A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
* * * * -K * * * * * ■¥ + * + * * ♦ * * -K * * ★★★★★★★★★ Radír az arcon-k-K * -K * * * + * * -K -K * * * Mogyorós habkarikák 6 tojás fehérjéből kemény habot verünk, majd 25 dkg porcukorral, fél csomag vaníliacukorral és 10 dkg darált mogyoróval összekeverjük. A habot nyomózsákba tesszük és csillagosán vágott nyíláson keresztül kizsírozott tepsire koszorúkat nyomunk belőle. Lassú, egyenletes tűznél szárítjuk. (Karácsonyfadísznek is megfelelő) Fahéjas borbamártó 25 dkg cukrot 2 egész tojással fél óráig keverünk, közben 1 kávéskanálnyi fahéjat teszünk hozzá. Ha jól kikevertük, 25 dkg liszttel kevert 1 csomag sütőporral jól eldolgozzuk. A vékonyra kinyújtott tésztát tetszés szerinti vágókkal kiszaggatjuk és sütjük. Kókuszcsillagok 24 dkg lisztet elkeverünk fél csomag sütőporral, majd hozzágyúrunk 3 egész tojást, 12 dkg vajat, 15 dkg kókuszreszeléket, fél csomag vaniliacukrot és 20 dkg porcukrot. Jól eldolgozzuk és fél centi vastagra nyújtjuk. Csillag alakú vágóval kiszúrjuk és tetejét tojásfehérjével megkenve vajazott, lisztezett tepsiben közepes tűznél sárgára sütjük. Peeling — a szó ismerősen cseng a szakmabelieknek, a kozmetikusoknak és mindazoknak, akik járnak kozmetikushoz. A bőrradír a megfelelő magyar kifejezés. Megfelelő már csak azért is, mert pontosan azt fejezi ki, ami az arcon történik. Huszonnyolc-harminc naponként elhalnak-megújulnak a hámsejtek. Eltávolításukat segíti a bőrradír. A havonta egyszeri radirozás olyan az arcon, mint egy esedékes, alaposabb takarítás. Megváltozik az arc körvonala, tisztábbá válnak a vonások. Pillanatokon belül érvényesül a bőrfeszítő-frissitö hatás. A dörzsöléstől kellemesen kipirul a bőr. Arckrém, hatóanyag, vízhiányt pótló, bőrifjító, vitaminos krémek hamarabb felszívódnak. Szebben simul a smink, az alapozó, jobban érvényesül a szem, a száj festése. Házilag is készíthető bőrradír. Szükséges hozzá: élesztő, búzakorpa, tej. A hozzávalókból pépet készítünk, rákenjük az arcra és száradás után puha ronggyal vagy szivaccsal kell ledörzsölni. HÉTVÉGE Volt egyszer egy pásztorfiú. Egy szép napon fenn üldögélt a dombtetőn, a falu közelében. Mikor megszólalt a déli harangszó, egyszerre nagy lármát, zenebonát, veszekedést hallott a föld alól! — Hol a sapkám? Ide a sapkámmal! — kiabált valaki. — Itt is van egy! Itt is! Meg itt is! — kiabáltak aztán összevissza. A pásztorfiú gondolt egyet, aztán ő is elkiáltotta magát: — Adjatok egy sapkát nekem is, ha már annyi van belőle! Azon nyomban a lába elé perdült egy csinos, kerek sapka. A fiú a fejébe nyomta, no, látott is csudát! Sereg törpe nyüzsgött a dombon, majd szép rendben párba álltak, elindultak a falu felé. A fiú meg utánuk. A törpék szavából megértette, hogy a falu legmódosabb gazdájának a háza felé tartanak, éppen aznap ünnepelték a gazda egyetlen lányának lakodalmát. Ahogy a fiú a törpék nyomában beért a faluba, észrevette ám, hogy az emberek elmennek mellette, majd föllökik, mintha nem is látnák; ha még köszönt valakinek, az csodálkozva körülnézett, mint aki nem érti, honnan jön a hang. Bűvös sapka volt a pásztorfiú fején, láthatatlanná tette, akár a törpéket. „No, akkor én is megyek a lakodalmas házhoz — gondolta magában —, senki sem látja meg, hogy hívatlan vendég is telepszik az asztalhoz." így is történt. A pásztorfiú meg a seregnyi törpe bevonult a lakodalmas házhoz, körülvették a jól megrakott asztalt, s derekas étvággyal falták a jobbnál jobb falatokat. A házigazda meg csak nézett, sehogyan sem értette, hova tűnik a rengeteg pecsenye, a sok kalács, hordónyi bor. A vendégeknek alig jutott egy-két falat, fäáKk-&tíW3&. mindent fölettek előlük a hívatlan és láthatatlan vendégek: a pásztorfiú és a törpék. Eljött az este, a törpék, ahogy jöttek, távoztak, de a pásztorfiú nem érte be a lakomával, ő a táncot is meg akarta nézni. A falhoz lapult, nehogy a vidáman kerengő táncosok letapossák a lábát. Igen ám, de sor került a menyasszonytáncra, s ekkor az egész vendégsereg a falhoz sorakozott, hogy onnan gyönyörködjék a fehér fátylas menyasszonyban. A pásztorfiú kicsit előbbre lépett, hogy mindent lásson, s ez lett a veszte. Táncolt a menyasszony, csak úgy röpült utána a fehér fátyla meg ruhájának hosszú uszálya. Röpült és vagy a fátyol, vagy az uszály leverte a fiú fejéröl a bűvös sapkát. Ott állt, szégyenében pirulva, a zsebe degeszre tömve pecsenyével, kaláccsal. A gazda menten tudta, hogy tűnt el a sok finom falat, elkapta a pásztorfiú irháját, s alaposan kiporolta. A fiú rendre elmondta, hogyan jutott a bűvös sapkához, a törpékkel együtt hogyan vonult be a házba, hogyan lakmározott kedvére. Nosza, ahányan voltak, mind a bűvös sapkát keresték, mindenki magának akarta volna. De azt ugyan kereshették, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A pásztorfiú szégyenkezve oldalgott ki a házból, a bűvös sapkának meg azóta sem hallották hírét. Bartók Ilona átdolgozása SÁNDOR KÁROLY <ÜyiA, cdi ízűé Álomhintón érkeztem meg Hű szolgái azon nyomban a-meseországba, sütni, főzni kezdtek, négy pej lovam szép járását hipp-hopp s már is minden jóval mindenki csodálta. asztalt terítettek. Nem látott még ilyet soha Nyolc fogásból állt az ebéd, a törpék királya. volt nagy dínom-dánom. meg is kért, hogy zsák aranyért — Amikorra épp jóllaktam: maradjak ott nála. véget ért az álmom. D h Z E E < j FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK REGULY ANTAL A finnugor nyelvrokonság gondolata komolyabban először az 1700-as évek második felében vetődött fel, amikor Sajnovícs János (1733—1785) csillagászként küldetésben járt Vardő szigetén, jóval túl az északi sarkkörön. Itt találkozott a lappokkal, akiknek nyelve rokonságot mutatott a magyarral; erről a felfedezéséről Sajnovics könyvet is írt, amely azonban nem aratott osztatlan elismerést. A „halzsíros atyafiság" nem volt előkelő a magyar főúri körök számára, Így nem csodálkozhatunk azon, hogy még 70 évvel később is nehezen akadt mecénás egy olyan vállalkozáshoz, amely a magyarság szibériai rokonainak felkutatását és vizsgálatát tűzte ki célul. Egy zirci születésű, jogot tanult fiatalember. Reguly Antal (1819— 1858) alig húszévesen elhatározta, hogy bejárja Észak-Európát. Svédországban összehozta a sors egy emigráns finn tudóssal, Arvidsonnal, aki felkeltette érdeklődését a finnek iránt. Az ö biztatására Reguly bejárta Finnországot, nemcsak megismerte a finnek életét és néhány éve kiadott nagy népi eposzukat, a Kalevalát, hanem kitűnően megtanult finnül is. Még csak 21 éves volt, de a Helsinki Tudományos Akadémia méltónak találta öt arra, hogy tagja legyen. Reguly 1841 -ben Szentpétervárra utazott, ahol számos kiváló tudóssal és utazóval ismerkedett meg, sőt néhányukkal életre szóló barátságot kötött. Ezeknek a tudós barátoknak köszönhette, hogy bejárhatta Szibériának azokat a vidékeit, ahol a magyarok legközelebbi nyelvrokonai: a hantik (osztyákok) és a manysik (vogulok) élnek. Kalandokban bővelkedő, viszontagságokkal teli utazás volt ez, Regulynak állandóan attól kellett rettegnie, hogy elfogy a pénze. Igaz ugyan, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István javaslatára 1 000 forintot szavazott meg a kutatások finanszírozására, de a pénz átutalása egyre késett, ha nincsenek a megértő péterváríak. akkor bizony Reguly Antal éhen is halhatott volna. A gyenge fizikumú és állandóan betegeskedő tudósnak egyébként is nagy nehézségeket okozott a fárasztó utazás, a dermesztő szibériai klíma és a primitív életkörülmények. Ennek ellenére Reguly a viszonylag rövid idő alatt hatalmas munkát végzett el Rengeteg feljegyzést készített, olyan megfigyelési anyagot halmozott föl, amely szinte felbecsülhetetlen értékű, hiszen nem egy flép és törzs, amelyet felkeresett már akkor végnapjait élte, néhány évtizeddel később nem maradt hírmondójuk sem. Reguly a manysik és hantik mellett találkozott távolabbi nyelvrokonainkkal is, a mordvinokkal, az osztyákokkal és bejárta az Ural vidékét, amelyről igen részletes térképet is rajzolt. Feljegyezte az összes folyó és patakocska nevét, feltüntette az összes hegycsúcsot és átjárót. Erről a remek térképről külön cikkben áradozott az egyik német nyelvű szentpétervári újság. Reguly még har mincéves sem volt, de nevét a szakmai körökben már a kiemelkedő tudósokéval egy sorban emlegették. Betegségtől sanyargatott testét vízkúrákkal igyekezett rendbehozni, mert fiatal kora ellenére már-már öregember látszatát keltette. Nagy fizikai gyötrelmek közepette élt még tíz évig, minden erejét megfeszítve próbálta gyűjtését sajtó alá rendezni. Könyvei már a halála után látták napvilágot, jegyzeteinek egy része máig feldolgozatlan. — lacza — 21
