A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

Kő hövön... Erdő a várban Harminc kilométernyire lehet Jókő község Nagy­szombattól. A falutól, melybe a 16. században habán kézműveseket telepítettek, egyórás gyaloglással érhe­tő el Jókő vára, illetve az egykori vár romjai. A falut elhagyva már látjuk a falait, de ahogy közelítünk felé, eltűnik a szemünk elől, hogy nemsokára szinte meg­lepetésszerűen állják utunkat az erdőben az erődít­mény falmaradványai. Erdőben van a vár - 320 mé­ter magasan a Kis-Kárpátok gerincén -, és erdő van a várban. Néhol háromemeletnyi magasságban me­­redeznek az ég felé a falak, s ugyanolyan magasság­ban törnek a fény felé a fák. Észak felől megközelíthetetlen a rom. Erről az olda­láról valószínűleg ostromolhatatlan is volt. Szédítő mély­ségbe tekinthet le a turista, a kései várvívó, ha van mer­­sze a bástya- vagy fal maradványokra kimászni. Valószínűleg a 13. században építették. Az első írá­sos emlékek a 14. századból valók, pontosabban 1316-ból, amikor a ma már nem létező, a Kis-Kárpá­tok gerincén vezető kereskedelmi utat őrizte. Királyi birtok volt. Történelme nem annyira változatos, mint a fontosabb helyeken őrt álló társaié. A király után a morva őrgrófok zálogbirtoka volt. Tulajdonosai között találjuk a későbbiek során a Stiborokat, a Guthi Or­szágokat. A britoklást az Erdődyiek és a Pálffyak is gyakorolták fölötte. Mivel a hadi utaktól messze esett (de legalábbis félre), a csaták alatt is békésen, sér­tetlenül húzódhattak meg itt a birtokosai. így volt az a török és a kuruc időkben is. Az önellátásra tökéle­tesen berendezkedett a vár. Az okiratok azt is meg­említik, hogy saját malma is volt. Lakói azonban soha nem fordítottak kellő figyelmet a karbantartására. Kár, mivel szép helyen, s az épületmaradványok után ítél­ve, impozáns vár állott itt egykoron. Az utolsó átépítése és talán bővítése 1657-ben volt. Ezt követően a tulajdonosok már szinte teljesen el­hanyagolták. Utolsó lakójaként gróf Erdődy Jánost je­löli meg az irodalom. Utána már csak omladozott a vár, és villámcsapás majd tűzvész is károsította. 1830- ban már csak egy porkoláb tartózkodott itt, az úriszék által börtönre ítélt jobbágyokat felügyelte. Köveit, annyi más sorstársához hasonlóan, építkezési anyag­ként használták fel. A megmaradtak (a palota és a kápolna maradványai) mindenesetre még sejtetik az egykori pompát. (görföl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom