A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Nacionalista zűrzavar Szlovákiában Ezen a címen a Čas olyan ritkán olvasható cikksorozatot jelentetett meg, amelynek keretében szlovákok nyilatkoznak pro et contra a nacionalizmusról. Ebben a három folytatásban közölt írásban Karol Belák-Berger, a Szabad Európa Rádió szerkesztője történelmi tárgyilagosságra törekedve vázolta fel a szlovák nacionalizmus hátterét, összefüggéseit és megnyilvánulásait. Megállapítja, hogy: "Szlovákia politikai fejlődése nem ad okot az optimizmusra." A közelmúlt negatív jelenségei közül kiemeli az 1990. november 17-én, Pozsonyban történt eseményeket. A Komenský Egyetem volt rektorát, Miroslav Kusý professzort idézi, aki ezzel kapcsolatban "...olyan demokráciaellenes terrorrór beszélt, amelyet a "legalantasabb söpredék" hajtott végre, és amelyhez hasonlót üldöztetése idején, a korlátlan hatalmon alapuló kommunista rendszerben sem élt meg. Karol Belák-Berger szerint a jelenlegi szlovák nacionalizmus gyökeréhez nem juthat el az, aki nem ismeri a novemberi fordulat után hazatérő szlovák emigráció szélsőséges irányzatainak képviselőit. Róluk azt írja: "A szlovák nacionalista emigráció olyan ritka jelenség amelynek talán nincsen párja a világon." A háború befejezése óta eltelt időről — szerinte — nem vettek tudomást. Hlinka pártját, a Szlovák Államot és annak elnökét, Tisót idealizálják. Nacionalista érveléseikkel és jelszavaikkal erős hatást gyakorolnak a szlovákok tömegeire, főleg a fiatalokra, akik közül sokan elhiszik nekik, hogy"... a nagy sátánt" a csehek, Masaryk és Beneš személyesítik meg. A különválásra törekvő szlovákok a Nagymorva Birodalom felbomlasztását már nem csupán a magyaroknak róják fel, hanem a németek mellett, a cseheknek is. A szerencsétlen csehekre azért is neheztelnek, mert — szerintük — kisajátították Komenskýt, a népek tanítóját, aki "...ű szlovák nemzet nagy fia volt." Szalatnai Rezső: Comenius szülőföldjén című tanulmányában írja, hogy erről egészen másképpen vélekedik "...a cseh származású norvég történész, Milada Blekastad, aki kutatásai során a Clamores Eliae néven ismert Comenius-naplóban felfedezte... Comenius eredeti családi nevét, a Szeges családnevet". Szerinte: "Comenius tudott magyar származásáról, s élete végén... a biztos halál révében for-, dúlt vissza szülőháza tudatához". Komenský-Comeniust azonban ennek a ténynek és nyilatkozatainak ellenére sem sajátították ki a magyarok. Analógiailag egyező Lőcsei Pál szobrász esete is, akit szintén szlováknak mondanak, de valójában sem szlovák, sem magyar, hanem német származású volt. Ennek kapcsán említést érdemel dr. Jozef Novák szlovák történésznek a Rodové erby na Slovensku című, 1980- ban kiadott könyve is, amely bizarrságával meghökkentette a tudományos világot. A magyarországi Hanák Péter dr. Novák címére — többek között — azt írja: "Ha viszitek a nemeseinket, vigyétek a derest is, a robotot is, és akkor nem mi nyomjuk el a szlovák jobbágyságot, hanem ti a magyart." A szerző ugyanis a szlovák helyesírás szerint átírta és le is fordította, "szlovákosította" a magyar történelmi személyneveket. így lett a lefordíthatatlan Pázmány Péterből Pazman Peter és — a közös történelmünkben fontos szerepet betöltő Rákócziból is Rákoci. De hogyan lett a Péchy névből Pečovský, a Gyürkyből Durkovský? Mindazok ugyanis "új" nevet kaptak, akik a mostani Szlovákia területén születtek és magyarok voltak. A Pitschoffer nevet nem írták Piéhofer-re és a Herbensteint sem fordították le, de a többi idegen nevet sem. Éppen ilyen abszurditás lenne, ha a magyarok a Suchanskýt Szuhanszkynak írnák és Janko Kráľ nevét Király Janira, Ján Kollárt pedig Bognár Jánosra "keresztelnék". J. Paučo: Tisov odkaz című könyvében azt akarja elhitetni az olvasóival, hogy a Szlftvák Állam ”... Tiso demokráciája, a békesség oázisa... a megtestesült erkölcsösség volt." Talán a szerző a szlovákiai zsidók csaknem teljes kiirtását is az államelnök "demokráciájának" erkölcsös cselekedetei közé sorolta? Mert dr. Jozef Tisónak tudnia kellett erről a szörnyű genocídiumról. A szlovák fundamentalisták ennek ellenére egykori államelnöküket még ma is az "Isten kiválasztott szolgájának" tartják. A cikksorozat írója szerint nem egy esetben "...egészen Jézus Krisztus közelségébe emelik." A szlovák nacionalisták igyekezete a csehszlovák államiság azonnali vagy fokozatos megsemmisítésére irányul. Ezt a célkitűzésüket megalkuvás nélkül követik. Ha kell "eszmei alapot", mondvacsinált történelmet is teremtenek hozzá. Ezért beszélnek a szlovák nemzet több mint ezeréves nagy történelméről. Az elfogult nacionalisták azt állítják, hogy Samo birodalmát is a szlovákok irányították. M. S. Ďurica az szeretné bebizonyítani, hogy a trencséni Csák Máté és Omode nádor is — akik köztudottan magyar oligarchák — a "szlovák államiság megtestesítői voltak. Ide sorolja be a szerző Thököly Imrét és a Rákócziakat is. A történelem tudomány, ezért nem szorul álgyőzelmekre. Az áltörténészek elsődlegesen önmagukat csapják be, és "rögtönzéseikket — olykor — szánalmasakká válnak. Aki a történelmet csak felszínesen ismeri, ne nyilatkozzon ex cathedra, mert úgy járhat, mint az elmúlt napokban a Szlovák Nemzeti Párt egyik vehemens parlamenti képviselője, Ladislav Roman, aki felszólalásában az Osztrák- Magyar Monarchia "ezeréves történelme" és a jelen között vont párhuzamot. Szavai természetesen derültséget váltottak ki, mert a monarchia csak 51 évig létezett. Karol Belák-Berger a történelmi valóságot rögzítette, amikor leírja: "Szlovákia... ezer évre eltűnt Európa térképéről. Nem volt nagy történelmünk. Inkább a nehéz életet élő kisember történelme volt..." D. Rapant arra figyelmeztet, hogy a 18. századig a szlovákok inkább "magyar szlávoknak" érezték magukat, mint a mai értelemben vett szlovákoknak. Jurovský professzor is a 18. század végére helyezi a szlovák nemzeti tudat ébredésének kezdetét. Dr. J. Štepka viszont azt állítja, hogy a szlovák nép "...nemzetileg társadalmilag és politikailag is csak az első világháború folyamán lelt önmagára." Az emberek, de különösen a fiatalok agyának és lelkének az idegengyűlölettel történő deformálása bűnténynek nevezhető. A félrevezetettek és megtévesztettek "...sugalmazóiknak egy napon majd benyújtják a számlát..." — reménykedik a cikksorozat írója. PÁRKÁNY ANTAL A HÉT t;
