A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
HÍRMONDÓ Egy új kiadóról és első kötetéről Földrengéssel fölérő változások korát éljük az élet minden területén. Ismert és népszerű hetilapok, folyóiratok szűnnek meg, újak látnak napvilágot, futnak be, vagy mennek tönkre. Reméljük, ez utóbbi (ti. a tönkremenés) messze elkerüli Nógrád megye decemberben debütált lap- és könyvkiadóját, a Mikszáth Kiadói Kft-t. Fennmaradásának és nyereséges működésének esélyét a kiadó igazgatója, dr. Németh János abban látja, hogy a Mikszáth az egyetlen magyarországi kiadó, amely a nemzetiségi nyelvek szövegkapacitását kifejlesztette. A Mikszáth Kiadónak e pillanatban cseh, szlovák és román betűkapacitása van, s közel áll ahhoz, hogy a horvátot és a szerbet is megszerezze (a német nem okoz gondot). így lehetővé válik a magyarországi nemzetiségek nyelvén írt könyvek, újságok és egyéb kiadványok megjelentetése állami segédlettel. A nemzetiségek szabad és egyenjogú fejlődésének egyik legalapvetőbb feltétele ugyanis az írott nyelviség szabad működésének biztosítása az állam részéről. A Mikszáth Kiadó adja ki máris a Sme című lapot, amely a magyarországi szlovákok újságja. A nemzetiségi sajtón és könyvkiadáson kívül természetesen magyar nyelvű kötetek megjelentetését is tervezi a kiadó. Start című sorozatában fiatal, pályakezdő alkotók műveinek gondozását vállalta fel. Az első szerző a balassagyarmati Csikász István lesz, aki verseit adja közre a Mikszáthban. Az idén két érdekes Mikszáth-kötet kerül ki a kiadóból. Az egyik a Nógrádi Mikszáth-szótár lesz, a másik egy Mikszáth Kálmánról unikumokat tartalmazó gyűjtemény. Mindkettőt megkülönböztetett figyelemmel várjuk. Megjelent már a Mikszáth Kiadó első kötete, a Boldog Nógrád vármegyeiek! című. Üdvözölhetjük ezt a tettet a nagy írónk iránti nem halványuló tisztelet megnyilvánulásaként csakúgy, mint a kiadó arculatának meghatározójaként is. Mert a Mikszáth elsősorban mégis csak a szűkebb szülőföld alkotóinak műhelye kíván lenni, a tehetségek felkarolója akképpen, hogy a művek megjelentetésével felkínálja a megmérettetés lehetőségét az állandóan alakuló, változó és formálódó könyvpiacon. Az első kötet Mikszáth Kálmán tizenhat elbeszélését tartalmazza (találomra kiemelem az Utazás Palócországban, Az ebecki délutánok, A fekete asszony, A fahuszár meg a lova, meg a ló sípja, írói birtok címűeket), amelyek közös ismertetőjele, hogy valamennyinek az a szülőföld az ihletője, amely az írót egy életre feltarisznyázta élményekkel. A válogatás Praznovszky Mihály Mikszáth-kutató szakértelmét dicséri. "Minden válogatás — vallja a szerkesztő — a kihagyás művészete. Ebbe a kötetbe Mikszáth Kálmán azon elbeszéléseiből válogattunk, amelyekben közvetlenül, majdnem dokumentáris erővel felidézi szülőfaluját, Szklabonyát, gyermekkori emlékeinek színhelyét, Ebecket, a nagymama házát és meséit, a temetőt, a falu alakjait, azt a hiedelemvilágot, amely őt gyermekkorától fogvatartotta, a haza-haza látogatás emlékeit s végezetül a végleges, horpácsi visszatérés gyönyörű leírását.” Azt az olvasót, aki járt már Szklabonyán és környékén, aki ismeri az életút ide vonatkozó állomásait, azt az olvasmány és a valóság élményének újbóli felidézése bilincseli le. Aki pedig e kötet kapcsán ismerkedik Mikszáth élményanyagának forrásvidékével és művészetével, az felfokozott vágyat érez, hogy mielőbb személyesen keresse fel a múló időben az egyre halványuló emlékeket a szülőfaluban, illetve egyéb műveiben keresse és találja meg Mikszáth írói művészetének élvezetét. A kötet illusztrációi A jó palócok 1890-es díszkiadásából valók, s az elbeszélések ortográfiája is a száz évvel ezelőttinek felel meg. Mindez a könyv sárgás színezetű lapjaival kiegészülve Mikszáth Kálmán varázsos világát, korának ódon hangulatát hozza közelebb az olvasóhoz. Mi, Palócföldön élők szívesen teremtünk otthont, befogadó olvasótábort tájainkon a Mikszáth Kiadó kiadványainak. Mert szükségünk van egymásra, miként kenyérre és vízre, azonképpen a mindennapi jó szóra, az édes anyanyelvre. URBÁN ALADÁR zulja, Fekete György, a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára és Bárkányi Zoltánné, minisztériumi főelőadó. Fekete György államtitkár a kulturális intézmények működésével kapcsolatban megjegyezte, hogy azok a múltban politikai természetű propagandamunka végzésére voltak kényszerítve. A jövőben viszont olyan központokká kell válniuk, ahol a fogadó ország szellemi életének gazdagításához az általuk képviselt ország kultúrája is hozzájárulhat. Hogy az ilyen irányú szándék mindkét fél részéről megvan, azt meggyőzően bizonyította az egyes intézmények műsortájékoztatója. Bencskó Gindele Klára, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója elmondta, hogy a szokásos kiállításokon, hangversenyeken, filmbemutatókon kívül új, a megszokottól eltérő tematikájú rendezvényeket is terveznek. Ilyen lesz többek között a vallás témaköréhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetések sorozata, vagy a magyarországi szlovákok életéről és a magyar politikai életről tájékoztató előadások. Karol Wlachovský, a Budapesti Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója terveik közül kiemelte a csehszlovákiai magyar kisebbség és a magyarországi szlovák kisebbség demográfiai fejlődéséről tervezett előadást, továbbá a különböző évfordulók alkalmából más budapesti kulturális intézményekkel közösen szervezendő megemlékezéseket. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ tervei között szerepel egy a szlovák és a magyar kulturális élet képviselőinek részvételével megrendezendő kerekasztal-beszélgetés, amely "A jószomszédság etikája" címet viselné. A jószomszédság etikája. Erre van talán a leginkább szükség ahhoz, hogy a múlt előítéleteitől megszabadulva végre mindkét fél érdekeit szolgáló, tartalmas kapcsolat alakuljon ki a két állam között. S ebben a folyamatban fontos szerepet játszhatnak a kulturális központok. De csak akkor, ha művelődési házakból olyan intézményekké válnak, ahol az elfogulatlan és tartalmas gondolatok áramlása mindennapos és természetes jelenség lesz. S. Forgon Szilvia A HÉT 9
