A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
Nehéz kisebbségben egyértelműen politizálni ••• A júniusi szabad parlamenti választások nem várt sikert hoztak a csehszlovákiai magyarságnak. A különböző pártoknak és mozgalmaknak annyi magyar képviselőt sikerült bejuttatniuk a Szövetségi Gyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba, hogy számuk szinte tükrözi a csehszlovákiai magyarság arányát hazánkban. Ez első pillantásra nagyon biztató előjel, de figyelembe kell vennünk több más tényezőt is. A legtöbb magyar képviselő, számszerint 26, a 12-es listáról, az Együttélés politikai mozgalomból és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból jutott be a legfelsőbb törvényhozó szervekbe. Ezeknek a képviselőknek eleve vállalniuk kell a kellemesnek nem tűnő ellenzéki szerepet. Számolniuk kell azzal, hogy a többség bármikor leszavazhatja az általuk benyújtott, nemzetiségi problémákat érintő javaslatokat. Számolniuk kell azzal, hogy elsősorban az SZNT-ben a különböző pártok és mozgalmak szlovák képviselői sok esetben egységesen fognak fellépni a magyar koalíció képviselői ellen. Ez a veszély fennáll. Ez ellen csak úgy lehet hathatósan védekezni, hogy a két mozgalom képviselőinek a különböző bizottságokban kifejtett munkájuk során sikerül meggyőzniük képviselőtársaikat, hogy a 12-es koalíció nem feltétlenül képvisel ellenzéki álláspontot, hanem támogat minden olyan haladó eszmét, progresszív javaslatot, amely társadalmunk fejlődését szolgálja, és emellett a nemzetközi egyezségokmányok szellemében védelmezi az emberi és kisebbségi jogokat. Más mozgalmak és pártok is (CSKP, KDM, FMK) juttattak be magyar képviselőket a Szövetségi Gyűlésbe es az SZNT-be. Az ő helyzetük talán még nehezebb, mert nekik elsősorban a saját pártjuk és mozgalmuk véleményét kell képviselniük, és a minket érintő nemzetiségi ügyekben csak akkor foglalhatnak állást, ha ezt már előzőleg tisztázták saját berkeikben. Ellenkező esetben pártjuk megvonhatja tőlük a bizalmat. Ezért elég irreálisnak látszik az a remény, hogy a parlamentek magyar képviselői mindig egységesen fognak síkra szállni a csehszlovákiai magyarság érdekeinek védelmében. A Szlovák Nemzeti Tanács új alelnöke, A. Nagy László a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy ,,A magyar kisebbség érdekeinek figyelembevétele és érvényesítése teljes mértékben ránk hárult." (Nap, 1990. június 29.) Ezalatt a Független Magyar Kezdeményezést értette. Tudvalevő ugyanis, hogy a kormány új alelnöke. Zászló Gábor is az FMK jelöltje volt. Legfelsőbb szlovákiai szinten tehát ők képviselik a csehszlovákiai magyarságot. Ezáltal egy elég skizofrén helyzet állt elő, amely bizonyára sokunkat elgondolkoztat. Ez ugyanis eredménye is meg nem is a júniusi szabad választásoknak. Valós eredményként kell elkönyvelnünk, ha azt vesszük figyelembe, hogy Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom szerezte meg a győzelmet a választásokon, és ennek a mozgalomnak szerves része az FMK. Így talán már természetesnek tűnhet, hogy az FMK képviselőinek jutottak ezek a tisztségek, és ők hivatottak a magyarság érdekvédelmére. Mint a hatalom részeseinek nem kell. sőt nem szabad ellenzéki politikát folytatniuk. De ha azt vesszük figyelembe, hogy a csehszlovákiai magyarság túlnyomó többsége, majdnem 300 ezer szavazó az Együttélés-MKDM koalíciót tüntette ki bizalmával (az FMK elnökének nyilatkozata alapján mozgalmuk mintegy 30—50 ezer szavazatot kapott), akkor már jogos a kérdés, hogy miért az FMK képviselői jogosultak a csehszlovákiai magyarság érdekképviseletére, hiszen a nép másképp döntött. Ez kísértetiesen idézi a múltat, amikor csak igen -csekély beleszólásunk volt a történésekbe. érdekeink képviselőinek megválasztásába. Tudjuk azt is, hogy legtöbbször erre a feladatra nem a legmegfelelőbb embereket jelölték ki. Elsőrendű követelmény a simulékonysági óhaj kinyilatkoztatása volt. A. Nagy László kisebbfajta csodának tartja saját és Zászlós Gábor sikerét, mivel „a választási eredmény hatására az FMK politikai súlya a szlovák partnerek szemében nagy mértékben csökkent..." Lehet-e, szabad-e ebben a szinte politikai súlytalansági állapotban önállóan politizálni, nemzetiségi érdekeket képviselni? Súlytalansági állapot egyrészt a politikai presztízsvesztés miatt, másrészt a mozgalom nem támaszkodhat a választópolgárok bizalmára. Ez pedig megkérdőjelezi az önálló politizálás lehetőségét, és sugallja az erős politikai partner mindenre kiterjedő befolyását. Ha látszólag nem is, de a valóságban így is a politikai élet perifériájára lehet kerülni. Az FMK így kisebbséggé válhat a kisebbségben, ami eleve ellenzéki magatartást szül a csehszlovákiai magyarságon belül. Ezt tudatosítva sem érthetünk egyet A. Nagy Lászlóval, aki inkorrekt módon befolyásolt választási eredményről beszélt. Ez így túl általános megfogalmazás, de a komoly vád feltárást, bizonyítást érdemel. Ki és hogyan befolyásolta a választási eredményeket? Az állandó vádaskodás, a gúnyolódás, a különböző támadások, a Nap független közéleti lap kvázi függetlensége is imitt-amott súrolják a korrektség határát. Tudomásul kell vennünk, hogy a csehszlovákiai magyarság 600 ezres tömegét nem lehet beskatulyázni egy pártba vagy egy mozgalomba. Az sem lehet előjog, hogy melyik mozgalom jelent meg először a politikai élet porondján. Örüljünk a pártok sokszínűségének, a túlnyomórészt haladó programoknak, amelyek a negyvenéves tespedés állapotából próbálják felrázni társadalmunkat. De tudatosítanunk kell azt is, hogy mi egy fájó kisebbségi létben politizálgatunk, amelyre a többség egyelőre a legjobb gyógyirt az asszimilálódásban látja, és nem a teljes jogok biztosításában. Előttünk tehát példaként ne az elmérgesedő magyarországi pártharcok álljanak, amelyekben az egyes pártok — sokszor a cél érdekében eszközökben nem válogatva — próbálták egymást befeketíteni, hanem a kisebbségi állapot, amelyet európai gondolkodásmóddal és összefogással kell elviselhetővé tenni. Megalakult a parlament, kinevezték az új kormányt. Ezen változtatni két évig már önerőből nem tudunk. A nemzetiségi alapon szerveződő Együttélés politikai mozgalom haladó eszmékkel és programmal bizonyítsa, hogy nemcsak a nemzetiségi jogok védelmét tartja szem előtt. Az FMK a haladó liberalista-demokrata eszmék hirdetése mellett próbáljon meg kivetkőzni alig tudatosított „ék-szerepéből", és a „híd-szerep" felvállalásával közelítse a szlovák és magyar érdekeket, célokat. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pedig a keresztény eszmék zászlaját kibontva harcoljon az emberi jogokért. A júniusi szabad választások eredményei lehetővé teszik az igazságos helyhatósági választásokat. Ekkor szükebb pátriánkban megválasztjuk a legmegbízhatóbb embereket az önkormányzati szervek élére. A feladat talán még komolyabb A községek teljes önállósággal rendelkező szubjektumok lesznek. Nem fogja őket irányítani a járás, a kerület, de nem is fogja segíteni őket. A község választott vezetősége lesz a felelős azért, hogy milyen lesz a település arculata, lesz-e munkahely, lesz-e magyar iskola jó pedagógusokkal, lesznek-e magyar feliratok, utcanevek, fel lesz-e tüntetve magyar nyelven a község neve. Nem kis dolgokról kell majd döntenünk. A kérdés, ami miatt tollat ragadtam úgy hangzott, hogy jelenünket illetve jövőnket illetően optimista vagy pesszimista vagyok-e? Bízom abban, hogy az európai szintű gondolkodás követelménye és a piaci gazdálkodás kényszere megfékezi és jobb belátásra bírja a nacionalista színezetű kezdeményezéseket. Ebből kifolyólag optimista vagyok. De pesszimista is vagyok azért, mert a nacionalista érzelmek megfékezése újra csak kényszer hatására történik — ami lehet, hogy újra csak időleges — és nem hiszem hogy az emberek gondolkodását fogja gyökeresen megváltoztatni. SZÁRAZ DÉNES Fotó: Gyökeres György •a
