A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
JERRY NORMAN Elisa hosszú körmei — Oliverhallottam a feleségem, Belinda hangját a konyhából —, téged keresnek telefonon ... — Megyek a hálószobába — válaszoltam, és borotvahabbal az arcomon néhány másodperc múlva a fülemhez emeltem a telefonkagylót, — Hallo! Oliver Assante ... — Simon Heller beszél... Három hosszú esztendeje nem hallottam ennek a nyomorult gazembernek a hangját. Olyan emlékek rohantak meg, amelyektől megpróbáltam szabadulni, de a múltat nem lehet egy törlőronggyal elintézni, tudtam, éreztem. Simon Heller tehát visszatért az életembe. — Te rohadt féreg — mondta fogcsikorgatva. — Még mindig engenq okolsz a történtekért ? Oliver, mi barátok voltunk. Három esztendővel ezelőtt miattad, a barátságunk miatt majdnem öngyilkosságot követtem el, esküszöm. — Nem beszélj marhaságokat, Simon. Három esztendővel ezelőtt meg akartalak ölni, de te nyom nélkül eltűntél Kaliforniából. Ma már nem piszkitanám be a kezemet. Mocskos fráter voltál és minden bizonnyal az is maradtál. — Meg sem kérdezed: miért hívtalak fel? — Nem érdekel. Tartsd magadat távol tőlem, tanácsolom neked. — Az sem érdekel, hogy mi történt Elisával? A lánnyal, akit imádtál? — Nem érdekel. — Elisa elhagyott. — Mi másban reménykedtél? Elloptad tőlem, és most Elisa faképnél hagyott. Ilyen az élet, öregem. — Én nem viselem el ezt a csapást, én nem vagyok olyan büszke, mint te. Letérdelek előtte és kérem, hogy térjen vissza hoz.zám. Kihez szökött.,. nem tudod ? — Tőlem kérdezed? — Hallottam a szomszédoktól, akiknél telefonon autóbuszjegyet rendelt, hogy visszatért Santa Monicába. Lehunytam a szemem. Elisa csodaszép rtö volt. Néhány pillanatra elöntötte a testemet a forróság. Elisa hozzám szökött... még mindig szeret. Megrázkódtam. — Mindenesetre a hölgy elkésett. Házam van, hű feleségem, nagyszerű állásom. Boldogságban úszom, érted? Második feleségem egy földi angyal, aki szeret engem. Elisa tulajdonképpen botdoggá tett abban a pillanatban. amikor téged választott. — Szeretném, ha mindezt elmondanád neki. — Az én segítségemre ne számíts, Simon. — Te még mindig szereted Elisát ... — Elfelejtettem ... — Felhívlak később. Mondd meg neki, könyörgöm, hogy te már régen lemondtál róla. Oliver... az egekre kérlek!... ßelirtda az asztalnál sokáig szemmel tartott. Én beletemetkeztem a reggeli lapokba. — Te — mondtam valamivel később —, túlfözted ma a tojást. — Bocsáss meg ... — Először, amióta együtt élünk. — Máskor majd vigyázok ... Az irodában nyakig elmerültem a munkámban és már-már el is felejtettem a kora reggeli beszélgetést, amikor ismét meg- . csörrent a telefon. — Én vagyok ... Simon. — Dolgom van! Hagyj békén! — Elisa ma megérkezett Santa Monicába és megszállt egy motelben a San Diego felé vezető autóúton. — Mi közöm nekem mindehhez? — Oliver.... tudom hogy már régen lemondtál róla. Mondd meg neki, te ... akkor mellettem marad. A közeledben vagyok .. . egy vendéglőben az irodáddal szemben. Simon megváltozott, amióta utoljára láttam. Szörnyűségesen lefogyott: a szeme körül sötét karikák. Szünet nélkül dohányzott. A motel előtt valósággal kirontott a gépkocsiból. Három esztendeje nem láttam Elisát. A tenyerem izzadt: a szivem rendetlenül vert. Istenem, ha elgondolom: valamikor az életemnél is többre tartottam a szép szőke hajú leányt. Simon gyorsan visszatért. — Hatos számú szoba. Ma reggel érkezett valamivel nyolc előtt és azóta senki sem látta. Simon bekopogott az ajtón. Semmi válasz. Simon ingerülten lenyomta a kilincset. ‘ — Elisa — súgta halálsápadtan. — Mi történt? — kérdeztem. Simon letérdelt Elisa mellé. A szobában mindenütt vérfoltok. Elisa holtan feküdt a padlón. Dühösen megragadtam Simon vállát, majd álion ütöttem. — Te disznó! Te ölted meg Elisát! — Nem ... az istenért, ez nem igaz! — Piszkos trükk! Megölted ... és most engem is be akarsz rántani ebbe a mocsokba. — Te azzal vádolsz, hogy én öltem meg Elisát? — Nem mondok semmit. A többi úgyis a rendőrség dolga — mondtam valamelyest magamhoz térve, majd lassan körülnéztem a szobában. Az állólámpa a padlón hevert és az asztalt is elmozdították a helyéről. A szekrény ajtaja behorpadva. Óvatosan szemügyre vettem a holttestet. Valójában csak egy idegen, szögeztem le magamban, semmit sem érzek már iránta. Sajnáltam Elisát... de a szivem üres. Valamikor nagyon szerettem, de ez már a múlt. Elisa jobb karja kinyújtva. Sokáig nem birtam levenni a szememet hosszú körmeiről .. . Hamarosan megérkeztek a rendőrök. Nyugodtam előadtam a történteket. Brooks felügyelő röviden közölte velem, hogy távozhatom. Szegény Simon. Még mindig nem tért magához és talán nem is sejtette, hogy ő az első számú gyanúsitott. — Oliver ... mit csináljak? Megvontam a vállamat. — Az ördög hozott vissza benneteket Kaliforniába. Miért nem maradtatok Új-Mexikóban? * * * Egyenesen hazahajtottam. El akartam mindent mondani a feleségemnek. Vallomást teszek: öt szeretem és senki mást. Életem legszebb tizennyolc hónapját csak neki köszönhetem. Belinda a hálószobában tartózkodott. — Te vagy. drágám? — kérdezte, amikor beléptem a szalonba. — Igen ... — Egy pillanat. Éppen fürödtem ... ma reggel rózsát ültettem a kertben és alaposan belepett a por. Magam sem tudom, hogy miért, de a következő pillanatban besiettem a hálószobába. Belinda a tükör előtt éppen a blúzát rántotta magára. Ideges és gyors mozdulattal, de a testén mégis felfedeztem Elisa hosszú körmeinek a nyomát... Szabadságra - saját autóval Bratislava — Gagarinova ul., Bratislava — Podunajské Biskupice, Trnava, Nitra, Trenčín, Banská Bystrica, Zvolen, Nové Zámky, Lučenec, Žilina-Bytčica, Partizánske, Puchov, Spišská Nová Ves, Prievidza, Košice, Prešov, Dolný Kubin Emlékszik még Ön a 20-as—30-as évek egyik legnépszerűbb magyar képes hetilapjára, a Színházi Életre ? Ha igen, most örömmel közölhetjük Önnel, hogy Incze Sándor egykori lapja 52 év után újra megjelent Budapesten. Ha koránál fogva nem emlékezhet rá, akkor elmondjuk Önnek, hogy a hagyományőrző és -tisztelő Színházi Élet mindarról tájékoztat, ami a színházi életben történik. Újra élnek a régi, legendás hírű rovatok: Intim Pista, Színházi levél. Heti konferanszié. Miközben a múltról (Visszalapozó — a 20-as—30-as évekre) és a jelenről beszámol, bemutatja a mai világ legtehetségesebb magyar művészeit. Ha Önt közelebbről is érdekli, előfizethet a Színházi Életre a helyi postahivatalokban. 23
