A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
A PÓRUL JÁRT SAKÁL (Afrikai mese) Történt egyszer, hogy a sakál besurrant az egyik udvarba, nyakon csípett egy kakast és uzsgyi, elvágtatott vele. Meg sem állt, csak valahol túl a falu végén. Már éppen szét akarta tépni, hogy felfalja, de abban a pillanatban megszólalt a kakas: — Hát te még csak nem is imádkozol, mint a fehér ember, mielőtt felfalnál? A sakál elámult és azt kérdi: — És hogy csinálja azt a fehér ember? — Hát összekulcsolja a kezét és behúnyja a szemét — mondja a kakas. A sakál erre összekulcsolta első mancsait. — Dehát te nézel, s azt nem szabad. Csukd be a szemed! A sakál behúnyta a szemét. A kakas abban a pillanatban kereket oldott és elrepült. Ahogy a sakál kinyitja a szemét, látja ám, hogy a kakas már messze jár. Utána kiáltott: — Te kis hamis, hát te nem imádkozol? De nem üldözte a kakast, annyira meglepődött, hogy az túljárt az eszén. (Vércse Miklós fordítása) Tarba» Ede: Dagadj, Dunna Dagadj, dunna kispaplan, csíkos pöttyös huzatban; puffadj, párna pufóka, várjatok a lakókra. Most mosdanak, víz csobog, papucskájuk nyiszorog. Suttogó két kislányok, virágforma zsiványok, jó éjszakát kívánok! A HÉT 27
