A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
Magyar égtájak A nemzetiségi magyarságért — igy érettünk is — kevesen tettek többet mint Balogh Edgár, mindnyájunk nagy öregje. Egy-egy kitételével ugyan lehet nem egyet érteni, lehet vele vitatkozni, de nem lehet őt nem tisztelni, nem becsülni. Mély tudása, szakértelme, humánuma egyre élesebb körvonalakban rajzolódik ki — annak ellenére, hogy a róla alkotott képünk torz és hiányos, hiszen Sarló-korszakán túl sajnálatosan keveset tudunk róla. Kolozsvári lakásában a közélettől immár visszavonultan él, bár lankadatlan munkakedve, friss, érdeklődő szelleme, elpusztíthatatlan optimizmusa továbbra is bámulatos. Az interjúba is készségesen beleegyezett, csak előbb beszéljük meg, fogalmazzam meg kérdéseimet, a válaszokkal holnapra elkészül. S mint ezekből is látni, változatlanul sok mondanivalója van, változatlanul sokat tanulhatunk tőle a helyzet reális fölmérésében, a humanista eszmékért való töretlen harcában. Aki látta, bizonyára jól emlékszik megrázó beszélgetésére az akkori magyar kultuszminiszterrel, amelyet tavaly sugárzott a budapesti tévé, s amelyben bátran állt ki a zsarnoki önkény ellen. Balogh Edgárért aggódva többünkben fölmerült a kérdés: mi történt azután? S vajon változott-e valami szemléletén a romániai forradalom után? — Glatz Ferenc történésszel még 1986- ban beszélgettem, szóval a Ceau$escu-rezsim teljében. A párbeszédet a budapesti televízió három év múlva vette elő. Ekkor még mindig ugyanaz a diktatúra-rendszer uralkodott Romániában, s vártam is, hogy ezért az adásért újra elővesznek, mint 1949-es és 1952-es letartóztatásaim alkalmával. Még negyed év következett a temesvári, aradi, kolozsvári, brassói, bukaresti vérengzésekig és a bukásig, s nem nehéz kiszámítani, hogy ebben a negyedévben már belülről mozgott, repedezett minden, igazán nem hagyva időt egy felröppent beszéd személyi megtorlására. Az ellenzékben nem voltam már egyedül. Rengeteg meggondolás torlódott fel bennem a budapesti dialógus nyomában. Nem! Nem szocialista eszményeimet, Romain Rolland és Makszim Gorkij szülte emberség-álmaimat változtattam meg, hanem a romániai viszonyok közepette világosan kirajzolódott előttem, hogy a kondukátor szólamai a szocializmus aranykoráról vagy a kommunista világálomról messze nem azonosak többé a néptestvériségröl és társadalmi igazságról még Csehszlovákiában kialakult ifjúkori elgondolásaimmal. Nem én adtam fel humánumomat, hanem annak politikai hordozói torzították el a forradalmi munkásmozgalom eredendő céljait és módszereit. Éppen a budapesti beszélgetésben szereplő nemzetiségi kérdés viszontagságai adtak alkalmat a helyzet tényleges felismerésére: arra, hogy a hitlerista nemzetiszocializmushoz hasonlóan Romániában is fasiszta tartalmúra cserélődött fel mindaz, amiben máig is hiszek. Néptestvéríség helyett egy nemzetiség teljes felszámolására, mint Endlösungra. A demokrácia helyett személyi kultusz és nacionalista kizárólagosság, vad uralmi terror, történelmi nagyzolás és raszszizmus került előtérbe. Fábry Zoltán már 1945-ben leírta, hogy a szocializmus is torkollhat fasizmusba, ha beveszi a nemzeti türelmetlenség és hódítás mérgét. Flogy miben hiszek ma? A humánum új lehetőségeinek megszületésében, pluralista parlamenti demokrácia, valamint az Európa-ház s az Egyesült Nemzetek Szövetsége néptestvériségének kibontakozásában. Cikkeim ma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség irányvonalát követő sajtóban változatlan hitemmel ezt szolgálják. • A kelet-európai változások után mindenütt új nacionalizmus, ütötte fel a fejét. Miért? Véleménye szerint mi ennek a jelentősége és súlya? S mi ezzel kapcsolatban a helyzet Romániában? — Más a megfogalmazásom. Éppen a romániai példa árulja el, hogy reális úton járok. Még a fasisztoid elhajlások termelték ki a tömegekben a nacionalizmus új, végletes formáit, s ezek élnek tovább a sztálini struktúra és a Ceau?escu-féle változat bukása után kitárult közügyi lehetőségek közt. A kondukátor és neje elpusztult ugyan az elégedetlenek forradalmi lázadása nyomán, de a diktatúra alatt a tömegekbe oltott nacionalista uralmi ideológia egy ideig még tovább lobog, s az élre jutott reformpolitikusok sem mentesek még ennek hatásától. A demokratizálás hosszú folyamat, s maga a demokratikus együttélés a többségek és kisebbségek életéből kikényszerítheti a súrlódások átkos örökének felszámolását. Tagadhatatlan, hiszen világbotránnyá vált a marosvásárhelyi pogrom a magyar lakosság ellen, hogy a diktatúra halálos csöndje után felfokozódott a nemzeti türelmetlenség Erdélyben. Szerepet játszik e tumultusban a leszerepelt tényezők maradék praktikája is. Az a folyamat, melyet a Nemzeti Megmentés Frontja indított el az életszínvonal emelésével, a cenzúra megszüntetésével és a nemzetiségi jogok elismerésének ígéretével, hallatlanul felélénkítette mind a román, mind a magyar közérdeklődést, a demokráciával ellentétes érdekű körök tehát a nemzeti ellentétek kiélezésével igyekeznek a természetes menetet akadályozni. Az erőszakos asszimiláció kirendelt komisszáriusai a változások során kiszorultak a Székelyföldről, a magyar iskolarendszer autonómiájának és a magyar föiskoláztatás visszaállításának hírére kiváltságaikat féltő tanár-elemek minden eszközzel ellenakcióba kezdtek. Újra kísértett a régi „irredenta" vád, ami tüntetésekhez vezetett országszerte az állítólag fenyegetett Erdély védelmére, feledtetve azt az áldozatos segítséget is, amellyel Magyarország lakosai szolidaritásuk jeléül adományokkal árasztották el a fiatal román demokráciát. Sajnos, a választások előtt álló reformmozgalom. Ion Iliescu pártja, maga is engedett a reakció nyomásának, s ráadásul nem rendelkezett a nemzetiségi kérdés megoldására alkalmas politikai koncepcióval. A választási küzdelemben a magyarság fölényes győzelmet aratott ugyan, s mint második párt jutott be az alkotmányhozó nemzetgyűlésbe, de az abszolút többséggel szemben nyilvánvalóan magára marad jogos igényeivel egyetemben. Nem vigasztal más, csak a remény, hogy a súlyával politikai arénába lépő magyar nemzetiség segítségre talál olyan nemzetközi fórumokon, melyek érdekeltek Románia demokratikus jövőjében, s melyekhez a fiatal román demokrácia maga is alkalmazkodni óhajt. A nacionalista türelmetlenséggel szemben mind a bel-, mind a külpolitika demokratikus erői előbb-utóbb felülkerekedhetnek. • Tulajdonképpen minek tudható be, hogy a Nemzeti Megmentési Front olyan fölényesen győzött, s minek az, hogy az RMDSZ a második legnagyobb politikai tömörülés lett? — A választásokat Kolozsvárott éltem át, az emberek ünnepiesen vonultak az urnák elé, s mint máshonnan is tudom, zavaró körülmények nem voltak. Tényleg meglepő, hogy az úgynevezett történelmi pártok — a Nemzeti Liberális Párt és a Keresztény Román Nemzeti Parasztpárt — feltűnőén gyengéknek bizonyultak a hatalmas állampárttá dagadt Nemzeti Megmentési Front fölényes és elsöprő sikerével szemben. A magyarázat főleg abban rejlik, hogy az emigrációból hazakerült vezérek egy réges-régi választási mechanizmus szokványaival indultak és nem találtak el a néphez. Már eddig is céloztam arra, hogy az abszolút többséggel uralomra jutott párt népszerű intézkedéseivel tudott a tömegekben gyökeret verni, s akármennyire fájdalmas is nekünk magyaroknak, szívesen bevetette választási fegyveréi közé a románságra hatást gyakorló régi nacionalista hiedelmeket is, ódzkodva a nemzetiségeknek tett Ígéretek teljes mértékű beváltásától. Még mindig fennáll az iskolaügyben a megrövidítések, a korlátozások visszaállításának veszélye, s teljes a bizonytalanság a reformpolitikusok részéről elutasított magyar egyetemi és főiskolai rendszer kérdésében. A Ceau$escu-rendszer idejében felfüggesztett magyar nyelvű humán-egyetemi, orvosi, agrártudományi, műszaki, zenei és képzőművészeti főiskoláztatásért tovább tart a harc és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tulipános jelvénye alatt egységesen felvonuló magyar képviselet forradalmi célkitűzései közt az élen szerepel. Talán külön is hangsúlyoznom kell, hogy a több mint egymilliós szavazatával fellépő RMDSZ nem monolitikus párt, hanem amellett, hogy „a romániai magyarság egészének érdekvédelmi és képviseleti szervezete", országos választások alkalmával az önálló Magyar Kereszténydemokrata Párt, Független Magyar Párt és a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége erőit is átfogja. Romániai méretben második párt volta annak is köszönhető, hogy a román történelmi pártok és a külön fellépő erdélyi román nacionalisták pártja nem érte el a várt sikert. • Milyen változást hozott és fog még hozni a politika mai alakulása a romániai magyar szellemi életben? Ez most már a szabadság, mikor „minden rajtunk múlik"? Esetleg más tényezővel is számítani kell? — A romániai magyarság vezető szerve, az RMDSZ visszautasítja a román soviniszta elemek részéről hajtogatott irredenta vádat, leszögezve, hogy ezer éve szülőföldjén élve tényként tudomásul veszi a román többségű Erdély Romániához tartozását, s a maga teljes jogainak birtokáért küzdve békésen együtt kíván részt venni a román nemzettel s más nemzeti kisebbségekkel az ország fejlesztésében. Ugyanekkor meg akarja szüntetni a riadt magyar lakosok kivándorlásának áramlatát, abban keresve a megoldást, hogy az ország elhagyásának előidéző okai megszűnjenek. Mindkét nehéz feladat számára új szakasz nyílik 29 magyar képviselő és 12 magyar szenátor fellépésével az alkot mányozó nemzetgyűlésen. A diktatúra okozta súlyos sebek, így a nemzeti tudat tompítása, a hagyományok törlése, az iskolahálózat fokozatos felszámolása, a rádió és a televízió magyar adásainak megszüntetése és a nyelvhasználat üldözé-. se, a durva cenzúra s az utazások, rokoni látogatások akadályozása, a színházkultúra és könyvkiadás gátolása, mindezek csak fokról fokra gyógyíthatóak. Az 1989 decemberi forradalmat követő első rövid szakaszban lényeges változások történtek: szabad lett a sajtó, megszólalt magyarul a rádió és televízió, spontánul bekövetkezett a magyar helynevek használata, egyes helyeken javult a magyar anyanyelvű oktatás. Ennyi a változás. Az az alapelv azonban, hogy a magyarság önmegvalósításként élhesse a maga kultúráját minden fokon és helyszínen (például Moldvában is), még sok akadályba ütközik. Az önálló Nemzetiségi Minisztérium felállítása elmaradt, holott ezt a javaslatot a német, szerb, szlovák, ukrán, lipován, bolgár, zsidó, török és főleg a három pártban is önállóan szerveződő cigány nemzeti kisebbség képvi-12
