A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
csábítók, a gépek, melyek hol t dollárt, hol csak 25 centet kérnek tőled, de vannak szerényebb lehetőségek, az ötcentesek, és ezek is ezreket kínálnak a bedobott ötcentesedért. Méssz be az étterembe, ám sokan vannak. Nincs szabad asztal, várnod kell az előcsarnokban, míg szabad hely mutatkozik. Állsz a sorban, melletted „jé", a masina! Előtted három-négy sorral a masina tetején kigyúl a nagy fogást jelentő lámpa, szól a gép szirénája, de ennek sem kellene nyavalyognia, mert a gépből kihulló pénzcsörömpölésre úgyis mindenki felfigyel: nocsak-nocsak! Nem állsz ellen te sem, — különben is itt kell várnod a sorban. Ez unalmas. Hát, hol egy 25 centes! Hopplá, elnyelte a gép, veszed a másodikat, jön a harmadik, a tizedik. Közben — próbálj az igazságnál maradni — kettő-három érme csak kigurul, ám ez lovat ad alád. Buzdít s még bent sem vagy az étteremben, ahová azért igyekszel, mert itt csak 4,99-be kerül a svéd asztal mellett a bőséges vacsora, de időközben leadtál már húsz, huszonöt 25 centest s máris jóval többe kerül a lunchöd. Ülsz az asztal mellett, bőven megrakod a tányérodat finomságokkal, hisz csak 4,99-ért eszel, de mész ki az étteremből, hosszú folyosón kell végig gyalogolnod s az út két oldalán ott sorakoznak a csábító masinák. Újból megpróbálod. Hátha most az egyszer, végNAGY JENŐ Kivételesen, egy-két hétig vendég vagyok, illetve vagyunk. Szobánk kb. hatszor hat méteres, fehér stílbútorral, ablaktól ablakig süppedő szőnyeggel, a zöldellö parkra néző falrész térdmagasságtól a plafonig üveg, félrehúzható, kétszeres, tipikusan amerikaias függönnyel, pazar fürdőszoba, mindennel, ami ehhez kell. Az ágy a kényelmek kényelme, rúgózása a budai Ali basa legcsodálatosabb háremágyánál is puhább vala. Istenkém, istenkém, adtad volna csak tiz évvel fiatalabb koromban ezt az ágyat, úgy Allah szakállára esküszöm, olyan nagy lettem volna, mint a Csendes-óceán legvadabb bikája. Ám így csak szerényen dadogva és csendes sóhajok közt mondtam el az esti imámat. Igaz, mig végighempereghettem az ágyamon, addig még sok víznek kellett lefolynia a kanyon vizén. A szobával való megismerkedésem után terepszemlét tartottunk feleségemmel az épület körül és a hozzá tartozó parkot is megtekintettük. Zöld gyep, magas pálmafák, asztalok és heverők vették körül a szálloda fürdőmedencéit. Miután itt mindent szemrevételeztünk, indultunk városnézőbe, igen ám, de ennek érdekében keresztül kellett menni a kaszinó helyiségein, minden út Rómába vezet alapon. Itt valóban be és ki minden út a szalonon át vezet. Csörömpölnek a pénzmasinák, az asztaloknál hang nélkül folyik kis és nagy tételekben a rulett, a bakarat, a póker és a 21-es itteni formája. Tülekedik a nép, a nagy forróságban izzadnak a mázsás, kikent-kifent nagyvilági dámák, ifjú legények és hölgyek, milliomosok és koldusok, négerek és protestáns avagy más felekezethez tartozó civil ruhás papok, bócher sapkás zsidók és turbános arabok. Egymás mellett, békésen hódolva a moneynak (a pénznek), az arany életet determináló arany borjúnak. Mindenki remél: innen, ha az ajtón majd kilép, gazdagon megy ki hamarjában vett autócsodáján. Senkinek sem ötlik eszébe, hogy még a holnapra szolgáló száraz kenyérre valója is elúszhat a nagy hotel-játékház mindent elfogyasztó iszákjában. Utolsó dollárja, centje a háttérben meghúzódó másik szerencse-lovag zsebébe vándorolhat. Persze, erre itt senki sem gondol. Már az első este megállapíthattam, itt az emberek vándorolnak. A városban több tucatnyira tehető a nagyobb és több százra a kisebb kaszinók száma, de minden üzletben, patikában, álló büfében vagy étteremben ott állnak a re ... s már eteted a gépet, magad mersze alapján 5 centesekkel, de ha hallgatsz mások súgására, megkíséreled az egydolláros éremmel. Ni-ni, a bedobott egyes ötöt hozott vissza. Itt a soha vissza néni térő pillanat! Már újból tömöd a masinát s mire kasszát csinálsz, rádöbbensz, holnapi kosztpénzedet is elpocsékoltad. Én elmondhatom. Heuréka! Én megtaláltam a játék ellenszerét. Nem játszom. Nem! Közben vérzik a szívem, fáj, hogy nem merem bedobni, pedig ... — sóhajtok, — épp most nyernék. Ám mondom, én megtaláltam a dolgok ellenszerét! Igen. Igen. Heuréka, íme a tétel: „kispénzű emberke ne vigye lutrira kevéske garasait, mert csúnyán megütheti bokáját!" ...Éjjel nyugtalanul alszom. Játszom, nagy tételekben és nyerek. Felébredek, csupa verejték az arcom, egész testem, akár egy jótét-szauna után. Csupa viz vagyok! Nyögve veszem tudomásul: a kasszarobbantás, óh, csak álom volt. Hát valóban? Éhes disznó makkal álmodik? Többet nem reszkíroztam. Gyáva voltam vagy okos? Biztos választ erre senki sem tud adni. Maradjunk a Tropicanában, szállodakolosszusunkban. Olyasféle építmény Volt egy férfipáros, parádés számuk abból állt, hogy az untermann a magasba emelte társát, aki tótágast állt, mutatóujjával az untermann ujján! Véleményem szerint az est, művészi szempontból, legnívósabb száma a Bábos volt, aki dróton rángatott apró kis bábujával egy olyan művészi tökélyig kidolgozott szomorújátékot mutatott be, mellyel még a legretkesebb sziveket is alaposan megzavarta. Az emberiség, a humánum után vágyakozás s a kis emberke tehetetlensége szinte sütött, mert, ordított a dróton rángatott gyermekbáb minden mozdulatából. Oly leheletszerű, nüanszokig kidolgozott fél és negyed mozdulatok voltak, hogy valóban nem kellett a szöveg, de érzésem szerint, hiába is lett volna, mert a számot végigkísérő, dübörgő tapsból aligha lehetett volna a szavakat elmondani, és a gesztusok, mozdulatok minden szónál többet mondtak. A műsor éjjel kettőkor ért véget. Feleségemmel nyugovóra tértünk: „holnap is lesz nap” — figyel meztettük egymást. Viszont a mama, lányaival lement még csörögni, a „félkarú rablókkal" volt érkezésük. Mentek karlendítést gyakorolni . . . (Folytatjuk) volt, mint a pesti Erkel Színház, de csak kétszintes páholysorral, a földszinti rész felét a színpad töltötte ki, azzal szemben fehér térítőkkel asztalok sorakoztak s körülöttük vörös bársony fotelek. Itt néztük végig a vendégszereplésen levő párizsi Folies Berger tüneményes műsorát. Hangsúlyoznom tán nem is kellene: pazar kiállítás, ragyogó táncosok, félmeztelen csinos nők, hangos konferencierek, a francia sanzonok helyett amerikai jazzbetétek, és egyedülálló artistamutatványok. Esti Las Vegas 17
