A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Álláskereső" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy milyen szerepe van az új munkahivataloknak és milyen feltételek mellett lehet ezek segítségét igénybe venni, ha az előző munkahelyén fel­mondtak és nem sikerült neki eddig új­ra elhelkyezkedni? A munkahivatalok a járások székhe­lyein létesültek s az 1990. december 4- én elfogadott szövetségi törvény "A fog­lalkoztatási törvény" értelmében állás­keresők nyilvántartásával, elhelyezésé­vel, az állásközvetítéssel, a szabad mun­kahelyek nyilvántartásával és az álláske­resők átképzésével, valamint anyagi biz­tosításával összefüggő teendőket inté­zik. Az említett törvény ez év február 1- én lépett hatályba és egységesen szabá­lyozza az állampolgárok jogát az alkal­mazásra, meghatározza az állami fog­lalkoztatási politika céljait és eszközeit, valamint az álláskeresők jogait és köte­lességeit és a munkaadók feladatait az állampolgárok alkalmazása terén. Az új törvény némely rendelkezése a Munka Törvénykönyvének néhány ren­delkezését is hatályon kívül helyezte, il­letve ezek helyébe lépett. A törvény kimondja, hogy a külföldi állampolgároknak és az államolgárság nélküli személyeknek, akik a csehszlo­vák jogszabályok alapján vannak alkal­mazva, ugyanolyan a jogállásuk, mint a csehszlovák állampolgároknak. Külföldi állampolgárt azonban alkal­mazni csak akkor lehet — úgy, mint ed­dig — , ha állandó tartózkodási enge­délye van a Köztársaságban. Új rendelkezés azonban, hogy a tar­tózkodási engedélyen kívül még külön munkavállalási engedélyre is szükségük van, amit az illetékes közigazgatási ha­tóság ad ki. Csak ezek birtokában lehet őket alkalmazni. Kivételt képeznek azonban azok a külföldi állampolgárok és állampolgár­ság nélküli személyek, akik cseh-szlo­­vák állampolgárral kötöttek házasságot, akivel állandóan a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság területén élnek. Ezeknek nincs szükségük a munkavál­lalási engedélyre. A törvény értelmében az alkalmazás­ra való jog azt jelenti, hogy azok az ál­lampolgárok, akik tudnak és akarnak dolgozni és tényleg keresnek is munkát illetve megfelelő alkalmazást, igénybe vehetik a törvény adta leheteőségeket, mégpedig arra, hogy a) nekik megfelelő alkalmazásban munkaalkalmat közvetítsenek, b) a munkában való érvényesüléshez feltétlenül szükséges átképzésben ré­szesüljenek, c) a munkábalépés előtt vagy pedig a munkahely elvesztése esetén anyagi támogatásban részesüljenek. Mindenkinek joga van szabadon megválásztani a foglalkozását és ezt az egész állam területén űzni, vagy külföl­dön is munkát vállalni. De joga van igénybe venni a munka­­közvetítés intézményét is, hogy az egészségi állapotának, korának, kép­zettségének, képességeinek és az előző munkatevékenységének, valamint az el­szállásolási igényeinek megfelelő mun­kát (alkalmazást) kapjon. A munkaközvetítést elsősorban az erre hivatott járási munkahivatalok in­gyenesen végzik. A járási munkahivatalok jegyzéket vezetnek a szabad munkahelyekről. Ezeknél bármely állampolgár érdeklőd­het és felvilágosítást vagy tanácsot kér­het. Annak az állampolgárnak, aki az ál­lás- illetve munkaközvetítést igénybe akarja venni, a lakóhelye szerint illeté­kes munkahivatalnál kell jelentkeznie. Ha nincs munka — vagy ehhez hasonló (pl. szövetkezeti tagsági) viszonyban és nem is folytat önálló kereseti foglalko­zást, cikkor írásbeli kérelmére felveszik az álláskeresők jegyzékébe. Ebben fel­tüntetik a személyi adatait, a képzett­ségére (végzettségére), az eddigi mun­kahelyeken szerzett gyakorlatára és ta­pasztalataira vonatkozó adatokat. Ugyancsak feljegyzik a munkahellyel összefüggő személyi és családi viszo­nyaira, az egészségi állapotára vonatko­zó adatokat és az esetleges külön ér­deklődését vagy kívánságát bizonyos munka (vagy munkahely) iránt. A munkaközvetítésnél a hivatal külö­nös tekintettel van azokra a jelentke­zőkre, akik erre az egészségi állapotuk, koruk, anyai hivatásuk vagy egyéb fon­tos okokból (pl. az alapiskolát elvégzett fiatalkorúak, akik nem tanulnak tovább; a közép- vagy főiskolák éppen végzett hallgatói; a terhes nők, az 50 évnél idő­sebb személyek stb.) rá vannak utalva. Átképzésen a törvény értelmében az álláskereső eddigi képesítésének (kép­zettségének) olyan megváltoztatását értjük, amely ahhoz szükséges, hogy újabb elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésével más megfelelő állás vagy munka végzésére alkalmassá vál­jon. Az átképzés az álláskereső és az il­letékes munkahivatal között kötött szerződés alapján történik, amiben meg kell határozni az átképzés tartalmát, idejét és módját, valamint az álláskere­ső anyagi biztosítását az átképzés ideje alatt. Ha az átképzést saját alkalmazottjá­nak a jobb érvényesülése érdekében a munkaadója biztosítja, akkor ez a mun­kaadó és az alkalmazottja között kötött szerződés alapján történik. Ez az át­képzés a munkaidő alatt történik és en­nek idejére az alkalmazottnak az átlag­­keresetének megfelelő bérmegtérítés jár, amit a munkaadó fizet. Az álláskeresők anyagi támogatásá­ról munkábalépésük előtt vagy a mun­kahely elvesztése esetén lapunk követ­kező "jogi tanácsaiban" fogunk írni. Dr. B. G. A HÉT 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom