A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
• •• Itthoni légitársaságunk, a ČSA Prágából Madridba tartó gépén azon gondolkodtam, miért is ajánlották a Tatratour-irodában, hogy a kiélezett politikai helyzet miatt meghiúsult izraeli kirándulásunk helyett Spanyolországot válasszuk. A Szentföld mégiscsak gyönyörű, páratlan lehet, a Bibliából ismert helyek elkápraztatóak! Miközben jóízűen ettük a sült húst rizses körítéssel. a hátam mögött ülő ötven év körüli hölgytől tudtam meg. hogy Spanyolország népe javarészt vallásos. A karácsonyi ünnepek közeledtével örülök ennek a hírnek, hiszen ha nem is zarándokolhatjuk végig Krisztus útjait, legalább merítünk valamit a Biblia tanításaiból. Zökkenőmentesen érkezünk Madrid nemzetközi repülőterére, ahol egy kedves utaskísérő. Tereza fogad minket. Az ASTURIAS szállodát Madrid központjában építették, itt kap helyet a mi csoportunk is. Ez azért kedvező számunkra, mert néhány külföldi utunk során előfordult, hogy a város peremére szorult ósdi kis lebujokban hajthattuk nyugovóra a fejünket. Most viszont egy teljes hétig kedves kis szobácskak jelentik ideiglenes otthonunkat. Fejemben állandóan ott motoszkál utastársnőnk tájékoztatása. így alig várom, hogy az éjszaka tovaszálljon, s belekóstoljunk Madrid „szentes" életébe. A Királyi Palota patinás, szemet gyönyörködtető épületébe belepve az az érzésem támad, mintha időben néhány száz évet visszalépnénk. A márvány főlépcső fölötti mennyezeten gyönyörű freskók, a Salon de Alaberdosban faliszönyegek, a Salata Antecámarában két életnagyságú festményen látható III. Károly spanyol uralkodó es felesége Mária Lujza, a Salon de Tronoban meg a mórok Álcázásából átmentett trónus áll. Idegenvezetőnk. Regina, elmondja, hogy a spanyol király és neje ma már ezt a trónt nem használja, hanem az előtte lévő két kis kipárnázott széken ülhetve fogadják a vendégeket, ügyfeleket, követeket. Érdeklődésemre, hogy a spanyol uralkodó és családja hol tölti a karácsonyi ünnepeket, Regina elmondja, hogy Adám- Éva estéjén az itteni tágas vendégterem megtelik a királyi pár legközelebbi hozzátartozóival, így ilyenkor legalább hatvananhetvenen ülik körül a nagyasztalt, s mondják együtt a vacsora előtti imát. Az uralkodó érdekes módon minden egyes alkalommal más-más vendéglő alkalmazottait kéri fel az ünnepi menü elkészítésére. sőt. a zenészeket is váltogatja. Ezzel kedves gesztusként a többiek iránti tiszteletét szeretné kifejezni. Mint kiderül, a spanyolok, így a királyi család tagjai is. mélyen vallásosak. Számos országos egyházi ünnepet is tar-A madridi Prado Muzeum tanak az év elején, január hatodikén vízkeresztkor, március 19-én Szent József tiszteletére, nagy ünnepnek számít nagycsütörtök és nagypéntek, hűsvét, úrnapja, áldozócsütörtök, Péter-Pál napja. A spanyolok Jakab apostolt tartják jótevőjüknek, védelmezőjüknek. A Királyi Palota hatalmas termeit szemlélve azt is megtudjuk, hogy a mostani királynak nem itt van az otthona, ő Madridtól jónéhány kilométernyire lakik. A hivatalos fogadóórákon, tehát minden csütörtökön ebben a palotában tartózkodik, s fogadja a látogatókat, intézi az ország ügyeinek reá háruló részét. A Királyi Palota után Madrid második legnagyobb epületegysége a Prado Múzeum, mely a spanyol műveszet legértékesebb alkotásait „raktározza". A hatalmas épület négyszintes, s mintegy száztizenhét szobát tekinthet meg a turista. Itt értettem meg igazán, miért is tisztelik anynyira a vallást a spanyolok. Az egyik teremben például a Biblia két kulcsfigurája Adám és Éva látható Albercht Dürer müvén, ezt a képét több korszakban illettek erkölcstelenség vádjával. Az Angyali üdvözlet című mű turistacsoportunk minden egyes tágját elbüvülte. Fra Angelico müve igazán remekmű! A Bibliából merítette témáját Veronese olasz festőművész is, akinek itt a madridi Pradoban hét festményét állítottak ki. A legszebb egy hatalmas vásznon megelevenített jelenet, mely a kisded Jézust ábrázolja egy olasz templomban. Két nagy teremben kapott helyet az Olvasóink által is bizonyára ismert festőművész, El Greco néhány alkotása. Festményein a színek kavalkadja a domináns, s szinte egytől egyig a szentek életéből meg a nagykönyvböl merítette témáit. A fájdalom tükrözője a „Krisztus a kereszttel” című festmény, mely gyönyörű színekben ragyog ma is. Regina még tudatja velünk, hogy El Greco festményeit nem koptatta meg az idő. ezért fenylenek napjainkban is eredeti színeikben. A Prado teljes mükincsgyüjtemenyét nem nézhettük meg, hiszen akkor legalább két hetet kellett volna Madridban eltöltenünk. A spanyol fővárosból ennek ellenere meghatódva tértünk haza. Most, karácsony előtt sokszor megelevenednek előttem a gyönyörű festmények, Madrid soksok temploma. A karácsonyi vacsoránál viszont kissé sajnálni fogom a spanyol királyt, akinek a szeretet ünnepén, szentesten a meghitt családi kör legalább hetven embert jelent. V. MOLNÁR MÁRIA Fotók: a szerző archívuma
