A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
HÉTVÉGE H ideg’almaleves Ötven dkg megmosott és meghámozott almát kockákra vágunk. 1 liter vízben 10 dkg kristálycukorral együtt feltesszük főni. Egy kis vászonzacskóba szegfűszeget, citromhéjat, fahéjat teszünk és belelógatjuk a levesbe. 1 dl fehér borral, sóval, citromlével ízesítjük. Kb. 15 percnyi főzés után tejfölös habarással besűrítjük, átforraljuk, majd lehűtés után tálaljuk. Meleg egresleves Hetvenöt dkg egrest megtisztítunk és 1 liter vízben feltesszük főni. Sóval, kristálycukorral ízesítjük. Kb. 15 perces főzés után tejfölös habarással besűrítjük, majd átforraljuk. Ezután kimixeljük és csészékben, egressel és tejszínhabbal díszítve azonnal tálaljuk. Hideg sárgadinnye leves Egy nagyobb sárgadinnyét kis kockákra vágunk. Porcukorral, 1/2 dl konyakkal, 2 dl édes fehérborral, 2 dl tejszínnel, citromlével pépesre mixelünk. Hütjük, tálaláskor még egyszer átkeverjük a géppel. Felvert tejszínhabbal díszítjük. A szódabikarbóna Gyengén lúgos kémhatású, általános tisztítószer. Jó nedvszívó, a savakat semlegesíti. Tisztításra és szagtalanításra használhatjuk. — Az edény leégett részét nedvesítsük be, szórjunk rá szódabikarbónát, és hagyjuk néhány óráig állni. Ezután a szennyeződést könnyen eltávolíthatjuk. — A poharakról, csészékről a kávé- és teafolt nedves ruhára szórt szódabikarbónával tüntethető el. — Réztárgyakat citromlével kevert szódabikarbónával tisztíthatunk, ezután puha ronggyal letöröljük és vízzel leöblítjük. — A mosdót, vécékagylót, csempét szódabikarbónával is tisztára súrolhatjuk. — Környezetkímélő áztatóoldat pelenkához: fél csésze szódabikarbónát tegyünk egy vödör vízbe, a pelenkákat két óráig áztassuk benne. — Ha eltömődött a lefolyó, és a pumpálás sem segít, akkor öntsünk bele negyed csészényi szódabikarbónát és fél csészényi ecetet, majd a nyílást takarjuk le. A fejlődő gáz megszünteti a dugulást. A művelet többször is ismételhető. A végén forró vízzel öblítsük át a lefolyót; — A fürdőszoba, vécé szagtalanítására is alkalmas a nyitott edénybe öntött szódabikarbóna. Olyan helyre tegyük, hogy a'gyerekek ne érjék el. Az öreg kotlós elindult fiaival együtt a kert hátsó részében lévő rozoga kerítés felé. Addig keresgélt, míg talált egy lyukat, amelyen átpréselve magát, fiait is maga után hiva elindult világot látni. Alig mentek egy csibejárásnyit, mikor egy nagy mezőre értek, ahol a bőszen zakatoló traktorok éppen akkor láttak neki a szántásnak. Hát uramfia, amint a fényesen csillogó ekevas belekap a földbe, egyszercsak az egyik kendermagos kiscsibe elé pottyan egy nagy, hosszú barna valami. — Jé! Mi ez a hosszú? — csodálkozott rá a csibe. — Én vagyok a kígyókirály legkisebb fia! — szólt rá mérgesen a valami, ami nem volt más, mint egy egy jól megtermett giliszta. És elkezdett forogni, tekeregni. Összehúzódott, majd hosszúra nyúlott. Rá akart ijeszteni a csibére, ám az csak röppentett egyet a pelyhes szárnyával, de nem látszott rajta nagy ijedelem. — Ha te vagy a kígyókirály legkisebbik fia, akkor bizonyára sziszegni is tudsz! — De még mennyire, hogy tudok! — adta a nagyot a giliszta. Ám hiába igazgatta a száját, egyetlen szíszegés sem jött ki rajta. — Most nem megy — vallotta be. De legközelebb még csörögni is fogok, csak várd ki! Én magyar vagyok. Éva meg szlovák, toronyházban lakunk a Smetana téren, s irtó jó, hogy olyan nyelven beszélgetünk, ahogyan éppen jólesik: szlovákul vagy magyarul. De még prímább, hogy mindketten angolul is tanulunk, De a kiscsibe megunta a várakozást, s így szólt; — Ha nem tudsz sziszegni, akkor legalább nyújtsd ki a villás nyelved, hogy arról ráismerjek, valóban kígyó vagy-e! — Fáj a torkom, s nem tudom a nyelvem kinyújtani! — csűrte-csavarta a dolgot a giliszta. Az okos csibe mindjárt rájött, hogy csak egy hencegő gilisztával van dolga, de úgy tett, mintha elhitte volna neki, amit mondott. — Jaj! — kiáltott fel hirtelen. — Lenyeltem egy darabka kavicsot, s megakadt a torkomon. Nyúlj már le a szép karcsú fejeddel, hátha ki tudod venni! — azzal kinyitotta a csőrét ahogy csak tudta. A giliszta bedugta a fejét a csibe szájába, de nem látott semmit. — Csússz csak beljebb, bizonyára ott lesz a begyemben! Amikor már úgy érezte az okos csibe, hogy a zúzáját csiklandozza a giliszta feje, hirtelen bekattantotta a csőrét, mint Böszörményi tanító bácsi a zsebórájának a fedelét, s hamm, már benn is volt az ízes falat. Aztán megfordult, s vidáman hívta fészekalj testvéreit is a maradék lakomára, akik nagy csiviteléssel futottak össze mind, egymást túlkiabálva örömükben. GYÜRE LAJOS s németül és spanyolul is tudunk már néhány mondatot. . . Csuda klassz lenne két-háromszáz nyelven megtanulni! Beállítanánk Ugandába, Dániába, s csevegnénk, mint az ugandaiak. dánok. s utánunk fordulnának a srácok: — Nézzétek csak. milyen helyes ugandai, dániai lányok! KATASZTRÓFÁK FÖLDÖN-ÉGEN POMPEJI PUSZTULÁSA A történelem talán leghíresebb vulkánkitörése a Nápoly közelében magasodó Vezúv i. sz. 79 augusztus 24-én bekövetkezett erupciója volt. E tragikus eseményről a korabeli szemtanúk leírásának jóvoltából elég pontos képet alkothatunk magunknak, s amit nem örökítettek meg a krónikások, azt megőrizte az utókor számára a cementté összeállt hamuréteg. Kétezer esztendővel ezelőtt gazdag és virágzó városok terültek el a Vezúv lábánál, közülük a 20 ezer lakosú Pompeji volt a legjelentősebb. Senki sem gyanította, hogy a jámbor együgyűséggel az ég felé meredő Vesuvius milyen merényletre készül, hiszen több száz éve már nem adott életjelt magáról. Termékeny lejtőin szőlőültetvények és gyümölcsösök pompáztak, hogy valójában tűzhányó, az senkit sem izgatott különösebben. I. sz. 62-ben földrengés rázta meg a környéket, s ekkor sok ház megrongálódott Pompejiban. Azonnal megkezdték a helyreállítási munkálatokat, ezek azonban elhúzódtak, mivel a következő években többször is megmozdult a föld, a kijavított épületekben ismét kisebb-nagyobb károk keletkeztek. Ilyen előzmények után virradt fel az a szomorú augusztusi nap, amikor Pompejit és a szomszédos Herculaneumot utolérte a végzete. A korábbi földrengések és a vulkán aktivizálódása között akkor még senki sem láthatott összefüggést, ma viszont már tudjuk, hogy a két esemény kapcsolatban állt egymással. Hogy az embereket mennyire váratlanul érte a Vezúv kitörése, mi sem jélzi jobban, mint az a nyugalom, amellyel az első jeleket tudomásul vették. A hegy fölött hatalmas felhő alakult ki, amely egy píneára, itáliai fenyőre emlékeztetett. A felhő fokozatosan szétterült a táj fölött, s csak miután megérkezett a városok fölé, bőséges hamuesővel és horzsakövekkel árasztva el utcáikat, akkor kaptak észbe a polgárok, hogy menekülni kell. A lakosság nagy része még időben eltávozott, de sokan a városban rekedtek, vagy mert túl sokáig vártak, vagy mert a vagyonukat igyekeztek menteni. Több mint kétezren pusztultak el a hamuesőben és a kénes gőzök fojtogatásától. Legtöbbjük tetemét konzerválta a megkeményedett hamu, sőt a vulkánnak „köszönhetően" szinte teljes épségében megmaradt a város is a hamu alatt. 1 500 évig háborítatlanul aludta örök álmát, szörnyű pusztulásáról csak Tacitus és az ifjabb Plinius olvasói tudtak. Az 1500-as években azonban egy új vízvezeték ásásakor egészen véletlenül Pompeji maradványaira bukkantak. Különböző edények, használati tárgyak és pénzdarabok kerültek elő a föld alól, s ez fölkeltette a könnyű meggazdagodásról álmodozók érdeklődését. Évszázadokon át kutatták a kincseket, a környék már-már az ementáli sajtra emlékeztetett, annyi lyukat fúrtak a talajba. A szakszerű régészeti feltárás csak a XIX. században kezdődött el, s • ennek köszönhetően az utókor elé tárult a régóta halott város a maga teljes valóságában. A tudósok és később a laikusok is szpmügyre vehették, hogyan éltek Pompeji lakosai; milyen volt a lakásuk berendezése, hogyan nézett ki egy vendégfogadó belseje, stb. Nagyon sok épen maradt falfestmény is előkerült, ezek különböző személyeket és életképeket ábrázolnak. Számomra azonban annak az embernek a maradványa a legfigyelemreméltóbb, akit pénzeszsákjával együtt lepett el a hamu. Kapzsiságáért az életével fizetett... -lacza-21 Fessétek ki a képet, ahogy a rajzoló elképzelte. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki! KULCSÁR FERENC Csuda klassz lenne
