A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
"Regét susog a rom szele" Az Eperjes felől érkező turista szemei elé a Branyiszkó tetejére érve olyan látvány tárul, amelyről nehezen hiszi el, hogy nem egy látványtervező dús képzelete nyomán valósították meg a turisták ámulatba ejtésére. A szepesi völgykatlan aljáról feltörő hegykúpon festői várrom uralja a tájat. Szepes hajdani vára. A költő, Petőfi Sándor, Úti rajzaiban így írja le a tájat: "És eléri az ember a szepesi határt, melyet Branyiszkónak neveznek, és áll az egyik oldalon lejtős, a másikon meredek roppant bérez tetején, honnan belát a gyönyörű Szepes tündérvölgyébe, látja Váralját s mellette a puszta várfalakat, melyeknek egykor bíboros termében született Zápolya;" A mészkőszirt, amelyre az erősséget építették 634 méter magasságban fekszik a tenger szintje fölött, környezetéből pedig 200 méter magasra emelkedik ki. A természettől kapott stratégiai adottságoknak köszönhetően nagyon korán lakott terület volt. Nem is csoda, bár az első "foglalók" nyomát szinte lehetetlen volna kinyomozni. Egy bizonyos: itt épült egyik legnagyobb várunk. Öt udvara és százharminchat helyisége volt. Az, hogy ma is bejárhatjuk területét, egykori termeit, a szerencsének köszönhető. 1699-ben az öt tagból álló katonai tanács (köztük Savoyai Jenő) pálcát tört Szepes vára fölött. A keleti végeken megóvásra és erősítésre Kassát, Eperjest, Murányi és Makovicza várát javasolta a tanács. Lerombolásra pedig többek között Szepesvárt. S mint oly sokszor, most is a pénz, illetve a pénz hiánya szólt közbe. Annyi sem volt az udvarnak, hogy tökéletesen eltüntesse a várat. A rontás tehát elkerülte az erősséget. Építeni, az okiratok tanúsága szerint, 1113-ban kezdték, királyi parancsra. Első gazdája, parancsnoka az árpádházi Borisz herceg volt. Az erődítmény a várispánság központja lett. A vár később ellenállt a tatár betörésnek is. A szepesi prépost viszont engedélyt kapott, hogy a várban tornyot s palotát emeljen. A vár birtoklásáért szinte állandó harcok folytak. Nem csoda, hiszen fontos hadi és kereskedelmi utak kereszteződésében állt. A 13. században III. Vencel és Róbert Károly viaskodnak érte, később a Drugethek bírják — majd Jiskra ostromolja és csellel szerzi meg. Becsületére legyen mondva, építette is a várat. Az idő múlásával ismét királyi birtok, majd ajándékozás révén a Zápolyák birtoka lesz. Itt született utolsó nemzeti királyunk, Zápolyai János. Sajnos, nemsokára a trón a Habsburgokra száll, a várat pedig a Thurzók — a család férfiágának kihalása után pedig a Csákyak birtokolják. Az utolsó harc a várban, illetve a várért 1710-ben folyt'. Az ostrom végezetével Rákóczi csapatai kivonultak, a vár pedig a túlerő előtt kapitulált. Ezt követően jelentős esemény már nem történt. Ha csak nem tartjuk annak a helyreállítási munkálatokat, melyek eredményeként a Szepesség gyöngyszeme ismét látogathatóvá vált. Megtekinthető az alsóvár udvara és a felsővár néhány terme, ahonnan gyönyörű kilátás tárul a szemlélődő elé. Szép időben látni a Tátrát, a Branyiszkót, Szepeskáptalant is. (görföl) A felújítás előtt (A. Fiala nyomán)
