A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
Hogyan barátHozott mm (tatár népmese) össze Husszein a Téllel Napról-napra hidegebb lett. Ám ez nem nyugtalanította Husszejnt, hiszen nyáron bekészített fát, szénát a tehénnek, és jó termést takarított be gabonából, zöldségből és gyümölcsből. Egy szép napon az ablakán bekopogott a Tél. Husszejn illendően fogadta a vendéget. Behívta őt a házba, a legjobb helyre ültette, kellően megvendégelte. Miután a vendég evett is, ivott is, lepihent a kemencepadkára. Sokáig pihent. Mikor aztán kisütött a napocska, készülődni kezdett. Husszejn kikísérte őt. — Befogadtál, illendően megvendégeltél — mondta a Tél búcsúzóul. — Hogyan köszönjem ezt meg neked? — A jóbarát mindig jót kíván a barátjának — felelte Husszejn. — Az igaz — bólintott a Tél, majd némi gondolkodás után folytatta: — Tudod mit? Legközelebb az érkezésemről idejében értesíteni foglak, nehogy a hideg készületlenül érjen. Husszejn köszönetét mondott a vendégnek, az pedig elindult messzire, északra. Amint eltávozott, egészen meleg lett. A fák kivirágoztak, a réten megnőtt a fű. Husszejn szomszédai vették a kaszát és mentek szénát kaszáim. Aztán beérett a gabona, mindenki aratni ment. Később elkezdődött a cséplés, majd fát készítettek maguknak télre az emberek. Tehát mindenki serényen dolgozott. Csupán Husszejn nem csinált semmit. — Mit siessek? — legyintett lustán, amikor a szomszédai a szántóföldre hívták őt, vagy az erdőbe fáért. — Ráérek, nekem a.Tél még semmiféle jelt nem adott. Teltek-múltak a napok. Már a madarak is elköltöztek délre, a fák levelei sárgulni kezdtek, majd lehullottak. De Husszejn mindezt figyelembe sem vette, csak üldögélt és teázgatott. Az egyik reggel aztán, mikor felébredt, kinézett az udvarra, hát látja, hogy minden fehér a hótól. Megdörzsölte a két szemét, azt hitte, hogy nem jól lát: a küszöbön ott állt a Tél. Mosolygott, mint aki azt mondja: nos fogadd a vendéget. Husszejn nem tehetett mást, behívta a Telet a házba. Mivel vendégelje meg? Kiment az istállóba, hogy megfejje a tehetet, ám a tehén lefogyva, szemrehányóan nézte őt, mindha azt akarná mondani: "Hát te hoztál nekem szénát, megetettél? És mivel éhezek, hogyan adjak tejet neked?" Fogta Husszejn a kaszát, kiszaladt a rétre, de oft bizony vastag hótakaró alatt volt minden. Hazatért, hogy tüzet rakjon és teával kedveskedjék a vendégnek. Ám nem volt egy darabka fája sem. Vette Husszejn a fejszéjét, sietett az erdőbe. De fát nem tudott vágni, csak egy nyalábnyi rőzsét szedett. "Főzök legalább egy kis rántott levest" — gondolta magában. Ám amikor bement a hombárba, látja: üresek a zsákok, nincs gabona, sem liszt. Nem vitt haza tehát semmit. — Miért nem figyelmeztettél előre? Miért toppantál be váratlanul? — kérdezte szemrehányóan a Téltől. — Miért ez a szemrehányás? Hiszen én betartottam az ígéretemet — mondta a Tél fagyos mosollyal. — Először a leveleket szagattam le a fákról, aztán meleg vidékekre kergettem el a madarakat, majd hólepellel takartam be a hegycsúcsokat... Neked ennyi figyelmeztetés talán kevés? Elszomorodott erre Husszejn, lehorgasztotta a fejét. Megértette, hogy ő a bűnös. Csak későn értette meg... Sági Tóth Tibor fordítása Labirintus Hogyan jut el a bácsi a dobhoz? Fessétek ki a képet. A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
