A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
Csemadok bolt - antikvárium HÍRMONDÓ ízléses hirdetőtábla hívja fel a figyelmet Dunaszerdahely forgalmas utcáján a Csemadok boltra és az antikváriumra, mely a bolt nagyobb részét képezi. A múlt év november eleji megnyitásról már olvashattunk az Új Szóban, sőt a szlovák tv magyar adásában beszélgetést is hallhattunk a Csemadok járási vezetőivel erről az egyedülálló kezdeményezésről. Nos, e biztató hírek meg a könyvek szeretete vezérelt a helyszínre. Tágas helyiségben az egész falat elfoglaló polcokon könyvek, kerámiatárgyak, grafikák, festmények, mézeskalácsok sorakoznak példás rendben, egymást kiegészítve. Mostanában egyre több a látogató, az érdeklődő, és ha már betértek, nem mennek el üres kézzel. Huszár Lászlóval, a Csemadok Dunaszerdahelyi JV titkárával beszélgettünk a boltról, megalakulásáról, mostani helyzetéről és jövőjéről. — Mi adta az ötletet ehhez a vállalkozáshoz? — A gyengéd forradalom utáni helyzet. Be akartunk kerülni a város közepébe és ez év tavaszán kérvényt adtunk be a helyi vezetőknek egy Csemadok-házra. Augusztusban megkaptuk a kedvező választ. A Csemadok titkársága szeptember elején már a volt járási művelődési központ két szabad helyiségébe költözött és nem messze tőlünk a volt zsidó iskola épületében kaptunk két termet a Csemadok-ház céljára. Ennek a kihasználására vetettük fel az ötletet, hogy Csemadok boltot létesítsünk. Bugár György, Molnár József és én voltam a gondolat elindítója. Molnár Jóska az antikváriumot szorgalmazta, mely aztán kibővült a képzőművészeti, néprajzi és egyéb tárgyakkal. — Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt a helyiséget rendbe hozatni? — Ha nem a Csemadokról lett volna szó, akkor bizony ilyen rövid határidő alatt aligha sikerül. Többen mondták, különösen a mesteremberek: kinek, ha nem a Csemadoknak! És alig egy hónap alatt helyükre kerültek a tágas ablakok, ajtók, a polcok. Megtelt áruval a raktárhelyiség, meg az elárusító bolt és november 5-én már nyitottunk. Körülbelül nyolcszáz régi könyvvel kezdtünk, magyar újságokat és az új könyveket, társasjátékokat a Csemart segítségével kaptuk meg. Ezenkívül árulunk házi készítésű mézeskalácsot, szárított virágból készült csokrokat is, valamint kerámiát és hazai képzőművészek alkotásait. — Több mint egy hónap telt el a megnyitás óta. Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Különösen akkor nőtt meg a bolt iránt az érdeklődés, amióta a televízióban megjelent az a bizonyos beszélgetés. Jó propagandával szolgált. Szinte naponta keresnek fel bennünket ajánlatokkal és kérelmekkel. Erezzük, hogy szükség van ilyen kulturális tevékenységre, mert a lényeg a kulturális szolgáltatáson van, az igazi kultúrán, mellőzve a giccset. Azt gondoljuk, hogy jól döntöttünk, amikor belekezdtünk a vállalkozásba. Úgy látjuk, az üzlet eltartja önmagát. Egy kedves eladónőnk van: a neve Mészáros Zsuzsa, aki szíwel-lélekkel csinálja a dolgát. Rajtunk kívül, akik az egészet szervezzük, van még egy közgazdász is, ő a jogi ügyeket és a könyvelést intézi. A várható hasznot be akarjuk újra fektetni, hogy állandóan korszerűsítsük a boltot, megtartva ezzel a vevőket. — Honnan szerzitek be az árut? — Minden péntek délután felvásároljuk a felajánlott régi könyveket és népművészeti tárgyakat. Elég sokan jelentkeznek, úgy hogy talán még egy délutánt vagy egy napot rá kell erre szánnunk. A Csemart rendszeresen hozza a lapokat, kifestőket, társasjátékokat, stb. A mézeskalácsot és a virágot régi Csemadok-tagok szállítják. A képeket és egyéb néprajzi dolgokat bizománybán vesszük át. A könyvekért készpénzzel fizetünk. De nem elég csak az eladóra és a vevőre várni, ha a falvakban járunk, mi is felhívjuk a figyelmet a boltunkra, amely vasárnap és hétfő kivételével naponta tíztől tizenhét óráig tart nyitva, szombaton pedig kilenctől tizenkettőig. — Milyennek látod a bolt további sorsát? — A nyereség talán nem lesz mindig ilyen magas, de azt hiszem, elér majd egy tartós szintet, ehhez azonban sok apró szervezőmunka, utánajárás, tapasztalatszerzés szükséges. Mert ha csak tétlenkedve várunk, nem hull ingyen semmi az ölünkbe. Mi pedig azt akarjuk, hogy Dunaszerdahelyen a boltnak, az antikváriumnak megbecsült neve és állandó vásárlói legyenek. OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Görföl Jenő
