A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

Nacionalista zűrzavar Szlovákiában Ezen a címen a Čas olyan ritkán ol­vasható cikksorozatot jelentetett meg, amelynek keretében szlovákok nyilat­koznak pro et contra a nacionalizmus­ról. Ebben a három folytatásban közölt írásban Karol Belák-Berger, a Szabad Európa Rádió szerkesztője történelmi tárgyilagosságra törekedve vázolta fel a szlovák nacionalizmus hátterét, össze­függéseit és megnyilvánulásait. Megál­lapítja, hogy: "Szlovákia politikai fejlő­dése nem ad okot az optimizmusra." A közelmúlt negatív jelenségei közül ki­emeli az 1990. november 17-én, Po­zsonyban történt eseményeket. A Ko­­menský Egyetem volt rektorát, Miros­lav Kusý professzort idézi, aki ezzel kapcsolatban "...olyan demokráciaelle­nes terrorrór beszélt, amelyet a "legalan­­tasabb söpredék" hajtott végre, és amelyhez hasonlót üldöztetése idején, a korlátlan hatalmon alapuló kommunis­ta rendszerben sem élt meg. Karol Belák-Berger szerint a jelenle­gi szlovák nacionalizmus gyökeréhez nem juthat el az, aki nem ismeri a no­vemberi fordulat után hazatérő szlovák emigráció szélsőséges irányzatainak képviselőit. Róluk azt írja: "A szlovák nacionalista emigráció olyan ritka jelen­ség amelynek talán nincsen párja a vi­lágon." A háború befejezése óta eltelt időről — szerinte — nem vettek tudo­mást. Hlinka pártját, a Szlovák Államot és annak elnökét, Tisót idealizálják. Nacionalista érveléseikkel és jelszavaik­kal erős hatást gyakorolnak a szlovákok tömegeire, főleg a fiatalokra, akik közül sokan elhiszik nekik, hogy"... a nagy sá­tánt" a csehek, Masaryk és Beneš sze­mélyesítik meg. A különválásra törekvő szlovákok a Nagymorva Birodalom felbomlasztását már nem csupán a magyaroknak róják fel, hanem a németek mellett, a csehek­nek is. A szerencsétlen csehekre azért is neheztelnek, mert — szerintük — ki­sajátították Komenskýt, a népek tanító­ját, aki "...ű szlovák nemzet nagy fia volt." Szalatnai Rezső: Comenius szülőföld­jén című tanulmányában írja, hogy erről egészen másképpen vélekedik "...a cseh származású norvég történész, Milada Blekastad, aki kutatásai során a Clamo­­res Eliae néven ismert Comenius-napló­­ban felfedezte... Comenius eredeti csalá­di nevét, a Szeges családnevet". Szerinte: "Comenius tudott magyar származásáról, s élete végén... a biztos halál révében for-, dúlt vissza szülőháza tudatához". Ko­­menský-Comeniust azonban ennek a ténynek és nyilatkozatainak ellenére sem sajátították ki a magyarok. Analógiailag egyező Lőcsei Pál szob­rász esete is, akit szintén szlováknak mondanak, de valójában sem szlovák, sem magyar, hanem német származású volt. Ennek kapcsán említést érdemel dr. Jozef Novák szlovák történésznek a Rodové erby na Slovensku című, 1980- ban kiadott könyve is, amely bizarrsá­­gával meghökkentette a tudományos vi­lágot. A magyarországi Hanák Péter dr. Novák címére — többek között — azt írja: "Ha viszitek a nemeseinket, vigyétek a derest is, a robotot is, és akkor nem mi nyomjuk el a szlovák jobbágyságot, hanem ti a magyart." A szerző ugyanis a szlovák helyesírás szerint átírta és le is fordította, "szlová­­kosította" a magyar történelmi személy­neveket. így lett a lefordíthatatlan Páz­mány Péterből Pazman Peter és — a közös történelmünkben fontos szerepet betöltő Rákócziból is Rákoci. De ho­gyan lett a Péchy névből Pečovský, a Gyürkyből Durkovský? Mindazok ugyanis "új" nevet kaptak, akik a mos­tani Szlovákia területén születtek és magyarok voltak. A Pitschoffer nevet nem írták Piéhofer-re és a Herbensteint sem fordították le, de a többi idegen nevet sem. Éppen ilyen abszurditás len­ne, ha a magyarok a Suchanskýt Szu­­hanszkynak írnák és Janko Kráľ nevét Király Janira, Ján Kollárt pedig Bognár Jánosra "keresztelnék". J. Paučo: Tisov odkaz című könyvé­ben azt akarja elhitetni az olvasóival, hogy a Szlftvák Állam ”... Tiso demokrá­ciája, a békesség oázisa... a megtestesült erkölcsösség volt." Talán a szerző a szlo­vákiai zsidók csaknem teljes kiirtását is az államelnök "demokráciájának" erköl­csös cselekedetei közé sorolta? Mert dr. Jozef Tisónak tudnia kellett erről a szörnyű genocídiumról. A szlovák fun­damentalisták ennek ellenére egykori államelnöküket még ma is az "Isten ki­választott szolgájának" tartják. A cikk­sorozat írója szerint nem egy esetben "...egészen Jézus Krisztus közelségébe emelik." A szlovák nacionalisták igyekezete a csehszlovák államiság azonnali vagy fo­kozatos megsemmisítésére irányul. Ezt a célkitűzésüket megalkuvás nélkül kö­vetik. Ha kell "eszmei alapot", mondva­csinált történelmet is teremtenek hoz­zá. Ezért beszélnek a szlovák nemzet több mint ezeréves nagy történelméről. Az elfogult nacionalisták azt állítják, hogy Samo birodalmát is a szlovákok irányították. M. S. Ďurica az szeretné bebizonyítani, hogy a trencséni Csák Máté és Omode nádor is — akik köz­tudottan magyar oligarchák — a "szlo­vák államiság megtestesítői voltak. Ide sorolja be a szerző Thököly Imrét és a Rákócziakat is. A történelem tudo­mány, ezért nem szorul álgyőzelmekre. Az áltörténészek elsődlegesen önmagu­kat csapják be, és "rögtönzéseikket — olykor — szánalmasakká válnak. Aki a történelmet csak felszínesen is­meri, ne nyilatkozzon ex cathedra, mert úgy járhat, mint az elmúlt napokban a Szlovák Nemzeti Párt egyik vehemens parlamenti képviselője, Ladislav Ro­man, aki felszólalásában az Osztrák- Magyar Monarchia "ezeréves történel­me" és a jelen között vont párhuzamot. Szavai természetesen derültséget vál­tottak ki, mert a monarchia csak 51 évig létezett. Karol Belák-Berger a történelmi va­lóságot rögzítette, amikor leírja: "Szlo­vákia... ezer évre eltűnt Európa térképé­ről. Nem volt nagy történelmünk. Inkább a nehéz életet élő kisember történelme volt..." D. Rapant arra figyelmeztet, hogy a 18. századig a szlovákok inkább "magyar szlávoknak" érezték magukat, mint a mai értelemben vett szlovákok­nak. Jurovský professzor is a 18. század végére helyezi a szlovák nemzeti tudat ébredésének kezdetét. Dr. J. Štepka vi­szont azt állítja, hogy a szlovák nép "...nemzetileg társadalmilag és politikai­lag is csak az első világháború folyamán lelt önmagára." Az emberek, de különösen a fiatalok agyának és lelkének az idegengyűlölet­tel történő deformálása bűnténynek ne­vezhető. A félrevezetettek és megté­vesztettek "...sugalmazóiknak egy napon majd benyújtják a számlát..." — re­ménykedik a cikksorozat írója. PÁRKÁNY ANTAL A HÉT t;

Next

/
Oldalképek
Tartalom