A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Pavel Lisý a régi Hét lapozgatása közben „Nézd a keltezést, éppen József Attila halálának 30. évfordulójának esztendejében készült...” Valami felrémlett s megkérdeztem: „Te talán ismered a Betlehemi királyok című költeményét?” „Nemcsak azt, hanem a másik verset is, amelynek egyszerűen Betlehem a címe, de az csak távolról vonatkoztatható a Jézuska születésére. Mindkettő megvan a fordítás-kötetemben.” Legközelebb felolvastuk egymásnak az eredetit és a műfordítást. Felejthetetlen délután volt, mindkettőnk számára. Öreg festőbarátom búcsúzóul magyarul próbálta felolvasni a „Betlehem” zárósorait: „.. . Zsellér-szalmát hajszol / az úri szél s gőzük a magyar, / s a két pásztor fonott kalácsot majszol / s a három király pálinkát nyakai.” A magyar költő cseh tisztelője idén halt meg 78 éves korában. SZÁNTÓ GYÖRGY A szerző felvétele let övezte őt. Irodalomtörténete első kötetét, a Régi magyarságot a mi kiadónk, a Kazinczy Könyvkiadó Szövetkezet adta ki 1937-ben, és a Viharsarok miatt ellene indított per idején nemcsak a sajtónk állt ki szinte egyöntetűen mellette, hanem az egyetemista ifjúságunk is. A katolikus Prohászka Kör tagjai például tiltakozó nyilatkozatukban azt írták, hogy a Viharsarokkal azonosulva és a radikális magyar földreformot követelve lélekben ők is ott ülnek Féja mellett a vádlottak padján. Irodalmi munkásságáról és bennünket segítő szerepéről 1945 után sem feledkeztünk meg. Munkásságáról gyakran találunk méltató sorokat, utalásokat Fábry Zoltán könyveiben, itteni értékes patronáló munkáját pedig én vázoltam fel a Két kor mezsgyéjén című monográfiámban. Hálánkat, tiszteletünket még az tenné teljesebbé, ha valaki - esetleg egy magyar szakos egyetemi hallgató - részletes önálló tanulmányban (vagy szakdolgozatban) dolgozná fel Féja itteni kapcsolatait. TURCZEL LAJOS MIÉRT SZERETEM AZ ANYANYEL VEMET? Minden ember tulajdonosa egy olyan kincsnek, melyet senki sem rabolhat el tőle. Ez az „értékes” kincs az anyanyelv. Az én anyanyelvem a magyar. Az első értelmes szó, mely elhagyta a számat, anyanyelvemen hangzott el. Kiskoromban még nem tudtam felfogni, hogy mit jelent számomra az, hogy magyar vagyok. Később szüleim jóvoltából rengeteg színes és érdekes történetnek lehettem fültanúja. Nagyon szerettem a meséket, olyan volt számomra, mintha én is ott bújkálnék a szereplők között, s megleshetném egy-egy titkukat. Voltak kedvenc meséskönyveim, melyeket annyiszor elolvastam, hogy az állandó használattól szinte elrongyolódtak lapjai. Ezek főszereplői főleg velem egykorú gyerekek voltak. Talán azért szerettem ezeket a meséket, mert az ő helyzetükben tudtam magam leginkább elképzelni. Később, mikor megtanultam olvasni, magam is szívesen vettem a kezembe könyvet. De a mesék már nem tudtak annyira lekötni, mint régen. Megszokottá vált bennük számomra, hogy a rossz megbűnhődik vétkeiért, a jó pedig mindig győzelemre jut. Éreztem, hogy a valóságban ez nem mindig történik meg. Elkezdtem a regények, mondák olvasását. . . A könyvek által hamar megszerettem az anyanyelvet. Kezdtem értékelni, milyen is az, hogy magyar könyveket olvashatok, hogy magyar iskolába járhatok, és hogy egyáltalán magyarul beszélhetek. Az iskolában tanultam és tanulok más nyelveket is, szlovákot, oroszt és angolt, de tudom, hogy ezek közül egyiket sem tudnám olyan tökéletesen elsajátítani, mint a magyar nyelvet. Sok írónak és költőnek az anyanyelve a magyar, s mikor műveikben oly szépen fejezik ki érzéseiket e nyelvről, tudom, hogy igazuk van. Gyönyörű nyelv a magyar, de én író nem vagyok, és nem tudok olyan szépeket írni róla, így hát arra a kérdésre, hogy mit jelent számomra az anyanyelv, egyszerűen, minden költőiség nélkül csak azt tudom felelni, hogy SOKAT - NAGYON SOKAT! Általános iskolai kategória SZEKERES ÉVA Rimaszombat A pályamunkák közlését számozzuk. így könnyítjük meg elöntésüket az Olvasói díj odaítélésében. Kérjük önöket, hogy a pályamunkák közlésének befejezése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küldjék el szerkesztőségünk címére. Minden embernek a legszebb az anyanyelve és a legjobban tudja beszélni. Ezért fontos, hogy már kiskorától kezdve kifogástalanul elsajátítsa. A nyelv a nemzeti legnagyobb kincse. Vigyázni és ápolni kell. Itt nálunk a magyar gyermeket kiskorától kezdve az óvodában, iskolában, mindenütt magyar szó veszi körül. Ezzel ébrednek, ezzel fekszenek. Ezért az anyanyelvűk kitörölhetetlenül rögződik tudatukban. Soha más nyelven nem fognak tudni olyan jól beszélni, írni, mint ezen. Azonban nemcsak beszélni és írni kell tudni ezen a nyelven, hanem gyarapítani és vigyázni is kell reá. Hiszen a nemzetet a nyelv élteti, nyelv nélkül nincs nemzet! Hogy napjainkban mennyire igazak ezek a mondások, azt az bizonyítja: egyre több ember használ idegen kifejezéseket, és a nyelvünk fokozatosan elsorvad. Példa erre a mi sorsunk. Számunk a múlthoz viszonyítva lassanként csökken. Elsősorban ez annak tudható be, hogy sok embert kiskorától kezdve nem megfelelően tanítottak az anyanyelv szeretetére. Bizonyítja ezt a sok szlovák iskolába, óvodába adott magyar gyermek is. Azonban mi, a jövő nemzedéke, tanuljunk a múltban elkövetett hibákból. Tanuljuk meg szeretni, használni és elsősorban védeni ezt a nyelvet. Ez az egyik legfontosabb feladatunk a jövőben. Hiszen mindanynyian szeretnénk, ha népünk, nemzetünk nem veszne el, hanem tovább élne. Befejezésül annyit: ne engedjük elveszni a számunkra legszebb, legértékesebb, nyelvet a világon. Általános iskolai kategória VÁLENT LÁSZLÓ Rimaszombat © Talán az egész világon nincs szebb kifejezés ezekre a fogalmakra: édesanya, édes anyanyelvűnk. . Anyanyelv alatt értjük azt a nyelvet, amelyen a gyermek megtanul beszélni és gondolkodni. Irodalmunkban híres egyének fejezik ki magukat így: „A dajkanóták emléke él.” Édesanyám altatódala mindig altatóan csengett a fülembe. Én is úgy gondolom, hogy az én anyanyelvem a legszebb a világon. Nem mintha más nyelvet lenéznék, sőt gondolom, hogy mindenkinek olyan becses az anyanyelve, mint nekem. Én nagyon örülök annak, hogy az itteni körülmények között is szüleim magyar iskolába írattak be. így lehetőségem van anyanyelvemen megismerkedni a tudománnyal és a kultúrával. Szülővárosomban büszke lehetek irodalmunk nagy alakjaira, akik szintén itt születtek: Tompa Mihály, Győry Dezső, Ferenczy István. De úgyszintén szeretettel gondolok Blaha Lujzára - a nemzet csalogányára, aki a magyar dalon keresztül szerettette meg nyelvünket. Én úgy érzem, bárhová is vinne életem útja, mindvégig hű maradnék anyanyelvemhez. Általános iskolai kategória BREZINA TAMÁS Rimaszombat A véletlen úgy hozta, hogy magyarnak születtem. Büszke vagyok az örökségre, és remélem, hogy a jövőben is megtarthatom e hagyatékot. A kisgyermek az anyanyelvén szól először a szüleihez. Próbálja magát megértetni a környezetével, a világgal. Ezen a nyelven kezd követelőzni, veszekedni, énekelni és verset mondani. A csodálatos mesevilág talán nem is volna olyan szép és izgalmas, ha nem az anyanyelvűnkön hallanánk először. Csodálatos az anyanyelv csengése, ízé és zamatja. Az anyanyelv több, mint a közlés eszköze. Az anyanyelv olyan birodalom, amelyben biztonságban érezhetjük magunkat. Talán azért is szeretem az anyanyelvem, amiért a szüléimét és a rokonaimat. De mondhatnám azt is, amiért a szülőföldem vagy nemzetem. Általános iskolai kategória AU XT ELZA Rimaszombat 11
