A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
Kusztos Tibor Hangok Erdélyből E heti számunk irodalmi rovatában három, kevésbé ismert erdélyi írót szeretnénk olvasóinknak bemutatni. Kusztos Tibor, kovásznai református esperes, Az Ige című református lap főszerkesztője. Verseivel az olvasók a Hétben már találkozhattak. Fehér falakkal körülvéve című verse még 1970-ben íródott, de mondanivalója ma is aktuálissá teszi. Pusztai János, írásaiból élő nagybányai író. Zsé-trUógiájáért nemrégiben kapta meg a hollandiai Mikes-társaság díját. A közölt részlet készülő önéletrajzából való. Veress Gerzson, Sepsiszentgyörgyön élő költő, újságíró, aki most készül első verseskötetének kiadására. Kerített templom és fejfák Magyarvalkón Kis kapu Körösfőn Veress Gerzson Holdtölte Csillaggal sarkantyúz a menny — kezdhetnénk így is egy mesét - s ég alján ha hajnal csobog, elmossa az éj szennyesét, mely tépetten himbál alá, napsugársál a fogason, meggyekkel világít a kert, lobban, lába kél, eloson. Pipacsok nyitott sebei vérzik fel a búzamezőt — mintha suhannál szélűben — zöldből szőkében zendülőt, mert kétszerkettő ez a nyár, halk áramán már ősz dereng, míg ablakodban gyertya ing, huzat denevérszárnya leng. s jön a virágfojtogató, a testtelen és nevenincs, kulcsrazárl ajtónk fölfakad, elhúz fölöttünk a kilincs; ma önkéntes holdtölte van, s míg párzik fönn a félelem, sikolyra fenten azt lesem, mint él le engem életem. Egyszer arra ébredt, apját behívták katonának. Beütött a tél, a karácsony, és nekik semmi, de semmi ennivalójuk nem volt a házban. Az anyja megszeppenve és talán bűntudatosan ült, kuporgott négy gyerekével a késsel összevissza faragott, annak idején kelengyéül kapott karosládán. Fehér falakkal körülvéve Fehér falakkal körülvéve, fekete szobrok között, hol a halál villogó képe nyilaló agyadba költözött, hol a Világűr rettenete, mint anyaméh befog, hol az est a Hold ezüstje helyett atomporral permetez, ott is élni, élni kell! Fehér falakkal körülvéve, fekete szobrok között, hol ágyad a múlt gyötrelme, s párnád a nyugtalan jelen, hol a tanítás emberséges, s a tettekben mégsincs kegyelem, hol még az álmod is szégyenled, s mert esendő vagy, hazudsz magadnak szépeket, ott is élni, élni kell! Fehér falakkal körülvéve, fekete szobrok között, hol ágyadba huppan a trottyos magány és rád vigyorog a közöny, hol forralt borod más issza meg, s mégis neked ég a szád, hol hangoskodni nincsen kedved, bár a véred énekel, ott is élni, élni kell! Fehér falakkal körülvéve, fekete szobrok között, idegen népek tengerében, örökölt nyelved szigetén, hol a hullámmal versenyt ordítsz, s hangod nem hallja senki sem, hol felejteni jobb mint tudni, s nem látni mivé válik gyermeked, ott is élni, élni kell! Élniicell, hogy a vers meg ne haljon, hogy igaz legyen a zene, hogy a tőke meg ne mérjen, s ne légy e század betege, fehér falakkal körülvéve. Élni kell és szeretni kell, a szobrokat jobban mint magad, s áldozni míg meg nem szökik, időt e néhány milliónak.
