A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
HÍRMONDÓ »i TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ-először Kezdetben vala az igény. Utána jövének a körülmények. Majd jött az ötlet, hogy legyen országos táncháztalálkozó Szlovákiában is. Összedugta fejét néhány kezdeményező ember — és lön. Ennek a táncháztalálkozónak is voltak előzményei. Egyrészt ott volt a nagy testvér, a Budapesti Tavaszi Fesztivált immár tíz éve záró Táncháztalálkozó. A komáromi szervezők nem kis sikerrel próbálkoztak a nyolcvanas évek közepén hasonló rendezvény szervezésével, s néhány alkalommal sikerült a város és járás határain túlra is eljutniuk. Ezidáig sem anyagi, sem szervezeti lehetőség nem mutatkozott arra, hogy pl. a Csemadok a központi rendezvények sorát még eggyel bővítse. így tehát most nem intézmény által szervezett országos rendezvény valósult meg, hanem minimális stábbal és szponzorok segítségével létrejött, mondhatnók "független találkozón" táncolhattunk. Nagy meglepetésemre rögtön az első előkészítő találkozáson tizenhárom szponzor mondta el, milyen összeggel vagy szolgáltatással tud beszállni. A találkozó napjáig ez a szám 31-re emelkedett. Le kell szögeznem, hogy e támogatók nélkül a rendezvény soha nem valósult volna meg. Meglepően jól mutatkozott be a város is. Minden, magára valamit adó intézmény a szervezők vagy a mecénások sorában volt, s úgy érzem, hogy a járási és városi hivatalok és az önkormányzat megtiszteltetésnek vette, hogy Dunaszerdahely egy közel 1500 főt mozgató találkozónak adott otthont. Formájában a Szlovákiai Táncháztalálkozó nem nagyon tért el a már ismert budapestitől. Hogy mégis nagy volt az érdeklődés — az ország határain túlról is — annak egyszerű a magyarázata: ez a rendezvény csemegéket és különlegességeket is kínált. Először dominált egy rendezvényen a szlovákiai magyar tájegységek zenei és táncanyaga. E- lőször tanítottak táncházban zempléni szlovák, valamint gorál anyagot. A magyarországi és erdélyi táncokhoz pedig a szakma kiválóságai jöttek el — a hazai zenekarokon és táncosokon kívül pl. a Mérai zenekar Fodor (Neti) Sándorral, vagy a budapesti Ökrös zenekar, továbbá Zsuráfszky Zoltán, Nagy Zoltán József, Juhász Kati. A táncházasok közt először járt pl. az osgyáni zenekar, mindannyiunk nagy örömére. A találkozó (egyharmados profittal) sikeresen zárult. A kiértékelésen néhány oldalas hibajegyzék született, de ez érhető, hiszen először szervezett rendezvényről volt szó. Igaz, a hibákból a látogató vajmi keveset látott, s jövőre bizonyára jobb lesz a találkozó. Harmincegy szponzort említettem, a rendezvény propagációs anyagain mindegyik szerepelt. Az egyik viszont akaratlanul lett mecenáš: a karcsai szövetkezet jóvoltából hozzánk került hidegtálakról van szó, amelyeket jóízűen Többéves baráti, mondhatni testvéri kapcsolat alakult ki a Csemadok Ipolysági Alapszervezete és a Szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúzeum Baráti Köre között. A közelmúltban a mieink látogattak el Magyarországra. A múzeum udvarán családtagokként fogadott bennünket Majsai Károly, az intézmény elfogyasztottunk és tisztelettel megköszönünk. Reméljük, a szponzorok sorát jövőre tudatosan gyarapítják majd. S végezetül egy szomorú megjegyzés: a résztvevő 21 újságíró közül csak egyetlen hazai magyar kollégával foghattam kezet. Pedig legalább 2000 potenciális olvasó jelent meg a "bulin". Jövőre talán jobb lesz a arány... LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres György igazgatója és Vajda Márta, a Baráti Kör elnöke. A múzeum igen látványos. A költő és szülei az 1845-46-os években voltak lakói az épületnek. A község lakosai leírhatatlanul büszkék arra, hogy Petőfi annyi időt töltött Szalkszentmártonban, hogy ottani huzamosabb tartózkodásai "A telketeket és szíveteket hoztátok ide"
