezést illeti,, elvi szempontból Csehszlovákiában ez is európai szintű volt. Ismeretes, hogy az első világháborút követő békeszerződések az úgynevezett utódállamokat (Csehszlovákiát, Romániát, Jugoszláviát) kisebbségvédelmi szerződések megkötésére kötelezték, tehát megint csak elvileg megvolt a kisebbségi jogok nemzet-6 A HÉT ________________

szerben kisebbséginek lenni. Ez indított arra, hogy kérdésekkel forduljak hozzá, amelyekre írásban kaptam választ tőle, s ezt most köszönettel adom közre.

N. Gyurkovits Róza

közi ellenőrzési rendszere is, s annak fő fóruma a mai ENSZ-nek megfelelő Népszövetség volt. A csehszlovák állam olyan fontos kisebbségi törvényeket is hozott, melyek a szerződéses kötelezettségeivel összhangban álltak. A baj az volt, hogy a törvényekkel is szabályozott kötelezettségeket nem tartotta be következetesen, s a kisebbségek ellen folyamatos diszkriminációkat alkalmazott. Erre a legjobb példa az 1920-ban hozott 122. sz. nyelvtörvény, melynek értelmében a kisebbségek ott, ahol a számuk 20 % fölött völt, a nyelvüket a közéletben, a hivatalokban, a bíróságokon stb. szabadon használhatták. Ezt a törvényt akkor következetesen be is tartották, s a két- vagy többnyelvűség széles érvényesülését mutatja az is, hogy a törvények, rendeletek általában magyar nyelvű gyűjteményekben, közlönyökben is megjelentek.

Mi volt hát akkor a nyelvtörvénnyel a baj? Az, hogy érvényesülésének kiterjedtségét különböző közigazgatási manipulációkkal korlátozták, főleg azzal, hogy a megyék, járások, bírósági és választási körzetek területét oly módon rendezték át, hogy bennük a kisebbség létszáma 20 % alá süllyedjen. Ehhez hasonló manipulációk egyébként az 1945 utáni időszakban is megtörténtek, s a járások reorganizációja következtében akkor több magyar jellegű járás megszűnt.

Az eddig ; mondottakból kitűnik, hogy a mostani demokratikus átalakulás folyamata az első republika kisebbségi jogrendezésével szemben több negatív párhuzamot is mutat. A legjellemzőbb példa erre is a nyelvkérdés, melynek parlamenti tárgyalása a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská által szított nagy soviniszta vihart váltotta ki, benne olyan csúnya epizódokkal, mint egynéhány

míting és a primitíven manipulált éhségsztrájk-rendezvény. A nagy viharban a Szlovák Nemzeti Tanács is csődöt mondott, mert olyan nyelvtörvényt produkált, amely a tartalmilag kitűnő 1920-as nyelvtörvénnyel és a mai európai elvárásokkal éles ellentétben van. Az 1920-as nyelvtörvény egyetlen tartalmi hibája a túl magasra tett százalék (20 %). A mai nyelvtörvény ezt a korszerűtlen százalékszámot átvette, de a régi nyelvtörvény szellemét negligálva olyan abszurd helyzetet teremtett, amelyben a többségi nyelv van védve a kisebbségi nyelv ellenében.- Mi volt a helyzet a csehszlovákiai magyar sajtóval 1918 és 1938 között? Vannak-e az akkori helyzetből levonható, hasznosítható tanulságok számunkra, a mai siralmas sajtóállapotokra?- Az első köztársaság 20 éve alatt 650-nél több magyar nyelvű újság, folyóirat jelent meg, de ez a nagy szám nem az erőnek, hanem inkább a gyengeségnek a jele volt. A lapok többsége ugyanis nem rendelkezett megfelelő anyagi fedezettel, és nagy részük rövid időn belül - sokszor 2-3 szám megjelenése után - elhalt. A politikai lapok: napilapok és hetilapok, csekély kivételtől eltekintve, a politikai pártokhoz tartoztak. A kormányalakító nagy “csehszlovák" pártoknak, a szociáldemokrata pártnak és az agrárpártnak (hivatalos nevén: Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt) is voltak magyar nyelvű lapjai, s ezeket az akkori szóhasználattal aktivista lapoknak nevezték. Közülük a legismertebbek A Reggel, a második Magyar Újság, A Nap és a Csehszlovákiai Népszava voltak. Mindenki tudta, hogy ezek "kormánypénzből" jelentek meg. A két ellenzéki magyar párt (Országos Keresztényszocialista Párt, Magyar Nemzeti Párt) is számottevő politikai sajtóval rendelkezett (Prágai Magyar Hírlap, Magyar Néplap, Barázda, Új Hírek stb.), s megint csak nyílt titok volt, hogy ezek fenntartását jelentékeny mértékben Magyarországról biztosítják. Akkoriban a nyomda- és papírköltségek nem voltak olyan abnormálisán nagyok, mint ma, s ezért néhány jó színvonalú független politikai lap — pl. a Kassai Napló — hosszabb időn keresztül meg tudott élni. Két ügyes bulvárlap, a Kassai Újság és a pozsonyi Esti Újság néha a tízezres példányszám fölé is feltornázta magát, ami akkor szenzációs teljesítmény volt, mivel egy 5- 10 000 példányszámú lap már eltartotta magát. A kommunista politikai lapok (Kassai Munkás, Munkás) több-