A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
szom. Ha dolgozik, azon tudjon bérbe venni egy lakást. Ez lenne az alapszempont. Milyen belső erő késztetett arra, hogy ezzel a kétélű fegyverrel, a humorral juttasd kifejezésre mondanivalódat?- Valóban jól világítasz rá a kérdéseddel a lényegre. Mert tényleg kényszert éreztem arra, hogy beszéljek. Mindig imádtam azt az írógépet, ami mellé leülhetek. Életemben volt már hat, nyolc írógépem. Most egyszerre van négy. Nekem az írógép jelenti azt, hogy én író vagyok. Amellett tudom leírni a gondolataimat, amelyek nagyon gyorsan peregnek. Addig, amíg véleményem van a világról meg tudok maradni humoristának is. A Hócipőnek egyik munkatársa vagy. Mit akartok kifejezni ezzel a lappal?- Véleményt akarunk mondani a körülöttünk ziláltan létező világról. A humor nyelvén, a szatíra nyelvén ^s eléggé éles pengével vágunk oda, ahová kell. Fáj is mostanában sok mindenkinek. Ha mi a kormányt bántjuk, akkor a kormánypárti polgároknak fáj. Holott nem a kormányt bántjuk. HaBeszélgetés NAGY BANDÓ A rádiókabaréból és még nagyon sok műfajból ismert a neved. Tulajdonképpen minek tartod magad?- Az lenne nekem a fontos, ha a kérdésre őszintén válaszolnék. Vajon az emberek minek tartanak engem elsősorban? Ti. tarthatnak: egyszerűen egy embernek, tarthatnak egy politizáló humoristának, csak egy humoristának, aki egyszerűen csak nevettet, tarthatnak politikusnak is, mivel polgármester lettem egy településen, Orfűn. De azt hiszem, az egészben az a fontos, hogy egy véleményt formáló embernek látnak. Mit jelent neked az a szó, hogy demokrácia?- Nekem már régóta mást jelent mint azoknak, akik csak eddig kóstolgatták és most kezdenek élni vele. A demokrácia tulajdonképpen egy szükségtelen jó és egy szükséges rossz, de csak játszom a szóval. Mert igazából az ideális társadalmat én úgy képzelem el. Lehet, hogy ez a demokrácia, hogy mindenféle ellenhatás, kényszer és behatás nélkül, vagy ellenére nyugodtan élhetek. Tehetem a magam dolgát, kimondhatom a véleményemet. Bármit megfogalmazhatok, kinyilváníthatok, nem ér bántódás. Én tiszteletben tartom a többiek véleményét, életmódját mindent. No most, ha ez a demokrácia, akkor én szeretem a demokráciát. Ha a demokrácia ennél kötöttebb és ANDRÁSSAL ennél szigorúbb, akkor nem biztos, hogy én demokrata vagyok. De, olyanformán igen, hogy ennél jobbat még nem találtak ki. Tehát én is a demokrácia közelében vagyok. Valami fajta szabad érzésű a demokráciához közel álló ember vagyok. Annak ellenére, hogy nem vagyok szabaddemokrata párttag. A szabadság nálam olyan szinten van, ha a kezemet megkötik, bele tudok betegedni. És hogy ha nem engedik, hogy elmondjak valamit, abba bele is tudok halni. Tehát nekem a szabadság a fontosabb, ha benne van a demokráciában, akkor az is. Te az a fajta művész vagy, aki ahol tud segít az embereknek. Legutóbb is a hajléktalanokon próbáltál segíteni, hogy nekik jobb legyen. Eredményes volt ez a közbenjárásod?- Nézd én beleinvesztáltam három hónapot ebbe az ügybe az életemből. Egy napját sem bánom. De most nem látom értelmét újrakezdeni. Mert akiket annak idején elvittem a Déliből és otthont adtam nekik, azok most újra ugyanott lakásért tüntetnek. És ez már engem zavar. Az a véleményem, hogy kellene egy csomó lakást építeni az embereknek, úgy, hogy bérelhessék. Ne adományként kapják. Az a lényeg, hogy a feltétel adva legyen. Ne legyen olyan, hogy azt mondhatja nincs lakás és emiatt tüntetek vagy a Déliben alnem a kormány rossz intézkedéseiről mondtunk véleményt. Ennyi az egész. Ezt meg kell tenni. Ez a dolga a humoristának. Mi a sikered és népszerűséged titka? Mivel gyakorolsz ilyen mágikus kisugárzást a közönségre? Szinte pillanatok alatt tűzbe tudod hozni a közönséget.- Nézd, amikor a lányom azt kérdezte tőlem, mi a különbség a tehetséges és a tehetségtelen ember között, én azt mondtam neki, hogy: a tehetséges ember olyan mint a túz, ha mellette vagy felforrsz, melegít. A tehetségtelen olyan mint a füst, mert az csak szagot áraszt és nem ad meleget. És rosszul leszel egy idő után tőle. No most amennyiben én hiszek abban - eddig is hittem, most is hiszek benne -, hogy van bennem alapvetően tehetség, akkor valószínű, hogy ennek a kisugárzása az, amit érezhet a néző. Ez egyszerű dolog: ha te a színpadon emberként lépsz a közönség elé csak ugyanazt hozod, ami vagy - nincsenek allűrök, különféle színészi, művészi megnyilatkozások - akkor a közönség szeretettel fogad el. Rengeteg nyugdíjas néni Andriskámnak szólít. Nem is tudom miért? De érzem. Mert ő úgy érzi, én az unokája vagyok. Szeretne egy olyan unokát, mint én vagyok. Nekem ennél több nem kell. Hiába ír a kritika bármilyen jót, mikor azt mondja a nyugdíjas néni „Andriskám, drága imádom magát. Magából kár, hogy csak egy van.” Akkor érzem igazán, most hangzott el a kritika. Ha csak szisszenéseket hallok és néha kicsordul egy könnycsepp, akkor tudom, hogy humanistaként, emberként is hatni tudtam azokra, akik meghallgattak. Emögött tehetség rejlik. Ezzel kell tudni élni és nem visszaélni. Az olvasók kíváncsiak a magánéletedre. Otthon is olyan humoros alkat vagy mint a színpadon?- Nem, a magánéletemben, nem vagyok humoros. Látod itt ülünk és beszélgetünk, nem nagyon tudlak megröhögtetni. A magánélet másképp zajlik. Ez ugyanolyan, mint mikor verset ír a költő. Bármilyen jókedélyű ember is, a vers szülése közben olyan betegesen rossz a közérzete, hogy nem lehet hozzá szólni. Engem sem lehet szóra bírni vagy bármire megkérni, ha dolgozom egy írásomon. Akkor ölni tudnék, ha zavarnak. Ugyanakkor, általában jó a hangulat a családi körben. Ha jóbarátokkal vagyunk együtt, el tudom magam úgy ereszteni, hogy remekül érzik magukat velem. Egyébként a feleségemen és lányomon kívül, akikkel együtt élünk, van egy keresztlányom, aki velünk él. És van egy házasság előtt született lányom. Még a katonaság alatt voltam ügyes. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk vele családostul mindenestül. Huszonegy éve házas vagyok jóban, rosszban. Más humoristákkal milyen a kapcsolatod? Nincs közöttetek féltékenység?- Biztos van másokban. Bennem nincs. A féltékenység abból indul ki, ha a férj vagy a feleség nem tud annyi szerelmet adni a párjának, amennyi azt megilletné. Tehát, hogy ha attól kezd el féltékeny lenni, hogy valaki más adja meg azt, amit ő nem tud. Az az ember, aki mindent meg tud adni a feleségének vagy a feleség férjének, soha nem lesz féltékeny, mert azt mondja, velem nem versenyezhet senki. Igaz? Nos én úgy érzem, a pályán képviselek egy olyan erőt, hogy az én körömet senki nem zavarhatja. Nálam lehet jobb valaki, lehet rosszabb, de ugyanolyan nem lehet. És ez a lényeg. Engem érdekel, hogy más jobb vagy rosszabb. Másokban van féltékenység. Irigylik tőlem, hogy szakmai sikert csinálok, anyagilag is jól vagyok. Nem vagyok gazdag. Mindenki azt hiszi, hogy én szuper gazdag vagyok. Amennyit keresek, azt úgy költőm el, hogy otthon a családra, a lakásunkra jusson. Beszélgetésünk záróakkordjaként, mit üzensz a Hét olvasóinak?- Annyi minden üt bennünket ebben az életben. Annyi minden csapás várható meg. Egyetlen egy dolog tesz bennünket alapvetően európai emberré, ha egymással próbálunk törődni. Merjük vállalni azt, hogy szeretünk valakit, valakiket. Hogy olyat sugározunk ki, hogy a partnered, akivel összefutsz az életben azt mondja rólad: jó érzés volt együtt ülni és beszélgetni veled. Az olvasóknak is azt üzenem, tanulják meg egymást szeretni. KARDOS MÁRIA 14
