A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-01 / 5. szám

MINERVA VONALKÓDDAL A TERRORISTÁK ELLEN Évente több száz millió csomagot ra­kodnak ki-be a világ repülőterein, és sajnos nem ritka, hogy a bőröndök némelyike bombát, pokolgépet tartal­maz. Ezek többsége úgy kerül a gép­re, hogy a tulajdonos feladja, de ő maga nem száll fel. Egyebek között ezt próbálják kiküszöbölni azzal az új, az USA-ban bevezetendő rendszerrel, amely vonalkódok segítségével szűri ki a gyanús csomagokat. Bármilyen meglepő, az automatizá­lás korában a repülőtéri csomagok 99 %-át még mindig kézzel válogatják. A kevés kivételnek számító félautomata rendszerek az Egyesült Államok né­mely repülőterén szolgálnak. Lénye­gük, hogy a csomagra felragasztják az előre kinyomtatott vonalkóddal el­látott jelzőszalagot. A járatszámot és a csomag rendeltetési helyét tartal­mazó kódot egy lézerletapogatással működő számítógép fejti meg, mialatt a csomag áthalad a szállítószalag egy bizonyos részén, s ezután a pogy­­gyász a megfelelő helyre kerül. Az új rendszer a járatszám helyett egy regisztrációs szám kódolt válto­zatát alkalmazza. Amikor az utas ke­zelteti a jegyét és ellenőrizteti, illetve feladja a csomagját, a számítógép ki­nyomtat egy vonalkódot, amelyből egy példány rákerül a csomagra rög­zített jelzőszalagra, egy pedig az utasnál maradó, a repülőjegyéhez fű­zött igazoló szelvényre. A csomagot a futószalagon négy oldalról letapo­gatják, az információ egy központi számítógépbe jut. A repülőgépen egy másik leolvasó rendszer megállapítja, hogy a csomag valóban eljutott-e a csomagtérbe. Ha a csomag tulajdo­nosa nem szállt fel a gépre, a cso­magját mindenképpen leveszik. AKI REPÜL, TOVÁBB ÉL? Miért tértek át az evolúció során bi­zonyos állatfajok a repülő életmódra? Azért - válaszolja egy ugandai bio­lógus -, mert ezáltal nagyobb az esélyük arra, hogy elmeneküljenek, vagy egyáltalán a közelébe se kerül­jenek a ragadozóknak. A kutató véle­ménye szerint ez fontosabab minden egyéb, a replüléssel járó előnynél, például annál, hogy az állat kisebb energiaráfordítással gyorsabb moz­gásra képes, vagy áetmódja által olyan élelemforrásokhoz is hozzájut­hat, amelyekhez a talajon nem. A bi­ológus • összehasonlította többféle madár, denevérek, szárazföldi emlő­sök és pingvinek elhullási arányát éves viszonylatban. Bizonyítottnak látja, hogy a repülő állatok tovább él­nek, mint az ugyanolyan testsúlyú ta­lajon élők, sőt azt a merész feltétele­zést is megkockáztatta, hogy minél tovább tartózkodik az állat a levegő­ben, annál hosszabb életre van esé­lye. A vizsgálati állatok közül a fecskék­nél a legalacsonyabb a pusztulási arány, csak harmadannyi, mint a nem repülő madaraké. A denevéreknek kétszer hosszabb életre van esélyük, mint a szárazföldi emlősöknek, nem is beszélve a teljesen kiszolgáltatott pingvinekről. Azt ugyan már nem az említett af­rikai kutató, hanem a statisztikusok megállapították, hogy valamennyi közlekedési ágazat közül a repülés jár a legkisebb baleseti kockázattal; az utasszám és az áldozatok számá­nak aránya messze a legalacsonyabb a légiforgalomban. Úgy látszik, valami mégiscsak lehet a derék ugandai tu­dós hipotézisében... ÓLOM AZ ÖRÖK JÉGBEN Dán geofizikusok száz évre visszame­nőleg megvizsgálták a grönlandi je­get és ólomlerakódást találtak benne. A legtöbb ólom nem az ötvenes évek légköri atomrobbanásainak idejéből származik: az ilyen korú jégrétegek­ben nem volt kimutatható az ólomle­rakódás növekedése. A legtöbb ól­mot az 1886-1930 közötti jégben ta­lálták. Ennek legvalószínűbb okát az ebben az időszakban bekövetkezett gyakori vulkánkitörésekben látják. Az ólom-210 további természetes forrása a troposzféra, ahol a földkéregből és az óceánokból származó radon-222 izotópok elbomlanak. Az ásványi tü­zelőanyagokból és a benzin "kopogá­sát" gátló ólomtetraetil alkalmazásá­ból származó ólom csak kis részét te­szi ki a jégben található ólomlerakó­dásnak. GYÓGYERŐ A TERMÉSZETBEN Az idősebb, de a fiatalabb korosztály­nak is gyakori betegsége a magas vérnyomás. Orvosi megfigyelések szerint olyan egyének szenvednek e betegségben, akik csaknem állandó idegfeszültséggel járó életmódot foly­tatnak. A táplálkozás terén is szám­talan helytelen dologra mutathatnánk rá, elég e helyen talán a túlzott kony­hasó fogyasztást említeni. A helyes táplálkozásról könyvek egész sora íródott, Kneipp pátertől dr. Bucsányi Gyuláig. Magyarországon most is kapható dr. Oláh Andor Re­formkonyha - természetes életmód és étrend című könyve. Magas vérnyomás ellen gyógyfü­­vekből is állíthatunk össze hathatós teakeveréket: bodzavirág (Sambucus nigra), bab­hüvely (Phaseolus vulgaris), citromfű (Melissa officinalis), cickafark (Achil­lea milleforium), csalánlevél (Urtica dioica), diólevél (luglus regia), ezer­­jófű (Centaurium), feketeribizkelevél (Ribes nigrum), fokhagyma (Allium sativum), fagyöngy (Viscum album), galagonyavirág (Crataegi herba), ga­lagonyabogyó (Crataegi fructus), ka­kukkfű (Thymus serpillum), kukorica­­szösz (Zea mays), kutyabengekéreg (Frangula alnus), macskagyökér (Va­leriana officinalis), orbáncfű (Hyperi­cum), pásztortáska (Capsella bursa pastoris), ragadósgalaj (Galium apa­­rine), szarkaláb (Consol ida oriental is), szúrósgyöngyajak (Leonurus cardia­­ca), télizöldmeténg (Vinca minor), zsurlófO (Equisetum arvense). Az apróra vágott füvekből egy liter forrásban lévő vízhez egy evőkanállal teszünk. 20 perc párolás után ízesítés nélkül fogyasztjuk. A kúra 14 napig (napi 2 I) tart, egy hét szünet után ismételhető. MAGYARICS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom