A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
ÉGTÁJAK Miért szeretem az anyanyelvemet? A pályamunkák közlését számozzuk. így könnyítjük meg döntésüket az Olvasói díj odaítélésében. Kérjük Önöket, hogy a pályamunkák közlésének befejezése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küldjék el szerkesztőségünk címére. 16. Erre a kérdésre nem egyszerű válaszolni. Talán azért, mert ez a nyelv az, amit először ejtettem ki a számon. Ezen a nyelven tanultam meg először írni, olvasni, majd bepillantást nyerhettem a tudásba. Nem tudnám ezt elfelejteni, még ha máshová kerülnék is. Anyanyelvem, a magyar nyelv, szerintem a legszebb a világon. Talán azért, mert nagyon nehéz megtanulni ezt a nyelvet. Tetszik a nyelv dallamossága, kiejtési módja, ezt nehéz elsajátítani. Hiába tanulok más nyelvet, egyben sem találom meg azt a szépet, melyet a magyar nyelvben. Minden nyelv szerintem kemény, durva a magyar finomságához képest. De nem elég ismerni, művelni is tudni kell. Erre nem mindenki képes. Sokan megvetik a magyar nyelv szépségét, én ezeket elítélem. Nagy figyelemmel és odaadással hallgatom a szavalóversenyeket, nyelvművelő műsorokat. Megvetem a csúnya beszédet, amely bepiszkolja édes anyanyelvűnket. Nyelvünket megszépítik a szólások és közmondások. Sajnos, vannak olyan emberek, akik nem helyesen használják, és ezzel is csúfítják nyelvünket. Mert: Ki anyanyelvét szereti és becsüli, rossz ember nem lehet. Középiskolás kategória BREZINA ANDRÁS Rimaszombat 17. Miért szeretem az anyanyelvemet? Furcsa kérdés. A szó magában sokat jelent. A nyelv, amelyet édesanyánktól tanultunk? Nem, nemcsak az. Ezt a nyelvet már őseink is sok éven át táplálták. Rengeteg olyan ízes közmondást hallunk még ma is nagyszüleinktől, melyet 18 A HÉT már talán csak a Szólások és közmondások című könyvben találunk meg. Az anyanyelv fogalmával az alapiskolában megismerkedhetünk. A tanárok buzdítják a diákokat az anyanyelvűk szeretetére. De minek is kell ez a buzdítás! Hiszen nem találunk olyan embert, aki ne szeretné azt a nyelvet, amelyen először értette meg környezetével akaratát. Tudom, mindenki a saját nyelvét tartja a legtökéletesebbnek, de senki sem állíthatja azt, hogy: "a legszebb és legfontosabb nyelv az én anyanyelvem." Ám szerintem is a mi nyelvünk a legkönnyebben elsajátítható, de más nyelv birtoklói is ugyanezt tartják. Bármilyen idegen nyelvet tanulhatsz, mégis mindig az anyanyelveden gondolkodsz. Ha más nyelvet tanulunk, gyakran észereveszszük, hogy' nincs valamilyen szókapcsolatnak vagy szónak helyes megfelelője a mi nyelvünkben. A másik nyelv egyszerűbben fejezi ki a mondanivalóját, mint a miénk, nekem mégis ez az összetettebb kifejezés tetszik, csak azért, mert ez az én anyanyelvem. Ha mégis megunnám azt, hogy mindennek az összetettebb formája tetszik, akkor könnyen ráakadok olyan szavakra, melyeket a mi nyelvünk sokkal egyszerűbben megmagyaráz. Vannak, akik éppen ezért az egyszerűségért szeretik e nyelvet, de sokan (mint már előbb is említettem) a sokféleségéért. Tudjuk viszont azt is, hogy nem elég a nyelvet szeretni, művelni is kell. Hogy mit értek a nyelvművelésen? Hát, magam se értem e szónak tökéletesen a fogalmát, de azt tudom, valahogy hasonlóan megy ez, mint a földművelés. A föld is csak akkor hoz jó termést, ha kitartóan, pontosan végezzük a munkát. A nyelvvel is így van. Ezt is kitartóan és fáradhatatlanul szükséges szépíteni, gyarapítani. Az olvasás a legbiztosabb eszköz erre. Az olvasásnál sem elég csak a tartalmat figyelni, hanem a nyelv szépségét, dallamosságát is szükséges szem előtt tartanunk. A közmondás azt tartja: "Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy." De szerintem az is való, hogy: "Minden ember csak a saját nyelvén lesz tudós, és sohase másén." Középiskolás kategória TÓTH KATALIN Rimaszombat 18. Az anyanyelv mindenki számára azt a legjobban szeretett nyelvet jelenti, amelyet csecsemőkorától kezdve próbál elsajátítani, azt a nyelvet, amelyen a legkönnyebben gondolkozik, cserél eszmét embertársaival. Én igen boldog vagyok, hogy a szépen csengő, dallamos magyar nyelvet mondhatom anyanyelvemnek, s úgy, mint a többi, csipetnyi öntudattal rendelkező ember, semmiféle erő, előny nem kényszeríthetne arra, hogy mondjuk, szlováknak valljam magam. Nem azért, mert más nemzetiségűnek lenni alacsonyabbrendű dolog, de a hallott, az olvasott szó, a csodálatos versek, regények, elbeszélések, az elbűvölő, szívet melengető zene nekem csak magyarul hatol el a szív legrejtettebb zugaiba; s a gondolatok is csak a színpompás magyar nyelv szókincsében kívánnak kimondott szóvá válni. Egész biztos így érzi ezt a cseh, a lengyel, a szlovák, a román, és mégis, vészterhes korunkban sok helyről rémisztő hírek tudósítanak arról, hogy az ember csak azért gyűlöli, bántalmazza a másikat, mert az más nyelven beszél. Hogy lehetne megmagyarázni a felbujtott tömegeknek, hogy nem az a fő, hogy valaki milyen nyelven adja elő mondanivalóját, hanem az, hogy mi a beszédének a tartalma, és legfőképp, miként cselekszik ezután! Legyen már vége ennek a sok felesleges ellenségeskedésnek! Sok szempontból talán jobb lenne, ha nyelvileg egységes lenne a világ, mindenkivel megérthetnénk egymást, megspórolhatnánk a nyelvtanulásra szánt rengeteg időt, de akkor nem adatott volna meg a szorgalom, a türelem, a megértés gyakorlásának lehetősége, az idegen nyelvek tanulása által nem ismerhetnénk meg behatóan anyanyelvűnket.
